Impresszum

Előszó

I. Kassa, 1517. Pásztor Györgyné Margit és Hegedűs Péterné Anna panaszt emelnek Terjék János ellen, ki őket varázslással vádolta s e miatt őket vízpróbára akarták vetni.

II. (H. n.) 1562. Mclius Juhász Péter tudósítása boszorkányégetésekről

III. Kolozsvár, 1565. Grúz Péter magánpanaszos vádja alapján Botzi Klára ellen megtartott tanúkihallgatás, ítélet, hogy a szokott helyre kivitessék és ott megégettessék; továbbá Botzi Klárának tortura előtti és tortura utáni vallomásaiból feljegyzés.

IV. Kolozsvár, 1565. Neb János magánpanaszos vádja alapján Gedrud nevű nő ellen megtartott tanúkihallgatás.

V. Kolozsvár, 1565. Gruz Péter magánpanaszos boszorkánysági vádja alapján Rúsa nevű nő ellen tanúkihallgatás és ítélet.

VI. Kolozsvár, 1568. Hagyó Andrásné panaszára, hogy őt Barla Demeterné boszorkánynak szidalmazta, tanúkihallgatások mind két fél részére, s ezek alapján Hagyóné ellen ítélet tűzhalálra.

VII. Kolozsvár, 1570. Almás Mihályné felperest Zeybert Albertné boszorkánysággal vádolván, ez ügyben tanúkihallgatás.

VIII. Kolozsvár, 1573. Kaskötő Ágoston Fekete Katót boszorkánysággal vádolván, a város birái ítélete ellen a tanácshoz történt fellebbezés utáni tanúkihallgatás.

IX. Kolozsvár, 1574. Litteráti Albert és anyósa, Barbel Jánosné tanúi egy nő ellen, ki Litterátinak házassága előtt gazdasszonya volt.

X. Pozsony vidéke, 1574. Bornemisza Péter tudósítása a Pozsony vidékén elégetett boszorkányokról.

XI. Debreczen, 1575. Oláh Ambrusné Dorottya varázslással és ördögi tudománynyal vádoltatván és kuruzslásait bevallván, eklézsia követésre itéltetett.

XII. Debreczen, 1575. Nagy Benedekné Orsolya ellen elégetésre szóló ítélet, mert bebizonyult, hogy másokat rontó-vesztő, méregkeverő.

XIII. Selmeczbánya. 1581. Egy Borbála nevű asszony holttestének elégetése, ki halálos ágyán bevallotta, hogy boszorkányságot űzött.

XIV. Kolozsvár, 1582. Igyártó György tanúinak kihallgatása Kassai Borbála ellen, a ki Igyártónak Rengő Anna elleni perében ő ellene tanúskodott.

XV. Kolozsvár, 1583. Igyártó György tanúinak kihallgatása Rengő Annának egy másik tanúja, Erzsébet nevű leány ellen.

XVI. Kolozsvár, 1584. A város ügyészeitől boszorkánysággal vádolt Szabó Kató ügyében először a vádhatóság tanúinak kihallgatása, azután a Szabó Kató védelme részére kihallgatott tanúk. Ezek után ítélet, mely a terhelő körülmények részletes elősorolása után elégetést határoz.

XVII. Kolozsvár, 1584. Sós Jánosné bábáskodó asszony elleni boszorkánysági perben a város ügyészei tanúinak kihallgatása.

XVIII. Egy Katalin nevű nő ellen, kit Vargáné anyjának írnak, a város ügyészei, mint felperesek részére foganatosított tanúkihallgatás; továbbá a városi bíróság azon ítélete, hogy hetedmagával jámbor örökös szomszédaival esküdjék és mentse magát; az ügyésznek a tanácshoz való fellebbezése után a tanács ítélet, mely a bíróságét megsemmisítve, Vargáné anyja elégetését határozza.

XIX. Kolozsvár, 1584. Boszorkánysággal vádolt Lakatosné ügyének iratai: 1. Tanukihallgatás a felperes városi ügyészek részére. 2. A Lakatosnét védő tanuk kihallgatása. 3. Elégetést határozó ítélet, melyben a terhelő okok felsoroltatnak.

XX. Kolozsvár, 1584. Szeles Miklósné ügyében a város ügyészei tanuinak, továbbá Szeles Miklósné tanuinak kihallgatása; a város bíróságnak ítélete, hogy hetedmagával esküdjék meg; fellebbezés folytán a városi tanácsnak ezt megváltoztató ítélete, mely elégetést rendel.

XXI. Kolozsvár, 1584. Boszorkánykodással vádolt Zöld Ambrusné ügyiratai; tanuvallomások a város ügyészei részére; Zöld Ambrusné védelmére; a városi bíróságnak elégetést határozó ítélete.

XXII. Kolozsvár, 1588. Kolozsvár városa pénztárosának számadásai boszorkányok kivégzéséről.

XXIII. Komárom. 1589. Végítélet egy boszorkányperben.

XXIV. Kolozsvár, 1591. Veres Andrásné felperes tanui, kikkel bizonyítja alperesnek, Varga György özvegyének- kit Bába Katusnak is neveznek- boszorkánykodásait.

XXV. Kolozsmegye, 1593. Feljegyzés Kolozsvár város számadáskönyvében egy boszorkány elégetésének költségeiről.

XXVI. Csetnek, 1596. Feljegyzés Csetnek város számadásában egy boszorkányégetésért járó fizetésről.

XXVII. Debreczen, 1599. Utasítások a debreczeni bíró részére Nagy Jánosné és Vandáné boszorkányságának bebizonyítására.

XXVIII. Selmeczbánya, 1604. Börtönben ül egy nő boszorkányság gyanúja miatt.

XXIX. Szatmár, 1609. Ezen évben folyt egy boszorkánysági per és elégetés.

XXX. Kolozsvár, 1612. Szemétbíró János felesége és Bakóné kuruzslással vádoltatván, többszörös tanukihallgatások, úgy a város ügyészeinek, a felpereseknek, valamint a vádolt asszonyok részére is. Itélet, mely Szemétbírónét arra kötelezi, hogy másodmagával tett esküvel, Bakónét, hogy saját önmaga esküjével tisztázza magát.

XXXI. Medgyes, 1614. Az 1614-iki medgyesi országgyülés paráznaságért és bűbájosságért perelte: Imrefiné Ifjú Katát és Dengeleginé Forró Enyingi Török Katát, Báthory Gábor volt szeretőit.

XXXII. Kolozsvár, 1615. Dancz Orsolya boszorkánysági pere, kit azzal vádoltak, hogy valami gyökeret adott egy leánynak oly czélból, hogy az által egy jegyespár között gyűlölséget okozzon. Az ügy tárgyalása ; tanukihallgatások.

XXXIII. (H. N.) 1615. Tudósítás több boszorkány elégetéséről, kiket egy leány vallomásai alapján fogtak és itéltek el.

XXXIV. Nyitremegye, 1616. Gál Istvánné, Bocskó Jánosné és Sebestyén Jánosné boszorkányperei ; itélet tűzhalálra.

XXXV. Debreczen, 1619. Póka Boldizsárné és Sárvári Istvánné boszorkányperének iratai, és itélet, mely Pókánét tűzhalállal bünteti, Sárvárinét pedig arra kötelezi, hogy harmadmagával tisztázó esküt tegyen.

XXXVI. (H. n.) 1621. Báthory Anna boszorkánypere, kit Bethlen Gábor felesége, Károlyi Zsuzsanna azzal vádolt, hogy betegeskedését ő okozta.

XXXVII. Brassó, 1625. Tudósítás két boszorkány elégetéséről.

XXXVIII. Debreczen, 1626. Portörő János fenyegetései és gyógyításai által magát gyanussá tévén, hetedmagával tisztázóeskü letételére utasíttatott, a minek megfelelvén, megintetett s felmentetett.

XXXIX. Debreczen, 1626. Ormos Erzsébet boszorkánypere és itlet elégetésre; mivel azonban terhes volt, javulást fogadó reversális mellett kegyelmet nyert.

XL. Komárommegye, 1627. Chepi András, Kún Kata és Zsigmondné boszorkányperének iratai: tanúkihallgatások. Itélet nincs.

XLI. Debreczen, 1627. Özvegy Nagy Jánosnénak 1627 julius 15-ikén történt megégetéséről jegyzés.

XLII. Debreczen, 1627. Kovács Andrásné Debreczenből elmenekülvén s Eperjesen elégettetvén, Debreczenben maradt apróságai temészetes fiának kiadatnak.

XLIII. Kolozsvár, 1629. Özvegy Szabó Andrásné Sára (alias Kerekes szüle ) perének iratai. a) rövid feljegyzés az első tárgyalásról s a vádlott védelméről. b) A vádlott tanui. c) A felperesek tanui. d) A bíróság itélete, mely vízpróbára vetést határoz s annak eredményétől teszi függővé a további eljárást. e) A tanács itélete, mely megengedi, hogy vádlott harmadmagával tisztázóesküt tegyen. f) Feljegyzés, hogy tisztázza magát.

XLIV. Debreczen, 1629. Bagoly Gergelynét paráznaságért és ördögi varázslásért ( incantatio) lefejezik. Férjét, ki neje paráznaságát elnézte, megvesszőzik.

XLV. Debreczen, 1629. Özvegy Nagy Mihálynéra bebizonyulván, hogy oldó-kötő, embertvesztő, tüzhalálra itéltetett és szeptember hó elsején elégettetett.

XLVI. Lőcse, 1629. Tudósítás egy nőnek a városból való kiüzetéséről, ki egy tehenet akart megbabonázni.

XLVII. Udvarhelymegye, 1630. Tanuvallatás egy poszorkányperben Dimién Istvánnéra és Jakab Isvánnéra vonatkozólag.

XLVIII. Debrecen, 1631. Molnár György és neje felperesek Szűcs László senatornak nejét kuruzslásal, varázslással vádolván, miután a tanuk ellene bizonyítanak, utasíttatik, hogy harmadnapig hetedmagával tegyen tisztítóesküt, s ha erre nem képes, el fog égettetni. A kitűzött napon Szűcs Lászlóné és még egy más asszony, Nagy Györgyné elégettettek.

XLIX. Debrecen, 1631. A város főbírája vádolván özvegy Szücs Istvánnét és Litterati Mátyásnét, hogy szemökre hányták bűbájos, embervesztő voltukat és azt eltűrték, továbbá, hogy varázslottak, felhívatik, hogy vádjait tanukkal igazolja.

L. Debreczen, 1631. Egy Erzsébet nevű asszonyt a ki ronda szóval gyógyított, fenyegetőzőtt stb. a tabács tűzhalálra itéli s még aznap el is égetik.

LI. Brassó, 1631. Egy varázslással vádolt özvegy asszonyt tűzhalálra itélnek; életének azonban megkegyelmeznek, de fiával együtt a városból kiűzik.

LII. Debreczen, 1636. Fodor András és Bucsay Jánosné között folyt perlekedésben Bucsay Jánosnénak boszorkánysága és perázna volta bebizonyulván, elégetésre itélik s aznap el is égetik.

