Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 6
Összes találat megjelenítve : 6
Találatok
A Jegyzet megjelentetésének elsődleges indoka az, hogy az Országgyűlés 2004. december 20-i ülésén megalkotta a 2005. évi CXL. törvényt a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól. A törvény hatályba lépésével a hatósági jogalkalmazásban új fejezet kezdődik. A változás mindenek előtt új szabályozási koncepcióból vezethető le. Ennek köszönhető, hogy új intézmények kerültek be a közigazgatási hatósági eljárási jogba és sor került már létező megoldások újraszabályozására.Emellett a törvényalkotó nem „a minden áron való változtatás” filozófiáját tartotta fontosnak, hanem a korábbi szabályozás, gyakorlatban bevált értékeinek a megőrzését. Valójában tehát a törvény a meglévő és modifikált, valamint az új intézményeknek egyfajta ötvözete. Reméljük, az „életre valóságát” a gyakorlat majd igazolja. A jegyzet azonban nem előzmény nélküli. Dr. Szamel Lajos professzorral, tanítómesteremmel, az államigazgatási eljárásról közösen több tananyagot is megjelentettünk. Ezek egy része halála után, átdolgozott formában több kiadást is megért. Száméi Lajos professzor a közigazgatási eljárási jog magas szintű tudományos művelőinek az egyike volt. Jelentős érdemei voltak az első átfogó szabályozás előkészítésében éppen úgy, mint az 1981-ben bekövetkezett újraszabályozásban. Mi több, javaslatai között …
Tovább a műhöz
A jegyzet nem előzmény nélküli mű. 2005-ben a Szerző azonos címmel megjelent jegyzetének kiadását az indokolta, hogy az Országgyűlés 2004. december 22-i ülésnapján megalkotta a 2004. évi CXL. törvényt a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól. A törvény hatályba lépésével a hatósági jogalkalmazásban új fejezet kezdődött. A változás mindenek előtt a megváltozott szabályozási koncepcióból következett. Hnnck köszönhető, hogy új intézmények kerültek be a közigazgatási hatósági eljárási jogba és sor került már létező megoldások újraszabályozására. E mellett a törvényalkotó nem „a minden áron való változtatás” filozófiáját tartotta fontosnak, hanem a korábbi szabályozás gyakorlatban bevált értékeinek a megőrzését. Valójában tehát a törvény a meglévő és modifikált, valamint az új intézményeknek egyfajta ötvözete volt. A szabályozás azonban, az. előzményekhez képest nem bizonyult hosszú életűnek. Az Országgyűlés 2008. december 15-í ülésnapján elfogadta a 2008. évi C'XI: törvényt a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXH: törvény módosításáról. A módosítás célja a közigazgatási hatósági eljárás egyszerűbbé, gyorsabbá és hatékonyabbá tétele. A jegyzet a módosításokra figyelemmel készült. Korábban l)r. Száméi Lajos professzorral, …
Tovább a műhöz
A közigazgatást a szakirodalom hosszú időn keresztül a végrehajtó hatalommal azonosította, illetve a végrehajtó hatalom keretében helyezte el. Ez azzal magyarázható, hogy a kialakuló polgári államokban kezdetben a közigazgatást kizárólag jogi képződménynek tekintették, A közigazgatás jogon kívüli
elemeinek nem tulajdonítottak jelentőséget. E felfogás szerint a közigazgatási jog pedig nem más, mint a szervezeteket, feladatokat, hatáskört és működést meghatározó jogszabályok összessége. A társadalmi fejlődés azonban egyre világosabbá tette, hogy a közigazgatásnak vannak jogon kívül eső elemei is. Ez a
felismerés abban is megmutatkozott, hogy a közigazgatással a jogtudomány mellett egyre több társadalomtudomány is kezdett foglalkozni (politikatudomány, szociológia, szervezéstudomány stb.). A közigazgatással kapcsolatos kutatásokat egyre inkább a komplexitás, valamint a tudományágak egymásra hatása kezdte jellemezni. A több irányból kiinduló megközelítések közül az egyik legismertebb felfogás a közigazgatást - olyan állami tevékenységnek tekinti, - amelyet az e célra felépített szervezetben, - szakemberek látnak el. Ma már általános elfogadott vizsgálódási szempont, hogy a közigazgatás meghatározásához az igazgatás definiálásán keresztül juthatunk el. Ezért mi is az igazgatásból indulunk ki. | Nem igényel bővebb bizonyítást az a közismert tény, hogy a …
Tovább a műhöz
