Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 1
Összes találat megjelenítve : 1
Találatok
Kanizsay Terenc jóízű magyar humorista 1879. nov. 28-án született. Édesatyja magyarkanizsai mérnök volt. Iskoláit Szegeden és Versecen végezte. Az utóbbi helyre német szóra küldték őt szülei. 1904-ben Szegeden újságíró lett, mint a Szeged és Vidéke munkatársa. Innen Szabadkára került, majd 1907-ben Budapestre, ahol folytatta újságírói tevékenységét a Magyar Hirlap és más pesti ujságoknál. Az Élet és a Zásztónk olvasóközönségének a kedvence volt, 1914. május 8-án halt meg. 1914. május 10-én kivitték a farkasréti temetőbe. Koporsójára terítették Jókai ezüsttel áttört halottasleplét s köréje gyűltek azok, akik szerették őt: az írók, szerkesztők, jóbarátok hallgatag csoportja vette körül özvegyét és kis fiát, a Palkót, akiről annyit írt. Ott volt Karcsi is, a sokat emlegetett mintadiák, akit Kanizsay Ferenc (Janeiro) emelt ki a diákok nyüzsgő, tüzesvérű tömegéből. És Karcsi, a mintadiák akkor levelet írt Janéirohoz és odatette a koporsóra a hosszúszalagos koszorúk közé. Ez a levél — úgy érezzük — kedvesebb és értékesebb minden koszorúnál. Íme, leközöljük:
"Kedves Janeiro! Én sokat sírtam, nem új dolog nálam, hányszor kikaptam a szekundák miatt és a rosszaság miatt, de ahogyan most hullanak a könnyeim a papírra, az egészen más. És te, kedves Janeiro, az égből, ahová a melegszívű emberek jutnak, bizonyosan látod, hogy én most kiöntöm a …
Tovább a műhöz