LIII. Nyitramegye, 1637. Liszti Anna boszorkánypere.

LIV. Debreczen, 1638. Itélet Nyiri Istvánné ellen, ki varázslásával sokaknak ártott, tűzhalál. Azonnal ki is vezettetett s a hóhér által megégettetett.

LV. Debreczen, 1638. Itélet, hogy Keresztúri Mártonné égettessék meg mint érdemes boszorkány. Azonnal meg is égettetett.

LVI. Kőhalom, 1639. Metzburger Mártonnét azzal vádolják, hogy boszorkányságával mások termését saját csűrjébe varázsolta. Itélet nincs.

LVII. Marosszék, 1640. Dósa Márta elleni itélet. A bíróság, tekintve, hogy két terhelő tanu rossz hírű személy, nem talál világos bizonyítékot ; de súlyos gyanu alapján azt határozza, hogy hetedmagával tizenöt nap alatt tegyen tisztítóesküt. Ha leteszi, felmentetik, ha nem, a megyéből kiűzetik.

LVIII. Lipót, 1640. Tanúvallatás a boszorkánysággal vádolt Galambos Ambrus ügyében. Itélet nincs.

LIX. Kőhalomszék, 1641. Schmidt Mihályné azzal vádoltatván, hogy varázs mesterségével Schmidt János halálát okozta, a székből kiűzetik.

LX. Kolozsvár, 1642-1643. Bíróság határozata Nagy Györgyné panasza tárgyában, hogy őt Kászoni István boszorkánynak szidta, mely a feleket bizonyításra utasítja.

LXI. Marosszék, 1642. Özvegy Zeredayné pereli Feketénét, mert az őt boszorkánynak szidalmazta. Vádlott azt állítja : azért mondta, mert félt, hogy menyét is arra tanítja, a mire másokat ; számos kuruzslást sorol fel s kész bizonyítani.

LXII. Marosszék, 1645. Felperesnő alperest vádolván, hogy őt boszorkánynak mondta, tanukihallgatások alapján a vice királybíró lép fel a vádlottá vált felperes ellen s kívánja azonnal való elitéltetését.

LXIII. Marosszék, 1646. Egy itélet : lófarkon való meghurczoltatás és négygyé vágatás.

LXIV. Kőhalomszék, 1650. Itélet Klosz Péter, Klein Gergely és Klein Mihály boszorkányperében

LXV. Aranyosszék, 1651. Mila György bűjös-bájossággal vádoltatik.

LXVI. Marosszék, 1651. Havadtői Nagy Mihály saját nefét vádolja s kívánja, hogy mint bűjös-bájos meghaljon. A rorvényszék tanukihallgatást rendel ; de a vádlott vagy állítson kezest, vagy egyelőre letartóztatják.

LXVII. Kolozsvár, 1652. Özvegy Nagynét, Tánczos Katát, bűjös-bájossággal vádolják. Tanukihallgatás, melyben betegségek okozálát, tehenek kuruzslását hozzák fel. Itélet nem maradt fenn.

LXVIII. Brassó, 1652. Két nőt : anyát és leányát boszorkányságuk miatt vizbe vetnek.

LXIX. Nagy-Kőrös, 1654. Elégetést határozó itélet Pánczél Istvánné és Nagy Mihályné boszorkányperében.

LXX. Aranyosszék, 1654. Aranyosszék főkapitánya és főhadnagya Macskási Istvánné ellen, ki gy megelőző perben megmenekült, perújítással élnek. A vádlott hiába hoz fel törvényes kifogásokat, a törvényszék őt elégetésre itéli.

LXXI. Aranyosszék, 1656. Ajtoni Jánosné ellen hivatalból indított perben a június hó 25-ién tartott első tárgyalás alkalmával felperes elutasíttatik, mert a tett helyét, idejét nem mondta meg.

LXXII. Kolozsvár, 1660. Kolozsvár város tanácsa megerősíti a városi bíróságnak Veresné Bartha Anna boszorkánysági ügyében hozott, vízpróbát és elégetést határozó itéletét.

LXXIII. Kolozsvár, 1660. Az elégetett boszorkány, Veresné, vádja alapján a város ügyészei perbe fogják özvegy Németh Andrásnét. A bíróság határozata szerint mindkét fél tanukkal bizonyítsa állításait.

LXXIV. Kolozsvár, 1660. Az elégetett Veresné vádjára perbe fogják Orbánné Berkeszi Katát is. A bíróság mindkét félnek tanui beszerzésére tizenöt napot tűz ki.

LXXV. Kál, 1662. Nagy Mihály jobbágy a marosköri unitárius esperesség előtt szökött feleségét bűjös-bájossággal vádolván, kéri tőle való elválasztatását. Az esperesség a válást megengedi.

LXXVI. Brassó, 1663. Egy boszorkánysággal vádolt egyénnek boszorkánysága bebizonyulván, vizpróbára vetik, majd alégetik.

LXXVII.Marosszék, 1664. Özvegy Bodoni Györgyné Cséplő Márta pereli Kilyén Istvánt, ki őt nemcsak boszorkánynak szidta, de törvényszéki határozat nélkül vallatott is ellene. Vádlott azt állítja, hogy felesége súlyos beteg s ő nem vallatott névszerint felperes ellen, de csak, hogy megtudja, felesége nyomorúságát ki okozta. Határozat : mindkét fél állítson tanukat.

LXXVIII. Hevesvármegye, 1664. és 1665. A megye ügyésze Bujáki István özvegye ellen boszorkánysági vádet emel ; de vádlott nő csak megintetett. 1665 szeptember 16-ikán Bársony Kata ellen itélet : előbb hóhérkézzel illettessék, azután tűzbe dobassék.

LXXIX. Segesvár, 1666. Tanúkihallgatás egy rágalmazási perben.

LXXX. Debreczen, 1667. Simon Kovácsné elleni boszorkánysági ügyben a felek tanuk által való bizonyításra utasíttatnak.

LXXXI. Aranyosszék, 1668. Ajtoni Istvánné ellen vád emeltetvén, előbb feszólítják, hogy hét hütös emberrel bizonyítsa, hogy nem erdeg. Ügyének tárgyalásából kitünik, hogy anyját megégették. Itélet : negyedmagával mentse magát ; ha nem mentheti, ezúttal holt díjjával absolváltatik.

LXXXII. Kolozsvár, 1668. Itélet Kapitány Judit boszorkány perében.

LXXXIII. Marosszék, 1669. Ózdi Istvánné rágalmazási perében felek tanúik beszerzésére utasíttatnak.

LXXXIV. Segesvár. 1670. Özv. Schullerné panasza rágalmazás miatt Ilyés Jánosné ellen. A sok gyanok alapfán az ügy mint bünper, a senátushoz áttétetik.

LXXXV. Segesvár. 1671.Bocner Mihály magánpanaszos vádja Bedner Jánosné ellen boszorkányság gyanuja miatt.

LXXXVI. Marosszék, 1671. Csuka Mihály nemes ember feleslge panaszt emel többek ellen, kik róla azt állították, hogy egy tehenet boszorkánysága által megölt.

LXXXVII. Segesvár, 1673. Gattner Márton panaszt emel Kanngieszer Orbán ellen, mert az felelégét boszorkánysággal rágalmazta ; gyanúsította, hogy gyermeke betegségét ő okozta.

LXXXVIII. Marosszék, 1673. boszorkányságért elfogott Lázár Dénesné Demeter Anna elleni itélet : hetedmagával tegyen tisztítóesküt ; ha nem tudja magát így tisztázni, pellengéren verettesék meg ; ha még egyszer ily ügye lesz, haljon meg.

LXXXIX. Marosszék, 1673. Fekete Andrásné pereli Kovács Istvánnát, mert ez őt boszorkánynak, hamis hitűnek, kanczahitűnek, lüdérczesnek mondotta.

XC. Marosszék, 1674. Hivatalos vádindítvány özv. Benkő Györgyné ellen boszorkányság miatt.

XCI. Komárom.,1674. Itélet Kún Anna boszorkányperében.

XCII. Kolozsvár, 1674. Vád Mendre Pál ellen, mert bűbájoskodott, varázslással, hitegetéssel másokat megkárosított. Tanúkihallgatások után itélet : a pellengér alatt igen erősen megveressék s a városból kiűzessék.

XCIII. Nagyszeben, 1675. Két nőt, egy szász és egy oláh asszonyt boszorkányságok miatt vizbe vetnek s azután elégetnek.

XCIV. Kolozsvár, 1676. Ujvári Andrásné Kertmegi Kata nemes ember felesége ellen vád, hogy old, köt, bűbájoskodik. boszorkánykodik. Felek felhívatnak tizenöt nap alatt tanúkat állítani, s azok vallomásait beterjeszteni.

XCV. Segesvár, 1676. Töpfer Balázs magánpanaszos által Frank Jánosné ellen indított boszorkányper, mely a tanácshoz tétetett át.

XCVI. Debreczen, 1677. Pap Ilona ellen vád, hogy boszorkány ; ezúttal felmentik, de később ( lásd ott ), 1681-ben elégetik.

XCVII. Nagyszeben, 1677. Tudósítás egy boszorkánynak vízpróbára való vettetéséről.

XCVIII. Kolozsvár, 1678. Somogyi Borbála boszorkánysággal, paráznasággal, káromkodással vádoltatván, miután világos bizonyítékok nem találtattak, de rossz magaviselete nyilvánvaló volt, a városból kiűzetik.

XCIX. Kolozsvár, 1678. Tóth Ilona szolgáló leány ellen boszorkányságért és kerítősködésért vád emeltetett. Boszorkánysága be nem bizonyulván, apró lopásokért és kerítésért kalodába tétetik.

C. Nagyszeben, 1678. Tudósítás hat boszorkány elégetéséről.

CI Segesvár. 1678. Seligstadter János perli Róth Istvánt, mert nejét boszorkánynak mondta. A tanukihallgatások után a biróság Seligstadterné ellen annyi gyanút észlel, hogy őt a felperességből leszállítva, az ügyet mint bűnpert átteszi a tanácshoz.

CII. Dés, 1679. Szováti Erzsébet perli Tóth máskép Fazekas Jánost, ki őt boszorkánysággal gyanúsította.

CIII. Segesvár 1680. Kirschner Péter vádja Kraft János ellen, ki feleségét boszorkánysággal gyanúsította.

CIV. Heves vármegye, 1681. 1681 január 11-ikén Molnár Ilonát a vármegye törvényszéke elégetésre itéli.

CV. Debreczen, 1681. Szabó Gergelynét, mint csillagokra és holdra néző ördögökkel czimboráló boszorkányt, elégetésre itélik.

CVI. Debreczen, 1681. Szabó Gergelyné elégetése után néhány neppal Debreczen városában nagy tűzvész pusztított. A tanács ezt jegyzőkönyvben leírja s Isten haragja kiengesztelésére böjtöt rendel.