A hatósági tevékenységhez a szakirodalom különböző nézőpontból közelít. Ennek egyik következménye a definíciók és következtetések körében megmutatkozó sokszínűség és a hangsúlyok változása. A megközelítések különösen négy szempont köré csoportosíthatók. A közigazgatási (adott időszakban az államigazgatási) feladatok felparcellázása során óhatatlanul megjelent, illetve megjelenik a hatósági tevékenység. Ezt a szerzők szinte kivétel nélkül a közhatalom gyakorlásával kötik össze. Ebben az összefüggésben először a hatósági jogalkotásról és ennek szerepéről kell említést tenni. A törvényesség betartása és a jogbiztonság megköveteli az elemi kérdések egyértelmű tisztázását. Ezek közül kiemeljük a hatósági jogalkotás korlátainak a felismerését, a szóba jöhető jogforrások meghatározását, a hatósági jogalkalmazást végző szervek körének a pontos kijelölését és az eljárási rend szabályozását. Az előbb említett teendők elvégzése előfeltétele a hatósági jogalkalmazó tevékenység megindításának és folytatásának. Szervezeti oldalról nézve mindenek előtt az tisztázandó, hogy melyek azok a szervek, amelyek hatósági tevékenységet kifejthetnek. A hatósági jogalkotás alapproblémái a jogforrástan körébe tartoznak. A jogalkalmazó szervek vizsgálata pedig a hatóságokhoz vezet el. Magyary Zoltán a közhatalom gyakorlására hivatott …
Tovább a műhöz
„A közigazgatástan, mely a közigazgatást minden vonatkozásában igyekszik feltárni, és természetét megismerni, sokkal szélesebb terület, mint a jog, mert az a közigazgatásnak csak az egyik vonatkozása. ” (Magyary Zoltán) A jogászképzésben a közigazgatással kapcsolatos alapvető ismeretek kidolgozása és oktatása nem tartozik a könnyen letudható feladatok közé. A hazai képzés történetében időről-időre előtérbe kerültek különböző előjelű korszerűsítések. A nehézség elsősorban abból adódik, hogy a közigazgatás „bemutatásában” a rendszerszemléletet nagyon nehéz következetesen érvényesíteni. A különböző megközelítések mást és mást tekintenek a vizsgálódás kiindulópontjának (pl. a szervezetet, a feladatokat, a működést stb.), és emiatt gyakori az egyoldalúság és az összefüggések súlyukhoz méltó bemutatásának az elmaradása. Jó ideje már nem tekinthető új keletűnek az a felismerés, hogy a közigazgatás nem azonos a rá vonatkozó joggal. Ebből okszerűen következik, hogy a közigazgatás megismerésével, tudományos kutatásával, fejlesztésével számos tudományág foglalkozik. Az említett felismerés, a komplexitás irányába történő elmozdulás vezetett el a közigazgatástan kialakulásához. Magunk is úgy véljük, hogy a magyar és a kialakulóban lévő európai közigazgatási jog oktatását helyes elméleti megalapozottsággal is összekötni. Ebből …
Tovább a műhöz
After the 1949 Constitution, conceptions about self-governments had been superseded from the literature on local and territorial administration. It is interesting historically, though, that the third Act on Councils determined the nature of councils and their organisations as representative self-governmental and administrative bodies. Declaration of this was enough for the legislator and he did not detail it farther. Contemporary literature associated selfgovernmental features primarily with the different ways of developing autonomy. Preparations for the change of regime awoke interest in local governments. As a result the elaboration of the institutions of local governments, which were to replace the council system, was started. However, it soon became clear, that with the accelerating changes and ensuing political preparations, professional works for establishing local administrative structures could not always keep pace. These arrears must have had a role in the occurring inconsistencies in the 1990 legal regulation, which has fundamental significance. This may also be the reason that the Parliament has repeatedly amended the act on local governments. Authors dealing with the origins and development of self-governing often go back to the administration of city-states and the feudal (nobiliary) local governments, as origins. The direct antecedents of the present local governments operating in territorial and settlemental units,
however, developed from the forming civil …
Tovább a műhöz