Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 5
Összes találat megjelenítve : 5
Találatok
Napjainkban erőteljesen megnőtt a társadalom érdeklődése a közoktatáspolitikai kérdések iránt. Teljesen érthető ez, mert alig van olyan magyar család, melynek életét valamilyen módon ne befolyásolná közoktatás-politikánk alakulása. Legtöbben úgy vannak kapcsolatban az intézményes neveléssel, hogy valamely hozzátartozójuk (gyermekük vagy felnőtt családtagjuk) iskolába jár. Oktatáspolitikánk alakulása azonban a közvetlen személyes érdekeltségtől elvonatkoztatva is foglalkoztatja a társadalom tagjait. Sokan teszik fel a kérdést: oktatásunk megfelelően biztosítja-e társadalmi létünk folytatását, elősegíti-e, hogy az utánunk következő nemzedék társadalmi forradalmunk örököseként a fejlett szocializmus megvalósítójává, a kommunizmus építőjévé váljon? Segíti-e oktatáspolitikánk népgazdaságunk folyamatos fejlődését? Eléggé felkészült-e az oktatásügy a fejlett szocializmus műszaki, gazdasági alapjai megteremtésének szolgálatára? Megtanul-e ifjúságunk helyesen élni? Hozzájárul-e oktatáspolitikánk, hogy a szocialista életmód uralkodóvá váljon a felnövekvő nemzedékben? Az oktatáspolitika iránti érdeklődés tehát egybekapcsolódik a társadalomban a jövőért érzett felelősséggel. Ezért válik mindinkább igazzá, hogy ma a közoktatás-politikus fogalma mind tágabbá válik, mind többen érzik szükségességét, hogy oktatáspolitikai kérdésekben véleményt …
Tovább a műhöz
A magyar közoktatásirányítás, különösen az iskolafelügyelet fejlődésének történeti áttekintése
- Mezei Gyula
- 1979
A magyar pedagógiai közélet egyik új vonásaként jelentkezett a közoktatási irányítás és a munkahelyi pedagógiai vezetés helyzete, gondjai, lehetőségei iránt élénk és széles körü érdeklődés. A közoktatási irányítás kérdéseinek előtérbe kerülése ma már világjelenség. Elsősorban és alapvetően azért, mert soha egyetlen történelmi korszakban sem volt annyira az érdeklődés előterében az intézményes nevelés, mint napjainkban. A modern kor körülményei, a tudományos-technikai forradalom kibontakozása nyomán kialakuló új nevelési követelmények mind általánosabbá teszik az iskolai nevelés hatásfokának vizsgálatát. A mai és különösen a holnapi, a távlati szükségletek tükrében távolról sem optimális hatásfokkal működő iskolák, a "gyorsuló idők" sodrában lemaradó oktatási rendszerek és nevelési intézmények egyre több kritikai észrevételt váltanak ki világszerte. A nyugati országokban kialakuló pedagógiai konfliktus-helyzet, a "nevelésügy világválságaként" megjelölt mai állapot a "pedagógia forradalmának" sürgetését indikálta. A bizonyos mértékig csődhangulatot idéző minősítések érthetők azon a társadalmi talajon, abban a pedagógiai közegben, amely mintaszerű precizitással dolgozta ki társadalmi eszményeinek legmegfelelőbb nevelési elméleteket, hogy azután segítségükkel felnevelje a nevelőiből tökéletesen kiábrándult, az uralkodó …
Tovább a műhöz
1945-ben az Ideiglenes Kormány 6650/1945. ME sz. rendelete meghatározta az általános iskola megszervezését. Az l. §. alapján:,A-népiskola 1—8. és a gimnázium, illetőleg a polgári iskola 1—4. osztályai helyett .általános iskola’ elnevezéssel új iskolát kell szervezni. ” A magyar közoktatás legnagyobb tette a felszabadulás után az általános iskola létrehozása volt. Az iskola vezetésének alakulását akkor az 1942-ben kiadott Rendtartás határozta meg, mindaddig, amíg a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium az egyes iskolatípusokra különböző időpontokban nem adott ki külön útmutatást az igazgató kiválasztására, kinevezésére és hatáskörének meghatározására. Érdemes — ha röviden is — feleleveníteni, hogy az 1942-es Rendtartás hogyan fogalmazza meg az iskola igazgató feladatait, megbízásának módját. A népiskolákra vonatkozó Rendtartás 5. fejezet 61—64.§-a foglalkozik a népiskola vezetésével, az igazgatók megbízásával. E szerint az állami népiskolában az igazgatót a tankerületi királyi főigazgató bízta meg az igazgatással, a királyi tanfelügyelő javaslatára. A tanfelügyelő három tanító személyére tett javaslatából a főigazgató választotta ki az iskola igazgatóját. A községi népiskolában az igazgatót a királyi tanfelügyelő bízta meg. A Rendtartás kimondja, hogy az igazgatói megbízásnál csak a nevelési, az oktatási és a közszolgálati …
Tovább a műhöz
Ez a jegyzet az 1973-ban kiadott Iskolaszervezettan és művelődéspolitika című jegyzet javított kiadása. A különböző javításokra azért került sor, mert az előző jegyzet megszületése óta művelődéspolitikánkban, s benne közoktatás politikánkban jelentős változások mentek végbe. Jegyzetünk módosításával követni akarjuk e változások sorát.