CVII. Debreczen, 1681. Vád Szabó Gergely, a megégetett boszorkány férje ellen, hogy ő is boszorkány, s felesége halálát boszulandó, ő okozta a tűzvészt. Itélet : tűzhalál.

CVIII. Debreczen, 1681. Debreczen város tanácsa Pap Ilkót boszorkányságért és paráznaságért megköveztetésre s teste megégetésére itéli.

CIX. Debreczen, 1681. Vád boszorkányságért és paráznaságért : Kovács Pálné, Csonka Lukácsné és Boros Istvánné ellen.

CX. Debreczen, 1682. Dániel Kovácsnét és Csókási Györgynét a hatóság vádolja, hogy Szent Gellért hegyére járó bűjös-bájos boszorkányok. A vádlottak egy tanú ellen kifogást tesznek, s a bíróság felszólítja, bizonyítsák be annak alaposságát. Itélet nincs.

CXI. Marosszék, 1682. Mátyás Istvánné Imecs Anna nemes asszonyt Marosszék vice-király-bírája bűjös-bájos boszorkánysággal bádolja.

CXII. Kolozsvár, 1682. Csorgó Mihály és neje Sándor Kata ellen vád. A tanukihallgatások után itálet : harmadmagával tegyen tisztázóesküt ; az ura is esküdjék meg, hogy soha feleségétől boszorkányos mesterséget nem látott.

CXIII. Kolozsvár, 1682. Özvegy Kovács Andrásné Pór Anna nemes asszony panaszt emel Viczey István és felesége ellen, ki őt azzal vádolta, hogy Viczey leányát megvesztette.

CXIV. Nagy-Enyed, 1683. Tudósítás egy vén pásztorné ellen folytatott boszorkányperről.

CXV. Kolozsvár, 1684. Debreczeni Kata elleni per, mely a városból való kitíltással és kiűzetéssel végződik.

CXVI.Segesvár, 1684. Dánosi Linkner Márton panasza Wollenweber Simonné ellen boszorkányság gyanuja miatt

CXVII. Segesvár, 1684. Özv. Domos Mártonné perli Rothfuss Mihályt, ki őt boszorkánynak nevezte.

CXVIII. Segesvár, 1685. Apoldi Theil Gergely Binder Gergely perli Binder Györgyöt, ki őt boszorkánysággal gyanusította.

CXIX. Segesvár, 1685. Gunesch Márton panaszolja, hogy Gunesch Mihály a feleségét Sárát varázslónak mondta.

CXX. Segesvár, 1686. Platzens György özvegye panaszt emel Kammerer György felelége ellen, mert ez róla azt mondta, hogy ő is, két leánya is érdemesek, hogy elégessék.

CXXI. Segesvár, 1686. Fleischer Dániel panasza Töpfer Márton ellen, ki felesége betegségét neki tulajdonította.

CXXII. Segesvár, 1687. Tellmann Márton panasza Schister János ellen, ki felesége betegségét Tellmannénak s ennek anyjának tulajdonította.

CXXIII. Segesvár, 1687. A radelni dékán panasza Funesch Pálné ellen, kitől kárt szenvedett.

CXXIV. H. n. 1683. I. Apafly Mihályné Bornemisza Anna megbabonáztatása ügye 1683-tól kezdődőleg.

CXXV. Ugocsa vármegye. 1689. A megye főispánja, mint felperes, Szerenyei Anna ellen, ki boszorkányságával sokaknak ártott és Isten-káromlást is követett el, pert indítván, a megye ügyvédje kívánja, hogy előbb nyelve tőből kivonassék, azután borsószalmával és aszúfával égettessék meg. Itélet : nyelve kivonattassék és kővel verettessék agyon.

CXXVI. Ugocsa vármegye. 1689. Vármegye főispánja mint felperes, Szennyes Györgyné Kovács Erzsébet ellen vádat emel s a megye ügyvédje egyúttal beterjesztvén a már megtartott tanukihallgatások jegyzőkönyvét, boszorkánysága s emberetetései miatt elégetését kívánja. Itélet : tekintettel, hogy saját leányát is ő mérgezte meg, elégetés.

CXXVII. Ugocsa vármegye. 1689. Ugocsa vármegyének ugyanazon ülésében özvegy Lőrinczi Pálné boszorkánysági pere, elégetésre szóló ítélettel.

CXXVIII. Ugocsa vármegye. 1689. Varga Ilona boszorkánysági ügyének tárgyalása, a vádlott védője a tanukihallgatások párját, közlését kéri, de a bíróság azon indokolással, hogy a vádlott nem nemes személy, elutasítja. Az ügy érdemére térve, a bíróság elégetést határoz.

CXXIX. Ugocsamegye, 1689. Szabó Ferencz néző, jövendőmondó, varázsló pere tárgyalása és ítélet : megvesszőzés és reversalis is, hogy megjavítja magát.

CXXX. Torda, 1692. Tudósítás Göndőly Istvánné és Sala Istvánné elégetéséről.

CXXXI. Debreczen, 1693. Balási Erzsébet elleni tanukihallgatás és városból száműzetésre szóló ítélet.

CXXXII. Debreczen, 1693. Fülöp Mihályné ellen a városból kivezetésre szóló ítélet.

CXXXIII. Debreczen, 1693. Villás Ignáczné Ilyés Margit boszorkány perében a vád tanuinak kihallgatásáról felvett jegyzőkönyv és ítélet tűzhalálra.

CXXXIV. Debreczen, 1693. Sós Pálné boszorkány ellen a per felvétele ; vádlott ügyvédet vall.

CXXXV. Komárom város, 1693. Tudósítás Tassy Zsuzsánna boszorkányperéről.

CXXXVI. Komárom város, 1693. Kontor Kata boszorkányperének lefolyásáról szóló tudósítás.

CXXXVII. Komárom város, 1693. Rancs András boszorkányperének lefolyásáról szóló tudósítás.

CXXXVIII. Debreczen, 1693. Nagy Jánosné és Molnár Jánosné voszorkányok ellen perfelvétel és ugyanaz nap a Nagy Jánosnét terhelő tanúk kihallgatása.

CXXXIX. Debreczen, 1693. Nagy Jánosné leánya, Kata, ellen tartott tanúkihallgatás ugyanaz nap, melyen anyja ellen.

CXL. Debreczen, 1694. Kis Bálintné ügyében perfelvétel. A per tárgyalása napján a vád tanúinak kihallgatása.

CXLI. Debreczen, 1694. Gyarmathi Anna Hováth Istvánné ellen vád, hogy boszorkány és két férje van ; ez utóbbi váddal szemben azt állítja, hogy ez alól eklézsia székén feszabadult. A tanukihallgatás, mely ugyanaz nap tartatott meg, szkásos vádakat, a többek közt, a boszorkányperekben többször előforduló, még most is szokásos : hajigálódást, tartalmazza.

CXLII. Aranyosszék, 1694. Piroska Andrásné Ballos Judit ügyében ítélettöredék, mely a tanúk vallomásaiban ellene felhozott gyanúokok egy részét sorolja el ; ezek főleg szerelmi bűbájra vonatkoznak.

CXLIII. Szent-Jób (Biharm.) 1694. Bihar vármegye 1694 július 5.-ikén Szent-Jóbon rendkívóli közgyűlést tart, a megye több községében összefogdosott boszorkányok pereinek letárgyalására. A 14 vádlottból 6 tűzhalálra ítéltetett ; a többiek részint heted-, részint harmadmagokkal való tisztító eskű utján, részint egyszerüen mentettek fel.

CXLIV. Kolozsvár, 1695. Szakál Ferencz magánpanasza Debreczeni Kata ellen, mely panaszában azt állítja, hogy Debreczeni Kata neki már előzetesen egy reversalist írt alá szolgabíró előtt, s ennek daczára őt most újból megbabonázta.

CXLV. Hétbírák hatósága. (Erdélyi Szászföld : Siebenrichtergüter.) 1695. Schell Dávidné perli Schobel Györgyöt, ki borját megnyargalta ; vádlott tisztázta magát.

CXLVI. Debreczen, 1696. Pribői Szabó Jánosné ellen vád és tanúkihallgatás ; 43 tanuból csak 5 vall.

CXLVII. Dés, 1696. Tordai György városi hadnagy perli Medgyesi Péterné Kis Erzsébetet boszorkányságért. Itélet : tétessék kalodába s ecclesiát kövessen.

CXLVIII. Hétbírák hatósága, 1696. Herbert Jakab panaszát bebizonyítani nem tudván, pénzbírságra ítéltetik.

CXLIX. Brassó, 1696. Tudósítás egy boszorkánynak tartott nő elégetéséről.

CL. Aranyosszék, 1696. A Szék vicekirálybírája vádaat emel Székely Györgyné Nagy Erzsébet és Magyari Jánosné Jakab Erzsébet székelykocsárdi asszonyok ellen. A bíróság a feleket tanúik beszerzésére utasítja.

CLI. Aranyosszék, 1696. Aranyosszék vicekirálybírája Borbély Istvánné ellen boszorkánysági pert kezd ; az első tárgyaláson a vádlott kifogást tesz, hogy őt már egyszer ily vádakkal egy magánfél perelvén, de ellene bizonyítani nem tudván, kénytelen volt őt megkövetni ; s a vicekirálybíró, ki akkor ingerens volt, a pertől visszalépett, tehát már ellene vesztett pere van. A bíróság azon kijelentéssel, hogy most újabb dolgai forognak szóban, ezt a kifogását,

CLII. Aranyosszék, 1697. Hadnagy Istvánné Szabó Borbála ellen vád, hogy bűvös-bájos, kantaíros, boszorkány mesterségekkel élt. Itélet : vízben usztattassék meg ; ha lemegy, a székből kiűzetik, ha nem megy le, égettessék meg.

CLIII. Aranyosszék, 1697. Özvegy Demeter Andrásné Silló Kata ellen boszorkánysági vád. Mindkét fél tanúi bizonyítékai beszerzésére utasíttatik.

CLIV. Dés, 1698. Tordai György városi hadnagy perli Szabó Jánosné Nemes Juditot boszorkányság gyanúja miatt. Itélet nincs.

CLV. Aranyosszék, 1699. Aranyosszék törvényes ülésében Kocsárdon, 1699 július 14-ikén Esztima Istvánné Sztanka és Berzán Mária boszorkányság gyanúja miatt fogoly asszonyok pere felvétele s tanúkihallgatásokat elrendelő végzés ; továbbá július 22-ikén a beérkezett tanúkihallgatások alapján hozott ítélet töredéke. z

CLVI. Brassó, 1699. Tudósítás egy boszorkánysággal vádolt nő elégetéséről.

CLVII. Szászkeresztúr, 1699/1700. tudósítás Schobel György és felesége boszorkányperének lefolyásáról s elitéltetésükről.

CLVIII. Debreczen, 1700. Vád Veres Mihályné ellen, hogy ördögökkel czimboráló boszorkány ; tanuk betegségek okozásával vádolják ugyan, de ezúttal itélet nincs.

