Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
Kell-e magyarázó szó a Tanácsköztársaság könyvtári vonatkozású rendeleteihez? Értelmesek, egyszerűek, jogászi cikornyásság nélkül valók. A hivatalos közlöny második oldalán az első mondat tájékoztatja a kései olvasót, miről volt szó. A mondat így szól: „A Magyarországi Tanácsköztársaság az ország lakosságának könyvvel s a hozzávezető segédeszközökkel (bibliográfiák, katalógusok stb.) való ellátását állami feladatnak tekinti. Ezért tehát köztulajdonba és kezelésbe vesz minden tudományos és közművelődési könyvtárat, amennyiben az a hivatali kézikönyvtár kereteit túlhaladja.” Ez az alaprendelet az egész könyvtárügy teljes újjászervezésére szóló felhatalmazást tartalmazta. Jelentette ezen kívül azt, hogy a könyvtárügy az oktatásügyi politika rangjára emelkedett. Tartalmazta végül azt is, hogy a könyvtárügyi politikai megbízottak az Országos Könyvtárügyi Tanács megalakulásáig a magyar könyvtárügy átszervezését az illetékes népbiztos - Lukács György - által elfogadott program alapján teljes hatalommal intézhetik.
Megnyílt az út a könyvforradalomhoz. Nemcsak méreteiben, de céljaiban is különbözött ez a „kis könyvforradalom” a francia forradalom hatalmas könyvforradalmától. Messze vezetne a beható összehasonlítás. Mi a „negyedik rend”, a munkásosztály számára akartunk könyvtárakat szervezni, a franciák a győztes burzsoázia, a …
Tovább a műhöz
A korszerű könyvtári elvek világszerte megegyeznek abban, hogy a tervszerű állománygyarapítás mellett a rendszeres állományapasztásnak is nagy fontosságot tulajdonítanak. Az állomány folyamatos apasztását nemcsak a modern könyvtermés hatalmas méretei következtében adódó elhelyezési problémák sürgetik, kényszerítően hat az idők során értékét vesztett, elavult, a könyvtárakat feleslegesen terhelő művek kiiktatásának szüksége is. Különösen tapasztalható ez közművelődési könyvtárakban, melyeknek nincsen elsődleges megőrző (archiválás) jellege, melyek részleteiben meghatározott vagy általánosan kiterjedt szaktudományos gyűjtőkör helyett, mindenekelőtt az élő, használható, széles körben keresett irodalmat igyekeznek minél nagyobb számban biztosítani. A magyar könyvtári életben évek óta elodázott probléma megoldására az adottságok és követelmények figyelembevételével jelent meg a Művelődési Miniszter 175 /1960./ M.K. 21. számú utasítása a közkönyvtárak elavult és fölöspéldány-állományának rendezéséről. A rendelkezést követően részletes útmutató jelent meg a könyvkivonás gyakorlati módszeréről és egyidejűleg megkezdte működését a Könyvtári Minősítő Bizottság. Mivel a könyvkivonás folyamata a könyvtárak kezdeményezésére, valamint a felkért szűrőkönyvtárak széleskörű ellenőrző munkájára van alapozva, a folyamat lebonyolítása …
Tovább a műhöz