Változás következettbe a tantárgy nevében is. A művelődéspolitika helyett erőteljesebben utalunk tantárgyunkban a közoktatás politika elsődlegességére. A közoktatás politika művelődéspolitikánk egyik része. E tárgy tanítása során nincs mód arra, hogy a hallgatók művelődéspolitikánk egészével behatóan megismerkedjenek, de szükséges, hogy a közoktatáspolitikáról átfogó képük alakuljon ki. Napjainkban erőteljesen megnőtt a társadalom érdeklődése a közoktatás politikai kérdések iránt. Teljesen érthető ez, mert alig van olyan magyar család, melynek életét valamilyen módon ne befolyásolná közoktatás politikánk alakulása. Legtöbben úgy vannak kapcsolatban az intézményes neveléssel, hogy valamely hozzátartozójuk (gyermekük vagy felnőtt családtagjuk) iskolába jár. Oktatáspolitikánk alakulása azonban a közvetlen személyes érdekeltségtől elvonatkoztatva is foglalkoztatja a társadalom tagjait. Sokan teszik fel a kérdést: oktatásunk biztositja-e megfelelően társadalmi létünk folytatását, elősegiti-e, hogy az utánunk …
Tovább a műhöz
Mezei Gyula jól ismert alakja az elmúlt évtizedek pedagógiai közéletének. Több, mint 23 éven át vezette a főváros oktatását és kulturális életét. Mezeinek jó sajtója volt Gyakran tűnt fel a televízió képernyőjén, nyilatkozott a rádióban, a napilapokban, publikált maga is sokfelé. Szerette a nyilvánosságot! Szereplései pedig gyakorta váltottak ki viharokat. Mert Mezei nem megnyugtatott, ahogyan elvárták tőle, ő nem kedélyeket csillapított, nem „megmagyarázott” dolgokat,
azt mondta, hogy attól is rosszabb a helyzet, mint amilyennek a panaszosok írják, mondják. Mezei folyton rlngbe szállt, hogy megverekedjen az igazáért; testületi ülésen, országos értekezleten, minisztériumban, pártközpontban, ahol lehetett, ahol kellett. Egyszer-egyszer kiütötték, de ő mindig felkelt, nem lehetett kiszámolni. - Mezei blöfföl, Mezei dramatizál és demagóg, Mezei kényszerhelyzetet teremt. Mezei ininden vezetőt megnyer, Mezei mindenkivel összerúgja a port - és így tovább - mondták partnerei, ellenfelei. O meghallgatta az élcelődést, a dühös kifakadást, volt, amikor fegyelmi vizsgálatot kért maga ellen, máskor csak kényszeredett mosoly volt a válasza. Folytatta a hadakozást, hogy legyen hová leültetni a gyerekeket, hogy legyen tanító és tanár az iskolákban, hogy megszűnjenek a dickensi állapotok a bentlakásos nevelőintézetekben, hogy kialakuljon az általa megálmodott és kidolgozott …
Tovább a műhöz