CLIX. Debreczen, 1700. Kicsin Jánosné varázslással és paráznaságggal vádoltatván, csakis ez utóbbiért hóhér által való megveretésre itéltetik.

CLX. Debreczen, 1700. Kis Istvánné ellen vád, hogy Szent Gellért hegyére járó és parázna. Ugyanazon vád Túri Istvánné Nyujtó Panda ellen is. Továbbá Nagy András ellen, hogy magát Szent Gellért hegyére járónak vallotta..

CLXI. Aranyosszék, 1700. Aranyosszék vicekirálybírájának, mint felperesnek, megbízásából Bojér Gábor ügyvéd özv. Nagy Péterné Mikó Anna nemes asszonyt boszorkánysággal vádolja s vízpróbára vetését s megégettetését kívánja.

CLXII. Aranyosszék, 1700. Ugyanaz nap, mint az előzőben, ugyanazon hatósági ügyvéd Bartha Jánosné Gabos Borbálát hasonló váddal terhelvén, kívánja vízpróbára vetését és megégetését.

CLXIII. Aranyosszék, 1700. Ugyanaz nap, ugyanazon felperes ügyvédje boszorkánysággal vádola Simándi Andrásné Fejes Erzsébetet s kívánja, hogy érdeme szerint büntettessék.

CLXIV. Esztergom, 1700. Leny Erzsébet peréről tudósítás, itélet nincs. Jegyzet : A városi számadás szerint ez évben egy boszorkány el lett égetve.

CLXV. Esztergom, 1700. Tudósítás Herbart György és neje peréről. Herbartnét vízpróba és tortura után elégetik.

CLXVI. Szászkeresztúr vidéke, 1700-1701. Tudósítás Schnell Simon és neje peréről. Schnellné vízpróba után lefejeztetvén, teste elégettetett.

CLXVII. Szászkeresztúr vidéke, 1700-1701.Tudósítás Köllerné peréről : lefejeztetvén, teste elégettetett.

CLXVIII. Szászkeresztúr vidéke, 1700-1701. tudósítás Hirling Jánosnak felmentéssel végződő peréről.

CLXIX. Segesvár., 1701. Tudósítás egy boszorkány elégetéséről.

CLXX. Debreczen, 1701. Bogáthi Takács János ellen vád : kanördög.

CLXXI. Aranyosszék, 1702. Aranyosszék vicekirálybírája vádat emel Fóris György nemes ember ellen, hogy ördögi mesterséggel egy lopott lovat gazdájának visszaszerzett.

CLXXII. Aranyosszék, 1702. Vád Balogh István ellen, hogy házában, kárának megkeresése czéljából boszorkányozót tartott. Tanukihallgatás rendeltetik.

CLXXIII. Debreczen, 1702. Szabó Zsigmondné ellen paráznaság és boszorkányság miatt per emeltevén, a megtörtént tanukihallgatások után ügyénak tárgyalása.

CLXXIV. Debreczen, 1702. Vád Dobi Zsigmondné és Késcsináló Péter ellen, kit egy magát Tátosok fejedelmének mondott legény csalt kincsásni.

CLXXV. Csíkmegye, 1702. Dömös Jánosné ellen saját községe lakossága emel vádat.

CLXXVI. Hajdúböszörmény, 1702. Tudósítás Hajdu Judit és Thúri Dorka perében, Thúri Dorkát elégetni rendelő itéletéről.

CLXXVII. Bihar vármegye, 1703. A bagaméri földesurak önmaguknak jus gladiit tulajdonítván, öt boszorkányt megégettek ; a vármegye ez ügyben vizsgálatot rendel.

CLXXVIII. Tudósítás több boszorkány vízpróbára vetésérül, kik közül egy férfi és egy nő fővétel után, három nő elevenen elégettetett.

CLXXIX. Kőhalom, 1703. tudósítás két nővér elégetéséről.

CLXXX. Kőhalom, 1704. Tudósítás egy nőnek elevenen, egy férfinak fővétel utáni elégetéséről.

CLXXXI. Segesvár, 1704-1706. tudósítás Fleischacker Jakab és neje ellen, két éven át huzódó perről, kiket kegyelemből számüznek..

CLXXXII. Nagbánya, 1705. Tudósítás Szászáné, szakácsné és Pap Andrásné elégetéséről.

CLXXXIII. Brassó, 1706. tudósítás két nőnek elégetéséről.

CLXXXIV. Aranyosszék, 1706. Egy ügyvéd, ki a megye megbízásából boszorkányok ellen mint felperes működött, panaszolván, hogy a boszorkányok azért ökreit tönkretették, adómentességért folyamodik.

CLXXXV. Debreczen, 1706. Lugosi Kata boszorkányság miatt perbefogatván, az itélet előtt megsz

CLXXXVI. Debreczen, 1707. Lugosi Kata 1706-ban történt elszökése után újból elfogatván, városból száműzetik.

CLXXXVII. Nagyszeben, 1707. Tudósítás egy boszorkánynak vízbefullasztásáról.

CLXXXVIII. Ugocsa vármegye, 1707. Magánpanasz következtében a megyegyűlés határozatából Tivadar és Péterfalva községekben foganatosított tanuvallatás varászlás és boszorkánykodás iránt.

CLXXXIX. Biharmegye, 1708. Bihar vármegyében, Ér-Semjén községben, 1708 junius 7-én a vármegye alispánjának, kóji Komáromy Györgynek megbízásából foganatosított tanukihallgatás Nagy Istvánné és más asszonyok ellen boszorkányságukért.

CXC. Biharmegye, 1708. Nagy Istvánné, Uj Ilona és Balogh Ilona vádlottak és fogoly asszonyok ügyének Bihar vármegye Debreczenben tartott ülésében tárgyalása. Az itélet elhalasztó, míg némely tanuk újból ki nem hallgattatnak. Az egyik vádlott azonban, a ki a Miatyánkot szentségtelen czélra használta fel, otthon kalodába tétessék.

CXCI. Ecsedi uradalom, 1708. Tudósítás Rákóczi ecsedi uralmában elégetett boszorkányról.

CXCII. Szatmárnémeti, 1709. Tudósítás Oláh Rupáné és Gyarmati Kata peréről, kik közül az elsőt felmentik, a másodikat városból kiűzik és kitiltják.

CXCIII. Ecsedi uradalom, 1708. Tudósítás Cotsling Mihálynak s két leányának a városból kiűzéséről

CXCIV. Ugocsamegye, 1709. Gujásné Szege Ilona ellen Farkasfalva éa Bökényközségekben tanukihallgatás.

CXCV. Ugocsa vármegye, 1709. Tanuvallatás Ugocsa vármegye tisztviselői részéről Halmi városában lakó Izsákné Ilona boszorkányperében.

CXCVI. Ugocsamegye, 1709. Izsák Györgyné boszorkányperében tanuvallatás.

CXCVII. Nyirbátor, 171. Tudósítás egy nő elégetéséről s ez ügyben elrendelt vizsgálatrról.

CXCVIII. Bihar vármegye, 1710. Bihar vármegye alispánjának megbízásából Túrzó Jakabné ördöngös boszorkány volta iránt Ér-Semjén községben foganatosított tanúkihallgatás.

CXCIX. Győr, 1710. Tudósítás két boszorkány elégetéséről.

CC. Nagyszeben, 1711. Tudósítás két nőnek fővétel utáni, egynek eleven elégetéséről..

CCI.Bihar vármegye, 1711. Comáromi György alispán elnöklete alatt tartott megyeülésen négy derecskei asszony boszorkánysági vád alól felmentetik.

CCII. Debreczen, 1711. Balla Istvánné beperelvén Biró Istvánt, ki őt boszorkánynak szidta, felperes tanui kihallgatása után alperest felhívják, bizonyítsa, hogy felperes boszorkány. Az eddigi alperes tanúi közöl némelyek különféle boszorkányos cselekedeteket sorolnak fel. Itélet nincs.

CCIII. Debreczen, 1711. Máthé Erzsébet a városból kiűzetik.

CCIV. Dés, 1711. Szaniszló Borbála perli Szegedi Sárát, ki őt boszorkánynak mondta , a tanúkihallgatások folyamán felperesnő ellen sok gyanú merólvén fel, alperesnő felmentetik.

CCV. Debreczen, 1711. Nagát Tátos-nak valló, inkább csak kincsásással és csalásokkal, mint tulajdonképeni boszorkánysággal vádolt Szaniszlai Mihályné elleni tanu vallatás.

CCVI. Dés, 1712. Itélet a boszorkánysággal vádolt Sándor Jánosné, Micskei Péterné, Szaniszló Istvánné és Kis Péter ügyében.

CCVII. Dés, 1712. Itélet boszorkánysággal vádolt Szaniszló Borbála ügyében.

CCVIII. Marosszék, 1712. Elekes Jánosné ellen rövid vádindítvány.

CCIX. Segesvár. 1712. Kartchner Jánosné perli Rhail Jánost, mert őt boszorkánysággal vádolta. Felperesből vizsgálat folyamán vádlott lesz ; végítélest nincs.

CCX. Belső-Szolnokmegye, 1712. Hivatalból emelt vád Runkán Kata és Váncsa Juanna kócsi lakosok ellen boszorkányság miatt , ez ügyben itélet.

CCXI. Belső-Szolnokmegye, 1712. Hivatalból emelt vád mikeházi lakos Lázár Anna ellen boszorkányság miatt ; ez ügyben itélet.

CCXII. Belső-Szolnokmegye, 1712. Hivatalból emelt vád egy Adinica nevű leány ellen boszorkányság miatt, s ez ügyben itélet.

CCXIII. Bihar vármegye, 1713. Itélet Buday Ilona ellen ; tortura ; ha vall, elégetés, ha nem vall, a megyéből kiűzetés.

CCXIV. Bihar vármegye, 1713. A félegyházi előljáróság saját hatáskörében a boszorkányok kinyomozásrta tanúk hallgatást tart.

CCXI. Nagyszeben, 1713. Tudósítás egy a sátánnal közösült nőnek lefejeztetésétől és tesste elégetéséről.

CCXVI. Brassó. 1713. Tudósítás egy boszorkány elégetéséről.

CCXVII. Győrmegye, 1714. Tudósítás Faragó János ellen tartott tanukihallgatásról.

CCXVIII. Közép-Szolnokmegye, 1714. Itélt Hadházi Istvánné Jónás Judit perében: vízpróbától függő eélgetés vagy megyéből kitiltás.

CCXIX. Ugocsa vármegye, 1714. Berkes Pálné Szege Ilona kökényesi lakos ellen hozott itélet : elégetés ; ezen érdekes befejező szavakkal . secundum consuetudinem pro lege habitum.

CCXX. Bihar vármegye, 1714. Itélet Kapta Zsófia perében elégetés ; Csala Mária perében torturától függő elégetés vagy megyéből kiűzés.

CCXXI. Bihar vármegye, 1714. Sámsoni Nagy Jánosné elleni itélet : ha nyolcz nap alatt hetedmagával tisztítóesküt tesz, felmentendő, ha nem tudná magát tisztázni, úgy előbb tortura, azután halál.

