Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
Kincs István (1867–1942) neve napjainkra kissé a háttérbe szorult, pedig munkássága jelentős értéket képvisel a magyar irodalom népies-nemzeti hagyományait ápoló irányzatában. A Magyar ég alatt című, 1927-ben megjelent második kiadású kötete 17 elbeszélést és rajzot tartalmaz, melyek a dualizmus kori és századfordulós magyar vidék világát idézik meg érzékenyen, humorral és nosztalgiával. A kötet darabjai különféle emberi sorsokat, élethelyzeteket, társadalmi rétegeket és morális kérdéseket jelenítenek meg, a szerző biztos arányérzékkel váltogatja a tragikumot, a derűt és a tanító szándékot. Már a nyitó írás, a Kuruczlakodalom labanczmuzsikával is érzékelteti a történelmi múlt iránti nosztalgiát és a nemzeti identitás fontosságát, amit a kötet több más írása is visszhangoz. A Kölcsönkért akasztófa vagy Aki halottaiból föltámadott című elbeszélések groteszkbe hajló, néha már-már abszurd fordulataikkal mutatják be a vidéki ember életének különös, mégis ismerős valóságát. Kincs érzékenyen rajzolja meg az egykori paraszti és kisvárosi élet szereplőit: a Régi cselédek és mai cselédek című írások például generációs különbségeken keresztül mutatják be a társadalmi változások hatásait. Az Egy házasságközvetítő ironikus hangneme vagy a Fordított szerepek című rövid történet szelíd humorral világít rá az emberi kapcsolatok …
Tovább a műhöz
Tarka világ
- Kincs István
- 1895
Kincs István Tarka világ című kötete egy elfeledett kor irodalmi gyöngyszeme, amely az 1895-ös megjelenése ellenére ma is friss és izgalmas olvasmány lehet a klasszikus magyar próza kedvelőinek. A könyv elbeszélései egy sokszínű, változatos világba kalauzolnak el, ahol az emberi természet mélységei és a korabeli társadalom problémái egyaránt felszínre kerülnek. Kincs István írásmódja tiszta, lírai, mégis erőteljes, így kiváló érzékkel ragadja meg az apró részletekben rejlő jelentést. A kötet történetei egyszerre szórakoztatók és elgondolkodtatók, miközben mély empátiával közelítenek a kisemberek sorsához. A szerző különös érzékenységgel mutatja be a vidéki Magyarország életét a 19. század végén. Írásaiban megelevenednek a falusi tájak, a paraszti világ, a vallásos hit, és az emberi kapcsolatok árnyalatai. A könyv címéhez hűen valóban "tarka" világot tár elénk – hol vidám, hol fájdalmas, de mindig igaz. Kincs nem kerüli meg a társadalmi feszültségeket sem: történeteiben feltűnnek az elnyomottak, az elesettek, a peremre szorultak. Elbeszélései gyakran erkölcsi kérdéseket boncolgatnak, anélkül hogy didaktikussá válnának. A Tarka világ nemcsak korának tükre, hanem egyben irodalmi dokumentum is, amelyből sokat megtudhatunk a magyar vidék múltjáról. A kötet szerzője – aki 1867-ben született és 1942-ben hunyt el – méltatlanul került a feledés homályába. …
Tovább a műhöz