Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
A pénzügyi jog egy rendkívül heterogén jogág: számos, egymással szorosabb-lazább kapcsolatban álló területből - így az államháztartás, a közbevételek (adók, vámok, illetékek), a számvitel, a közbeszerzések és a monetáris szféra jogi szabályozásából, valamint egyes jogrendszerekben a devizajogból - épül fel. E területek közös jellemzője, hogy mindegyikhez kapcsolódóan könyvtárnyi terjedelmű szakirodalom áll rendelkezésre, és a gyakorlatban is külön-külön művelhetőek. A felsorolt területek alapján a pénzügyi jog gyakorlati jelentősége is vitathatatlan. Ahogyan Kmety Károly fogalmazott: „A pénzügyi jog nagyon érdemes jogtanulóink fáradságára, nemcsak elméleti érdekességeinél fogva, melyek nem kevésbé alkalmasak a jogászi elmeképzésre, mint egyéb jogágak tanulmányozása, hanem elsőrendű gyakorlati fontosságánál fogva is.” Az is rendkívül lényeges jellemző, hogy az e területekre vonatkozó jogi szabályozás rendkívül gyakran változik, így a jogi normák alkalmazása, a fejlődés figyelemmel kísérése voltaképpen sajátos kihívást jelent.
Ezen említettek olyan sajátosságok, amelyek alapjaiban határozzák meg egy pénzügyi jogi tankönyv megírásának lehetőségét. A könyv elkészítésekor ennek megfelelően arra törekedtem, hogy az egyes területek legfontosabb elméleti és gyakorlati alapjait foglaljam össze, kizárólag a legfontosabb tételes jogi szabályok …
Tovább a műhöz
A pénzügytani szakirodalomban az államháztartás bevételeinek fedezésére alapvetően több fedezeti módot (azaz fedezeti elvet) is megkülönböztetnek. Ahogyan arról a fedezeti elvek körében szó volt, a fedezeti elv „azokat a jogcímeket jelöli meg, melyeken a közületek bevételeiket nyerik.”1 Az illetékek körében értelemszerűen az ún. illetékelv kérdésével kell foglalkozni. Heller Farkas szerint az illeték alapja „a közhatalom térfoglalása és az a szerep, melyet a közhatalom a jogok megállapítása és védelme terén játszik. Magánosok érdekvédelme és a közhatalom közreműködése összekapcsolódtak és az akkor még nem tisztult felfogásban természetesnek látszott, hogy a felek, kiknek érdekében a hatóság szolgálatot teljesít, ezért fizessenek, illetőleg a hatóság fenntartási költségeihez hozzájáruljanak. Hiszen a hatóság szolgálatainak előnyeit ők élvezik. így fejlődtek elsősorban a bíráskodás kapcsán fizetendő illetékek (a sportulák), és a közigazgatás körében is több és több hasonló természetű szolgáltatás honosuk meg. [...] Minél több ily hatósági funkció keletkezett, annál jobban szaporodott az illetékek száma is, mert annál több oly hatóság jött létre, mely a felek érdekében működött és melyet éppen ezért a feleknek kellett eltartaniok. [...] Idővel azután, amint arra ismét Stein mutatott rá, az állami szervezet kifejlődése és oly hatóságok …
Tovább a műhöz