CCXXII. Bihar vármegye, 1714. Itélet Szabó Mária perében : ha harmad magával tisztázó eskűt tesz, felmentés, ha nem, megyéből kitiltás.

CCXXIII. Bihar vármegye, 1715. Tóth Péterné otományi asszony perébe, további tanúkihallgatást rendelő határozat.

CCXXIV. Felsőbánya, 1715. Tudósítás, hogy négy asszonyt rostavetésért pénzbirságra itéltek.

CCXXV. Felsőbánya, 1715. Tudósítás, hogy Doka Istvánnét, mert Doka Andrásnét rágalmazta, pénzbirságra ítélték, Doka Andrásné saját esküjével tiszázta magát.

CCXXVI. Felsőbánya, 1715. Tudósítás Szász Gergelyné és Hegedűs Mártonné elégetéséről.

CCXXVII. Felsőbánya, 1715. Tudódítás Sós Pálné peréről kit megintenek és 200 forint kezesség mellett szabadlábra helyeznek.

CCXXVIII. Felsőbánya, 1715. Tudósítás, hogy Hegedűs Márton felesége elégetéséért a tanácsot gyalázván ; nyelvét hóhér kivágta.

CCXXIX. Felsőbánya, 1715. tudósítás, hogy Désiné, mert Hegedüsné ártatlanságát vitatta, pénzbirságra itéltetett.

CCXXX. Nagyszeben, 1715. Tudósítás két boszorkányperről ; itélet nincs.

CCXXXI. Ugocsa vármegye, 1715. Vas Jánosné Zsófi boszorkánysági ügyében Tiszaujlakon, Fekete patakon és Fancsikán tartott tanúkihallgatásokból kivonat.

CCXXXII .Bihar vármegye, 1715. Bakonyszeg községben megtartott tanúvallatás, melyben a tanúk Nagy Mihálynéra vonatkozólag terheloő nyilatkozatokat tesznek.

CCXXXIII. Debreczen, 1715. Kiss Mihályné Lajhos Margit boszorkányperében eső tárgyalás éa tanúkihallgatás. Saját maga ia vallja, hogy agy legény, kit megfürösztött, meghalt.

CCXXXIV. Bihar vármegye, 1715. Farkas Andrásnét Szilassi Zsófiát a törvényszék egyhangulag elégetésre itéli.

CCXXXV. Bihar vármegye, 1715. Nagy Margitnak elégetésre szóló itélete.

CCXXXVI. Bihar vármegye, 1715. Fazekas Mátyásné Pecséri Anna boszorkánysági ügyében vád és itélet : ha 15 nap alatt hetedmagábal a tisztítóeskűt leteszi, felmentendő ; ha le nem teszi, megtorturáztassék és elégettessék.

CCXXXVII. Bihar vármegye, 1715. Tóth Jánosné Javora Dorottya utasíttatik, hogy magát tisztázza (hányadmagával, nincs megmondva), ha nem képes erre, a megyéből kiűzetik.

CCXXXVIII. Bihar vármegye, 1715. Harcsás Istvánné Alfi Erzsébetet a hóhér vesszőzze meg, azután a megyéből száműzetik.

CCXXXIX. Biharmegye, 1715. Itélet négy nő ellen, kik közűl egy egyszerüen, kettő saját esküje alapján felmentetett ; egy pedig elégetésre itéltetett.

CCXL. Békésmegye, 1715-16. tudósítás Sánta Mátyásné peréről és itélet : tortura, ha vall, elégetés, ha nem vall, megyyéből kiűzés.

CCXLI. Debreczen, 1715/6. Békési Mihályné Bagosi Andrást perelvén, mert ez őt boszorkánynak mondta ; Bagosi tanui kihallgatása után a felperességről leszállítatik s a hatóság őt perli. Későbbi itélet, hogy harmadmagával tisztítóesküt tegyen.

CCXLII. Bihar vármegye, 1716. Lengyel István kóborló varázsló elégetésre itéltetik.

CCXLIII.Bihar vármegye, 1716. Szabó Györgynét felmentő és Tarsoly Jánosnénak a megyéből kiűzetését rendelő itélet.

CCXLIV. Bihar vármegye, 1716. Két itélet : négy asszony ügyében ; Szász Jánolné elégettetik, László Mihályné és Tóth Pálné felmentetik, Miklósi Györgyné, ha harmadmagával nem tesz tisztázó esküt, megyéből kiűzetik.

CCXLV. Bihar vármegye, 1716. 1716 október hó 20-án tartott ülésben negy vádlott ellen hozott ítélet : Szász Jánosné elégettetik, László Mihályné felmentetik, Miklósi Györgyné mentse megát harmadmagával, ha nem képes erre, száműzetik és Tóth Pálné saját maga esküjével mentse magát.

CCXLVI. Bihar vármegye, 1716. október 20-án két bályoki asszony : Bokor Helena Bán Mihályné és czompó Erzsébet Szűcs Istvánné itélettel utasíttatnak, hogy saját magok esküjök által tisztázzák magukat. A védőügyvéd az itéletet megköszöni.

CCXLVII. Debreczen, 1716. Fejér Anók, bár halált érdemelt vona, kegyelemből a városból kiűzetik

CCXLVIII. Segesvár, 1716-17. Tudósítás Gotaling Sára már egyszer kiűzőtt asszonynak újbóli kiűzéséről.

CCXLIX. Segesvár, 1716-17. Rudósítás Woltschzner Györgyné perérőll, kit szigoruan megintenek.

CCL. Nagyszeben, 1716. Tusósítás egy nőnek a Királyföldről való kitiltásáról.

CCLI. Nagyszeben, 1716. Tudósítás egy rágalmazási perből keletkezett boszorkányperről, itélet nincs.

CCLII. Trencsén vármegye, 1716. Boszorkányper és itélet Haskó János kvaskói lakos ellen.

CCLIII. Trencsén vármegye, 1716. Boszorkányper Garajka Erzsébet ellen.

CCLIV. Békésmegye, 1717. Tudósítás Kis Istvánné peréről és elégetéséről.

CCLV. Békésmegye, 1717. Tudósítás Barna Istvánné peréről, ki két tanú eskűje alapján felmentetett.

CCLVI. Bihar vármegye, 1717. Medve Andrásné ellen elégetésre szóló itélet.

CCLVII. Bihar vármegye, 1717. Borbély Györgyné, Juhos Péterné, Biró Mihályné perében itálet : saját esküjök alapján felmentés.

CCLVIII. Bihar vármegye, 1717.Vincze Erzsébet és Esztári Erzsébet a tisztázóesküt leteszik.

CCLIX. Miskolc, 1717. Tudósítás négy nő elleni boszorkányperről, kik közül Sigo Kata elégettetett, három sorsa nem tudható.

CCLX. Szepesmegye, 1717. Tudósítás Gebuska Mária elégetéséről.

CCLXI. Debreczen, 1717. Veres Mihályné Borbély Erzsébet és Sándor Péterné Bedus Anna ellen Vád emeltetik, hogy ifjusádokban paráznák voltak, vánségökre varázslásra adták magokat, ezért hajdan már vízre is vettettek. Veresné elégetésre itéltetik, hogy Sándor Péternével mi történt, nem tudható

CCLXII. Békésmegye, 1616-8. Tudósítás Nagy Mátyásné boszorkányperéről, mely a megyéből kiüzetéssel végződött.

CCLXIII. Békésmegye, 1717. Tuddósítás Deák Ambrusné peréről és felmentéséről.

CCLXIV. Békésmegye, 1717-18. Harcsás Istvánné Alafi Erzsébet peréről, itélet nincs.

CCLXV. Békésmegye, 1717-18. Tudósítás Lovas Mihályné és Andrásné peréről, Lovasné tisztázta magát, Rókáné ismeretlen

CCLXVI. Békésmegye, 1718. Tudósítás Kovács Máténé peréről és felmentéséről.

CCLXVII. Békésmegye, 1717/18. Tudósítsás Sánta János peréről, ki két tanú eskűjével tisztázta magát.

CCLXVIII. Aranyosszék, 1718. Szabó Mihályné Kiss Anna alsószentmihályfalvi, Hátszegi Istvánné Kupás Erzsébet felsőszentmihályfalvi és Balázs Jánosné Szántó Borbára székelykocsárdi nemes asszonyik ellen a szék vicekirálybírája vádat emel, hogy boszorkányságba elegyedtek. Tanukihallgatás rendeltetik ; több nyom nincs.

CCLXIX. Biharmegye, 1718. Kis Anna és Kökényesi Zsuzsa itélete ; tortura, ha vallanak,elégetés.

CCLXX.Biharmegye, 1718. A levéltár Indexében nyoma egy ínquisitiónak, mely Otomány kőzségbeli asszonyok ellen folyt.

CCLXXI. Közép-szolnokmegye, 1718. Tudósítás, hogy Magosi Mária elégettetett.

CCLXXII. Közép-szolnokmegye, 1718. Tudósítás, hogy Balogh Erzsébet elégettetett.

CCLXXIII. Dés, 1718. Butyka Anna perel egy nőt, ki őt boszorkánynak szidalmazta ; alperesnő azonban felmentetik, míg felperesnő a költségek megtérítésében elmarasztaltatott.

CLXXIV. Debreczen, 1718. Szabó Katót, egy parázna és részeges asszonyt, varázslással, kuruzslásokkal vádolja a hatóság. A tanukihallgatások után hóhér által megveretésre és városból kiűzetésre itélik.

CCLXXV. Bihar vármegye, 1719. Varga Annénak és Vajda Annénak saját esküjük alapján felmentésük.

CCLXXVI. Bihar vármegye, 1719. Kristály Kata perében itélet : ha nem képes hermed megával tisztázó eskűt tenni, elégetés

CCLXXVII. Dés, 1719. Hivatalos vádindítvány Szaniszló Borbála ellen boszorkányság gyanúja miatt.

CLXXVIII. Debreczen, 1719. Régebben már kiűzött Csapó Istvánné, a városba bejövén, űzetik.

CCLXXIX. Debreczen, 1719. Kovács Péterné rágalmkazási vádja Verendi Andrásbé ellen

CCLXXX. Debreczen, 1719. Szenesi Istvánné ellen vád, hogy varázslott, kuruzslott, stb.

CCLXXXI. Debreczen, 1719. Sigo Jánosnét, kit tanuk azzal vádoltak, hogy szenesinétől tanulta a boszorkányságot, felmentik.

CCLXXXII. Debreczen, 1720. Sarkadi Judit ellen vád, hogy fenyegetődzése után a házakban hajigálódás történt.

CCLXXXIII. Trencsén vármegye, 1720. Zgenya Anna ellen tartott boszorkányper.

CCLXXXIV. Békésmegye, 1720. Német Mártonné saját eskűjével tisztázta magát.

CCLXXXV. Pelsőcz, 1720. Tóth Katalin perében itélet : 60 botütés és reversalist kell aláírnia.

CCLXXXVI. Ugocsamegye 1720. Felemlítése egy Nagy Kata ügyében tartott tanúvallatásnak.

CCLXXXVII. Debreczen, 1720. Csősz Varga Istvánné perének első tárgyalása. Határozat : a hatóság folytassa ellene a vizsgálatot s ő fogságba tartassék.

