Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 1
Összes találat megjelenítve : 1
Találatok
Nyelvtan és költészet első pillantásra távol esik egymástól, e kettő mégis elválaszthatatlan. Mérvéi Ferenc új nyelvkönyvének megjelenésekor egy Kosztolányi-idézet jutott eszembe: Az én koromban beszéltek a falban a drótok, a lelkek. Az én koromban vad, bábeli nyelvzavarok feleseltek. A vers megjelenése óta eltelt ugyan két nemzedék, de azóta sem kisebb annak a szüksége, hogy az emberek közelebb kerüljenek egymáshoz, beszélni tudjanak egymással. Az emberi beszéd szolgálata egy nagy, európai humanista hagyomány része, az elszigetelődés, a a magáramaradás ellenszere. Ki tudná ezt jobban, mint a menekült? Amikor én 1956-ban Svédországba kerültem, így neveztek bennünket, egyenesen, kendőzetlenül. Ma bevándorlónak tisztelik az új jövevényt, mintha ez változtatna nehézségein. Ami lényegesen változtathat, az a Mervel Ferenc-féle tevékenység, mely a ködösítő bürokrata zsargon és a materiális anyagi segítség mellett és fölött azzal tesz szolgálatot, hogy a jövevényt bejuttatja egy addig zárt emberi és kulturális közösségbe: otthont ad neki. Mervel Ferenc nyelvtana emberi szolgálattétel, mely ugyanakkor magán viseli a kompetens szakember munkájának minden ismertetőjelét. Bibliográfiája a garancia rá, hogy a modem nyelvtudomány leglényegesebb alapműveinek eredményeire támaszkodott, de ezek néha túlságosan elvont tételeit a mindennapi életből vett konkrét példákkal eleveníti …
Tovább a műhöz