CCLXXXVIII. Debreczen, 1720. Vigh Istvánné ellen vád és itélet, mely megcsapatást és városból férjével együtt kiűzést rendel.

CCLXXXIX. Trencsén vármegye, 1720. Boszorkányper Kmosemarka Anna ellen.

CCXC. Biharmegye, 1720. Kerekes Kata egyhangú határozattal elégetésre itéltettett.

CCXCI. Biharmegye, 1720. Nagy Ilona felmentése és Kerekes Istvánnak a megyéből kiűzetése.

CCXCII. Biharmegye, 1721. Vas Mária és Deák Margit itélete : elégetés.

CCXCIII. Segesvár, 1717-21. Tudósítás Katának a város és a szék területéről való kiűzéséről.

CCXCIV. Nagyszeben, 1718-21. Tudósítás két asszony elleni perről, melyekre vonatkozóan a városi tanács a bécsi és lipcsei egyetemek véleményét kérte.

CCXCV. Békésmegye, 1721. Tudósítás tátosnak mondott Suppuny András peréről itélet ; torturától függ, elégetés vagy kiűzetés.

CCXCVI. Kolozsmegye, 1721. Kolozs vármegye felsőjárásának 1721 márczius 5-én tartott törvényes ülésében Lapustya Szolomia ellen boszorkánysági vád és tanukihallhatások elrendelése.

CCXCVII. Kolozsmegye, 1721. A vármegye felső járásának törvényes ülésében Fábián Györgyné Barta Kata ellen varázslás, kuruzslás, boszorkányság vádja és tanukihallgatások elrendelése.

CCXCVIII. Kolozsmegye, 1721. Kis Zsuzsanna perében vád és itélet ; felmentés.

CCXCIX. Krasznamegye, 1721. Tudósítás Horváth Mátyásné elleni vádindítványról.

CCC. Krasznamegye, 1721. Tudósítás Dombi Jánosné peréről, ki 15 napi időhaladékot nyer ártatlansága igazolására.

CCCI. Krasznamegye, 1721. Tudósítás Muguly Simonné elégetését rendelő itéletről.

CCXCII. Közép-szolnokmegye, 1721. Tudósítás Kovács Erzsébet elleni itéletről, ha nem tudja magát tisztázni, vettessék vízpróbára.

CCCIII. Biharmegye, 1721. Bihar vármegyének Püspökiben tartott törvényes ülésében Sámsoni Zsuzsánna elleni ügyészi indítvány és itélet ; vízpróba, ha elmerül felmentendő, ha fenn úszik, száműzendő.

CCCIV. Biharmegye, 1721. Bihar vármegyének Püspökiben tartott törvényes ülésében Küte Erzsébet elleni ügyészi indítvány és itélet : tűzhalál.

CCCV. Trencsén vármegye, 1721. Boszorkányper és itélet Rubány Magdolna puchovi lakos ellen.

CCCVI. Krasznamegye, 1722. Tudósítás Keresi Tódorné elleni vádindítványról.

CCCVII. Békésmegye, 1722. Tudósítás Gécziné peréről, ki vesszőztetésre itéltetett.

CCCVIII. Trencsén vármegye, 1722. Boszorkányper a beczkói Ularik Istvánné Roskova Zsuzsánna ellen, kit első férje megölésével is vádoltak.

CCCIX. Beregmegye, 1722. Tudósítás Máté Miklósné és Varga Istvánné peréről és Máté Miklósné elégetését rendelő itéletről.

CCCX. Kolozsmegye, 1723. Oltyán János jobbágyember panasza Bács Nikulájné Marcsinka Flóra ellen, mert leányát úgy megbabonázta, hogy három esztendeje beteg s meg is bolondult ; másokat is elpusztított. A viceispán ingerensnek jelentkezik s kívánja megégetését. De a per formahiba miatt elutasíttatik.

CCCXI. Dés, 1723. Szaniszló Borbála perében itélet ; vízpróba ; és felmentetett.

CCCXII. Biharmegye, 1723. Gáti Ilona ellen itélet ; megyéből kiűzetés.

CCCXIII. Biharmegye, 1723. Takács Ilona perében itélet : 20 botütés.

CCCXIV. Biharmegye, 1723. Vas Anna és Csillag Anna perében itélet : az első reversalist ád magáről, a második 12 botütést kap.

CCCXV. Bihar vármegye, 1723. Dózsa Andrásné Kiss Anna boszorkánysági ügyében vádindítvány és tűzhalálra szóló itélet.

CCCXVI. Biharmegye, 1723. Göbei Istvánné Berek Anna ellen Hegyközpályiban tartott tanuvallatás augusztus hó 3-ról, melynek tanui szeptember 10-én autentikáltattak.

CCCXVII. Bihar vármegye, 1723. Ugyanazon augusztus hó 18.-iki ülésből, melyben Dósa Andrásnét itélték megégetésre, tűzhalálra szóló itélet Pengő Ilona és Szabó Kata félegyházi lakosok ellen.

CCCXVIII.Bihar vármegye, 1723. Molnár Anna a vízpróba alkalmával alámerülvén, iélet : reversalis és felmentés.

CCCXIX. Bihar vármegye, 1723. Ugrai Borbála ; reversalis mellett felmentés.

CCCXX. Bihar vármegye, 1723. 1723 augusztus hó 18-án Kerekes Kata elleni itélet : vízre vettessék s azután a megyéből kiűzessék.

CCCXXI. Bihar vármegye, 1723. Szegedi Istvánné Fejér Kata henczidai lakós boszorkánysági perében tartott tanuvallatás.

CCCXXII. Biharmegye, 1723. Jenei Istvánné Harsányi Anna bagosi lakos ellen foganatosított tanuvallatás.

CCCXXIII. Bihar vármegye, 1723. Tanukihallgatási jegyzőkönyv Tóth Mihályné boszorkánysága felől.

CCCXXIV. Trencsén vármegye, 1723. Boszorkányper Sesedonka Zsuzsánna ellen.

CCCXXV. Dés, 1723. Hivatalból emelt vádindítvány Szaniszló Borbála ellen boszorkányság gyanúja miatt.

CCCXXVI. Békésmegye, 1723. Kovács Istvánné perében felmentő itélet.

CCCXXVII. Békésmegye, 1724. Kósné Török Mária perében itélet ; elégetés.

CCCXXVIII.Békésmegye, 1723. Otomány községbeli boszorkánysággal gyanúsított s részben már a vármegye börtönében levő asszonyok és férfiak ellen a község előljárólága által foganatosított tanukihallgatás.

CCCXXIX. Bereg vármegye, 1724. Borsova községben Kállainé ellen foganatosított tanúvallatás.

CCCXXX. Bereg vármegye, 1724. Elégetést határozó itélet Nagy Sára, Del Anna és Pál Zsófi ellen.

CCCXXXI. Debreczen, 1725. Bartha Andrásné Balási Erzsébet magát Tátos-nak valló bűbájos perének tárgyalása vádló és védő ügyvédek megyar perbeszédeivel.

CCCXXXII. Debreczen, 1725. Boszorkánysággal vádolt Rácz Mártonné perirataiból kivonat.

CCCXXXIII Bihar vármegye, 1726. Balázs Gáspárné ellen a hegyközpályii előljáróság által foganasított tanúkihallgatás.

CCCXXXIV. Bihar vármegye, 1726. Kis Mihályné Sallai Erzsók ellen az ártándi községi előljáróság által foganasított tanúkihallgatás s azt a földesuraság megbízottjához beküldő kisérő levél.

CCCXXXV. Dés, 1726. Hivatalból emelt vádindítván Szaniszló Borbála ellen boszorkányság gyanúja miatt.

CCCXXXVI. Dés, 1726. szaniszló Borbála perében itélet.

CCCXXXVII. Ugocsa vármegye, 1726. Szabó Mihályné ellen tartott tanúkihallgatás felemlítése.

CCCXXXVIII. Ugocsa vármegye, 1726/7. Molnár Andrásné Mészáros Krisztina ellen foganatosított tanúvallatás, ítélet tűzhalálra.

CCCXXXIX. Bihar vármegye, 1727. Nyüvedi Derecskei Erzsébet ellen hozott ítélet : ha vall, elégetés, ha nem vall, megyéből kiűzetés.

CCCXL. Bihar vármegye, 1727. Sáka község előljárósága által foganatosított tanukihallgatás Tóth Györgyné és Tóth Péterné ellen.

CCCXLI. Dés, 1727. Kecskeméti Jánosné Ács Borbála perli Szász Istnánné Márkos Borbálát, ki őt több alkalommal boszorkánynak mondta ; ez ügyben ítélet.

CCCXLII. Ugocsamegye, 1727. Rátonyi Mária ellen tartott tanúvallás felemlítése.

CCCXLIII. Szeged, 1728. Az ez évi szegedi boszorkányperek kivonatai.

CCCXLIV. Felsőbánya, 1728. Szabó Mártonné perében ítélet ; csak paráznaságára vonatkozik.

CCCXLV. Pest megye, 1728. Koldus Molnár Ilona boszorkánysági ügyében tanúvallatás, mely főleg Bicskey Ferencznének megrontása körül forog.

CCCXLVI. Ugocsa vármegye, 1728/29. Fejér Anók ellen Ugocsamegyében per folyván, főleg az terhelte, hogy kuruzsló orvoslásai következtében halálozások történtek. Az ítélet, a megyéből való kiűzés és örökre kitíltás.

CCCXLVII. Dés, 1729. Boszorkánysággal vádolt Barátosi Istvánné és Tölcséki Sámuelné perében ítélet.

CCCXLVIII. Dés, 1729. Özv. Szekeres Mihályné Kondor Sára perli Nagy Sámuelt, hogy őt boszorkánynak nevezte.

CCCXLIX. Dés, 1729. Simon Mihályné Andró Erzsébet perli György Kovácsné Nagy Borbálát, ki őt boszorkánynak mondotta.

CCCL. Debreczen,1729. Csengeriné Bodrogközi Kata ellen folyt periratokból kivonat.

CCCLI. Aranyosszék, 1729. Hegyi Anna ellen lopás, peráznaság, gyermek elvesztse iránti vádak közt a boszorkánymesterségek is említve. Tanúkihallgatás elrendelése.

CCCLII. Szeged, 1729. Tudósítás Végh Istvánné Koncz Sára és özvegy Horváth Istvánnénak, a kanczelláriát megjárt, fővételt és testük elégetését rendelő ítélet végrehajtásáról

CCCLIII. Tencsén, 1730. Hivatalos bizonyítvány arról, hogy egy állítólag ördöngős embert próba után nem találtak annak.

CCCLIV. Debreczen,1730. Jóna Mihályné Oroszi Ilonát torturára itélő végzés. A gyanúokok felsorolásával.

CCCLV. Debreczen,1730. Vezendi Andrásné ügyében a megtorturáztatás után hozott itélet.

CCCLVI. Szatmármegye, 1730. Tudósítás Sárosi Jánosné Tóth Borka peréről és elégetéséről.

CCCLVII. Ungvár, 1730. Tudósítás Szűcs Györgyné elégetéséről.

CCCLVIII. Krasznamegye, 1730. Németh Mihályné Gyulai Erzsébet ellen itélet ; tortura, ha vall, elégetés, ha nem megyéből kiűzés.

CCCLIX. Kolozsmegye, 1730. Kolozsmegye felső járásának 1730. november hó 18-ikán tartott törvényes ülésében, perújítás alapján tárgyalt ügye Vallye Simonnak Oltyan Onya ellen, kit nyavalyái okozásával s bűjös-bájoskodással vádol. Újólag vizsgálat rendeltetik.

CCCLX. Szeged, 1730. Sebestyén Mártonné panaszolván, hogy Borsos Jánosné bűbájosan gyermekét megrontotta ; vizsgálat elrendelése.

CCCLXI. Szeged, 1730. Tudósítás Lőrik Marinka Börtönben elhalt nő peréről.

CCCLXII. segesvár, 1730. Tudósítás öt 1730 után lefolyt perből, köztük egy elégetés, egy városból való kiűzetést rendelő és egy felmentő itélet.

CCCLXIII. Szeged, 1731. Tudósítás hét boszorkányperről, melyek közül négy felmentéssel, kettő városból kiűzéssel végződött s egynél itélet nincs.

CCCLXIV. Pest vármegye, 1731. Kormos Judit ügyének végtárgyalása, az ellene megtartott tanúvallatás bemutatásával, vallatása feljegyzésével és 100 pálczaütés elszenvedését és a megyéből való kitiltását határozó itélettel.

CCCLXV. Biharmegye, 1731. Sonkolyos községben elfogott Rusanda Duka ellen Tanúkihallgatás és felmentő itélet.

CCCLXVI. Bihar vármegye, 1731. Bihar vármegyei Hegyköz-Pályi községben Nagy Mártonné, Bálint Benedekné és több más asszony boszorkánysága iránt a községi előljáróság által keresztülvitt tanúvallatás.

CCCLXVII. Bihar vármegye, 1731. Bihar vármegye hatósága rendeletére, Fodor szolgabíró által, Nemes Pálné esztári asszony boszorkánysága ügyében keresztülvitt tanúvallatás.

CCCLXVIII. Pest vármegye, 1731. Krissa Zsuzánna ügye végtárgyalásáról feljegyzés és őt, tekintettel két évi bebörtönözése alatti szenvedéseire, beteges voltára, szabadon bocsátó, de a megyéből kitiltó itélet.

CCCLXIX. Kolozsmegye, 1731. Mészáros Tivadarné Sorbán Mária ellen boszorkánysági vád első tárgyalása és tanúkihallhatások elrendelése.

CCCLXX. Ugocsamegye, 1732. Paládi Jánosné Tóth Ágota ellen foganatosított tanúvallatás.

CCCLXXI. Ugocsamegye, 1732. Egyedi Anna Paládi Istvánné, Sipos Sofia, szánkának nevezett Izai Mária, fekete-ardói és Biró Ilona, szánfalusi asszonyok boszorkányperében itélet, mely mind a négy vádlottat az ügy bővebb tisztázására torturára itéli.

CCCLXXII. Ugocsamegye, 1732. Denta Istvánné elleni tanúkihallgatás és elégetésének felemlítése.

CCCLXXIII. Biharmegye, 1732. Szabó Mihályné szentjánosi lakos elleni tanúkihallgatás és itélet ; megtorturáztassék, ha vall, megégettessék, ha nem vall, a vármegyéből kiűzessék.

CCCLXXIV. Körmend, 1732. Dese Évánek Körmend várában - bizonyára az uri szék előtt - tárgyalt perének kivonata, mely hét pontban a lényeges vádakat, hat megrontási esetet és egy esetben varázslással szerelem előidézését sorolja elő s az elégetésre szóló itéletet teljesen közli.

CCCLXXV. Kolozsvár, 1733/4. Kádár Kata boszorkányperéből kivonat.

CCCLXXVI. Beregmegye, 1731-25. Tudósítás Gál Mihályné Kakas Anna és Tóth Borbála peréről és fővétel után testük elégetéséről.

CCCLXXVII. Beregmegye, 1735. Tudósítás magát féltátosnak valló Borsi Ilona peréről.

CCCLXXVIII. Bihar vármegye, 1735. Tanúkihallgatás boszorkánysággal vádolt Kerekes Tamásné és leánya Boros Andrásné Kerekes Anna otományi lakosok ellen.

CCCLXXIX. Debreczen, 1735. Özvegy Varga Istvánné Simon Erzsébetnek boszorkánysági perében tanúvallatás.

CCCLXXX. Aranyosszék, 1735. Bágyoni Csegezi Györgyné Szász Anna boszorkánypere.

CCCLXXXI. Aranyosszék, 1735. Kalános Borka elégetett czigányassznynak a torturázása alkalmával kinyilatkoztatott vádjai alapján a szék vicekirálybírája perbe fogja Borbély Pétert, Musnai János özvegyét, Csanádi Jánosné Borbély Annát, Simándi Istvánnét, Czigány Miklósnét és özvfegy Szilágyi Mártonnét ; ezek tagadván, tanúvallatás redeltetik.

CCCLXXXII. Trencsén vármegye, 1735. Halálos ítélet Polina Anna boszorkány perében.

CCCLXXXIII. Dés, 1736. Hivatalból emelt vádindítvány özvegy Balázs Jánosné Asztalos Zsófi ellen boszorkányság gyanúja miatt.

CCCLXXXIV.Trencsén vármegye, 1736. Itélet boszorkányperben a bitsei Karova ellen.

CCCLXXXV. Szentrontás, 1737. A marosköri unitarius esperesség határozata Balog László azon kérésében, melyben ez többek között feleségének boszorkányságára hivatkozva, tőle való elválasztatását sürgeti.

CCCLXXXVI. Bihar vármegye, 1737. Henczidai lakós Kovács Istvánné ellen foganatosított tanúvallatás.

CCCLXXXVII. Kolozs vármegye, 1738. Groszán Anistie elleni pernek a tanúkihallgatások utáni tárgyalása és itélet : a vármegye hajdúi által keményen pálczáztassék meg.

CCCLXXXVIII. Körmend, 1738. Vampel Tamásné Prukker Borbála ellen tartott tanúvallatás boszorkányság gyanúja miatt.

CCCLXXXIX. Trencsén vármegye, 1738. Itélet a rajeczi Csarapatka Katalin boszorkányperében.

CCCXC. Trencsén vármegye, 1739. Boszorkányper Lakó Jánosné Gyurcsánszky Kata ellen.

CCCXCI. Trencsén vármegye, 1740. Boszorkányper Laczorán Györgyné ellen.

CCCXCII. Trencsén vármegye, 17341. Tudósítás Vörös Ilona peréről.

CCCXCIII. Nagy Sink, 1741. Tudósítás egy boszokánynak elégetéséről.

CCCXCIV. Trencsén vármegye, 1741. Massiczka Dorottya bellai lakos boszorkánypöre.

CCCXCV. Bihar vármegye, 1741. Gálospetrii lakos Kántor Erzsébet ellen vádindítvány és megbotoztatását határozó itélet.

CCCXCVI. Körmend, 1741. Egyházas-radóczi Márkus Istvánné Balogh Dorottya boszorkánypöre.

CCXC.VII. Dés, 1742. Hivatalból emelt vád Balázs Jánosné, Tordai Jánosné, Oláh Pétené, Incze Jánosné, simon Gergelyné, Mogyorósi Miklósné, Kis Zsigmondné és Bisztriczán Péterné ellen boszorkányság miatt ; ez ügyben itélet.

CCXCVIII. Körmend, 1742. Sümenko Sebestyén bűbájos boszorkányság miatt halálra itéltetése.

CCXCIX. Brassó, 1743. Tudósítás egy vérszopó vampir felfedeztetéséről.

CD. Dés, 1743. Hivatalból emelt vád Mogyorósi Miklósné Lázár Erzsébet ellen boszorkányság gyanúja miatt.

CDI. Marosszék, 1744. Itélet boszorkányságért perelt Szabó Istvánné Deák Kata nemes asszony ügyében.

CDII. Dés, 1744. Hivatalból emelt vád Kibédi Erzsébet ellen boszorkányság gyanúja miatt.

CDIII Bihar vármegye, 1744 A sarkadi előljáróság által Jósa Kata ellen tartott tanúkihallgatás és ezt a vármegyéhez beküldő levél.

CDIV. Bihar vármegye, 1746. Hegyköz-Pályi község előljárósága által foganatosított tanúvallatás, hogy Oláh Mihályné és gyermeke halálát kik okozták boszorkányságuk által ; hátiratilag a hegyköz-pályii földesurak azon utasítása, hogy ezen vizsgálat azonnal közöltessék a megye alispánjával.

CDV. Marosszék, 1745. Kovács Mihályné panasza, hogy őt László András boszorkánynak mondta.

CDVI. Trencsén, 1745. Itélet boszorkánysággal vádolt Hulmema Dorottya perében.

CDVII. Nyitramegye, 1745. Tudósítás Gróf Eszterházi Zsófia ellen, boszorkányok pártolása miatt tartott tanukihallgatásról.

CDVIII. Szász Sebes, 1746. tudósítás egy boszorkányperről, itélet nincs.

CDIX. Marosszék, 1746. Itélet Moldovánné Felelő Mária boszorkányperében.

CDX. Trencsénmegye, 1747. Massiczka Dorottya boszorkány perében itélet.

CDXI. Trencsénmegye, 1747. Boronkova Katalin boszorkánypöre és itélet.

CDXII.Marosszék, 1747. Özvegy Erős Jánosné György Erzsébet nemes asszony boszorkányperének végtárgyalása és itélet : megégetés.

CDXIII. Trencsénmegye, 1747. Boszorkányper Slezák István és felesége Franyo Anna ellen.

CDXIV. Dés, 1748. Rácz Péterné Orosz Borbála perli Lakatos Istvánt és feleségét, kik őt boszorkánynak mondották.

CDXV. Ugocsamegye, 1745-49. Özvegy Ilosvai Gáborné Dencs Anna peréről közlemény. Itélet nencs.

C.DXVI. Ugocsamegye, 1738-48. Lugosi Éva elleni perben felmentő itélet.

CDXVII. Ugocsa vármegye, 1750. Kósa Istvánné Gecse Mária boszorkánysági ügyében Nevetlenfaluban foganatosított tanúvallatás és őt felmentő itélet.

CDXVIII. Dés, 1751. Nagy József és felesége Fekete Judit perlik Tóth Istvánt és feleségét Kónya Katát, kik őket boszorkánysággal vádolták.

CDXIX. Kiskúnhalas, 1751-52. Itélet a boszorkánysággal vádolt Csapó Katalin ügyében.

CDXX. Biharmegye, 1752. Telegdi Dobos Mihályné boszorkányságáról véghezvitt vallatás.

CDXXI. Dés, 1752. Diószegi Mihály leánya nevében perli Kis Margitot, ki Diószegi leányát boszorkánysággal vádolta.

CDXXII. Bihar vármegye, 1752. Szilágyi Pálné és egy Panda nevű szolgálója boszorkánykodása és Szilágyinénak férjével való viszálya ügyében tanúvallatás.

CDXXIII. Marosvásárhely, 1752. Farkas Borbála boszorkányperének aktái.

CDXXIV. Marosszék, 1754. Jánosi Istvánné Hajdú Judit boszorkánysági perének tárgyalása. Itélet, mely új collateralis vizsgálat kiküldését és vádlott fogvatartását határozza.

CDXXV. Congrádmegye, 1755. Tudósítás Oláh Mártonné boszorkányperéről és lefejeztetés s teste elégetését rendelő itéletről.

CDXXVI. Arad vármegye, 1755. Pásztori más néven Vernek Kata ellen a boros-jenői uradalom úri széke által foganatosított boszorkányper összes iratai.

CDXXVII. Arad vármegye, 1756. Vastagné Nagy Ilona, Szabó Mihályné Tóth Ilona, Bodnár Ferenczné Ilona ellen a boros-jenői uradalom úri széke által foganatosított boszorkányper összes iratai ; elégetést rendelő itélet.

CDXXVIII. Dés, 1756. Nagy Józsefné Fekete Judit perli Kis Sámuelnét, ki őt boszorkánynak mondotta.

CDXXIX. Bécs, 1756. Mária Teréziának 1756. január 26-ikán kelt, a megyar királyi Helytartótanácshoz intézett rendelete, melyben a Helytartótanács útján az összes vármegyéknek és törvénykezési joggal biró városoknak elrendeli, hogy ezután a varázslási és boszorkánypereket (magia et sortilegium )az eddigi törvények és szokás szerint megindíthatják, folytathatják ugyan, sőt itéletet is hozhatnak ; de ha az itélet halálra, vagy tortura alkalmazására szólna :

CDXXX. Pozsony, 1756. Helytartótanácsnak rendelete Csongrád vármegyéhez, melyben felszólítja, hogy a mostanában lefejezés és teste megégetésre itélt nő perét- habár az itélet már végrehajtatott -terjeszsze fel.

CDXXXI. Pozsony, 1756. A Helytartótanács az 1756. jan. 26-án kelt királyi rendeletnek megfelelően, az összes vármegyéknek és törvénykezési joggal biró városoknak meghagyja, hogy a boszorkánypereket az itélet végrehajtása előtt terjeszszék fel.

CDXXXII. Beregmegye, 1756. Helytartótanács előbb közlött leiratát Bereg vármegye 1756. május 7-ikén tartott közgyülésében tárgyalván s abban a megyék törvénykezési jogának csorbítását látván, következőleg határoz.

CDXXXIII. Ungmegye, 1756. Ungmegyének Beregmegyéhez intézett átirata, melyben hivatkozással Beregmegyének máj. 7-iki közgyüléséből kelt átiratára, közli, hogy az abban kifejezett aggodalmakat nem osztja, s a Helytartótanács szóban levő rendeletében sérelmet nem látván, annak meg fog felelni.

CDXXXIV. Biharmegye, 1756. Biharmegyének Beregmegye máj. hó 7-ikén tartott gyüléséből kelt átiratára válasza, melyben kifejti, hogy nem látván a Helytartótanács szóban forgó rendeletében sérelmet, annak meg fog felelni.

CDXXXV. Pozsony, 1756. A Helytartótanács előadván, hogy a királynőnek január 26-án kelt rendeletét az összes vármegyéknek és törvénykezési joggal biró városoknak megküldött, felterjeszti Heves-, Arad-, Borsod-, Liptó-, Mosony-, Abauj-, Zemplén-, Szabolcs-, Bereg- ,Trencsénmegyéknek ezen redelet elleni előterjeszéseit.

CDXXXVI. Zalamegye, 1758. Zalamegye Kuzma Istvánné és Gábor Évának a balatineczi uradalom uriszéke előtt tárgyalt boszorkányperét felterjesztvén a Helytartótanács bizottságának, ezen perről véleményes jelentése.

CDXXXVII. Sopron vármegye 1756-7. Vertics Erzsébet, előbb Rácz Mihályné, akkor már Triber Györgyné boszorkánysági ügyének összes periratai, valamint a Helytartótanács bizottságának véleménye.

CDXXXVIII. Bihar megye, 1756/7. Marosi Pálné Békési Erzsébet boszokánysági ügyében 1756. év november havában a telegdi előljáróság által foganatosított tanúkihallgatás jegyzőkönyve és arra rávezetve 1757. május havában tartott törvényes ülésből a Marosinét felmentő ítélet.

CDXXXIX. Bécs, 1758. Mária Terézia királynőnek a helytartótanácshoz intézett rendelete, melyben hivatkozással június hó 9-én kelt rendeletére meghagyja, hogy a boszorkánysággal vádolt személyek Bécsbe szállíttassanak ; e szállítás minden költségét meg fogja téríteni. Egyúttal jóváhagyja Zala vármegyének két boszorkányt felmentő itéletét.

CDXL. Rohoncz, 1758. Batthyányi nádornak Mária Terézia királynőhöz intézett felterjesztése, melyben a királynőnek azon év júl. hó 12-én kelt rendelete foganatosítása iránti aggodalmait s ellenvetéseit adja elé.

CDXLI. Bécs, 1758. Királyi rendelet, mely a június hó 9-ik és július hó 12-én kelt rendelkezéseket fentartja, illetőleg elrendeli, hogy ezután a hatóságok a boszorkányok elleni pereket ne is tárgyalják, annál kevésbbé vessenek bárkit is ily vádért tortura alá ; hanam a gyanúokokat terjesszék fel. Egyúttal intézkedés tétessék, hogy az Arad és Csanád megyében ily váddal terheltek Bécsbe szállíttassanak.

CDXLII. Bécs, 1758. Van-Swietennek Mária Teréziához intézett bizalmas emlékirata Logomer Magdolnának, a szlavoniai körösi törvényszék által elitélt boszorkánynak peréről.

CDXLIII. Bécs, 1758. A horvát bánhoz intézett leirat, hogy Logomer Magdolna szabadon és minden bántalom nélkül otthon élhessen.

CDXLIV. Csanádmegye,1758. A Helytartótanács kebeléből, a boszorkányperek vizsgálatára rendelt bizottságnak véleményes jelentése Szelenczey Erzsébetnek, Csanád vármegye által felterjesztett peréről.

CDXLV. Csanádmegye,1758. Csanád vármegye felirata a Helytartótanácshoz, melyben elősorolja azon nehézségeket, melyek miatt nem képes azon rendeletnek eleget tenni, hogy boszorkánysággal vádolt Szelenczey Erzsébetet Bécsbe szállítsa.

CDXLVI. Csanádmegye,1758. Csanád vármegye felirata a Helytartótanácshoz, melyben jelenti, hogy megértvén, miszerint a királynő az előbbi felterjesztésben felfejtett nehézségek daczára rendeli Szelenczey Erzsébetnek Bécsbe való szállítását, intézkedik a szállítás felől s kéri, hogy a megyének bécsi ágense utasíttassék, hogy Bécsben hol, kinek adja át.

CDXLVII. Hódmezővásárhely, 1758. Hódmezővásárhelyi róm. kath. lelkész felségfolyamodásában előadván, hogy boszorkányság miatt perelt Szőllősi Sára családjával együtt nála asylum-jogot élvez, a mi neki anyagilag terhes, de lelki vigasztalása, hogy azi egész családot megtérítette : kéri, utasíttassék a megye, hogy Szőllősi perét mielőbb ellátván, azt a helytartótanácshoz terjeszsze fel.

CDXLVIII. Pozsony, 1758. Helytartótanácsnak Csongrád vármegyéhez intézett leirata, melyhez csatolva leküldi a hódmezővásárhelyi plébánosna, a királynőhöz intézett folyamodását és utasítja a megyét, Szőllősi Sára perét mielőbb szabályszerüen elintézni.

CDXLIX. Zombor 1758. Zombor város tanácsának a királyi kanczelláriához intézett folyamodása, melyben előadván, hogy a már Bécsbe szállított két boszorkányon kívül náluk fogságban még hat van, kik a hidegtől s nélkülözésektől annyit szenvednek, hogy félő, miszerint a börtönben mind elpusztulnak ( egy már meg is halt ) : kéri, hogy ügyök mielőbb elintéztessék.

CDL. Bécs, 1758. Zombor városához intézett királyi rendelet a fogságban tartott boszorkányok szabadlábra helyezése iránt.

CDLI. Győrmegye, 1759. Boszorkányság miatt elfogott Németh Kata bába és Hováth János vaszari lakosok ellen folytatott vizsgálat iratai.

CDLII. Dés, 1760. Balázs Judit és Balázs Borbála ellen itélet : hiteles emberekkel mentsék magukat, hogy nem boszorkányok ; ha ezután gyanu merül fel, a próbát el nem kerülik.

CDLIII. Szabolcs vármetye, 1761. Andrási Mária oláh asszony ellen az eszlári községi jegyző által véghezvitt tanúkihallgatás, mely a helytartótanácshoz felterjesztetett.

CDLIV. Dés, 1763. Beke Györgyné Szabó Judit perli Macskási Józsefné Márton Katát, ki őt boszorkánysággal vádolta.

CDLV. Dés, 1764. Szőcs Mártonné Horváth Ilona panasza Szőllősi Mihály ellen, ki őt boszorkánynak nevezte.

CDLVI. Bihar vármegye, 1766. Békési Erzsébet Marosi Pálné és fia Marosi Miklós ellen indított boszorkányper iratai.

CDVII. Bécs, 1766. Tukósítás egy királyi rendeletről, mely egy Zetelakán folyt boszorkányper kapcsán Erdély kormányzójához intéztetett.

CDLVIII. Beregmegye, 1766. Özvegy György Péterné Tóth Erzsébet és Joó Péterné Bajusz Kata ellen foganatosított tanúkihallgatás.

CDLIX. Bécs, 1768. Mária Teréziának rendelete, Kuhajdek Dorottya boszorkánypere kapcsán, a boszorkányperek beszüntetésére vonatkozólag.

CDLX. Bécs, 1768. Mária Terézia rendelete a boszorkányperek ügyében.

CDLXI. Vajka, (XVIII. sz. k. n.) Bél Mátyás munkájában egy érdekes leírása annak, hogy Vajkán egy alkalommal körülbelül 70 gyanús személyt vetettek vízpróbára s hogy az egyik alámerülő és így ártatlannak tartott személy hóhér vigyázatlansága miatt megfulladván, a nép lázongani kezdett.

TARTALOMJEGYZÉK.

NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ.

A Magyar Tudományos Akadémia kiadásában megjelentek