Az utolsó három perc corvina logo

Szerző: Davies, Paul
Cím: Az utolsó három perc
Alcím: Feltevések a Világegyetem végső sorsáról
Fordító: Dávid Gyula
Megjelenési adatok: Kulturtrade, Budapest, 1997. | ISBN: 963-9069-14-0

coverimage PAUL DAVIES, a University of Adelaide Templeton díjas természetfilozófia professzora a Világegyetem utolsó három percének lehetséges történetével foglalkozik. Ki ne lenne kíváncsi arra, milyen sors vár a kozmikus méretekhez képest parányi bolygóra, a Földre? A történet vége is robbanásszerűen heves lesz? A Nagy Bumm a Nagy Reccsel fejeződik be? Lehet, hogy a Halál a Teremtés ára? De lesz-e egyáltalán vége a világnak? Az emberiségnek vagy leszármazottainak - akár hús-vér élőlények, akár robotok - egyszer szembe kell nézniük az Apokalipszissel, vagy van remény a túlélésre egészen az örökkévalóságig? | Az 1960-as évek elején, amikor egyetemista voltam, élénken érdeklődtünk a Világegyetem keletkezésének kérdése iránt. Az 1920-as évekből származó, de csak az 1950-es évektől kezdve komolyan vett ősrobbanás elmélet közismert volt, de korántsem meggyőző. Bizonyos körökben még mindig sokkal népszerűbb volt az állandó állapotú Világegyetem elmélete, amely teljes mértékben kikerülte a keletkezés problémáját.[1] Nemsokára azonban gyökeresen megváltozott a helyzet, mert 1965-ben Arno Penzias és Robert Wilson felfedezte a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást. Ez egyértelmű bizonyítékot szolgáltatott a Világegyetem forró, heves és hirtelen születése mellett. A kozmológusok lázasan igyekeztek kiszámítani a felfedezés következményeit. Milyen forró lehetett a Világegyetem az ősrobbanás után egymillió évvel? Egy évvel? Egy másodperccel? Milyen fizikai folyamatok játszódhattak le az ősi tűzgömbben? Létezhet-e az ott uralkodó szélsőséges fizikai körülményeknek valamilyen hatása, amelynek a maradványait még ma is megfigyelhetjük? Jól emlékszem arra a kozmológiai előadássorozatra, amelynek 1968-ban hallgatója voltam. A professzor így fejezte be előadását, amelyben a mikrohullámú háttérsugárzás felfedezésének fényében foglalta össze az ősrobbanás elméletet. "Egyes elméleti-szakemberek számot adnak a Világegyetem kémiai összetételéről, annak alapján, hogy milyen magreakciók mehettek végbe az ősrobbanást követő első három percben", mondta mosolyogva. Az előadóteremben harsány nevetés tört ki. Képtelenségnek tűnt, hogy bárki is megpróbálkozzék a létezésének első perceiben lévő Világegyetem fizikai állapotának leírásával. A XVII. században James Ussher érsek a bibliai kronológia legapróbb részleteivel foglalkozó tanulmányában kijelentette, hogy a világ teremtése Kr.e. 4004. október 23-án történt. Arról azonban még ő sem mert nyilatkozni, hogy pontosan milyen események játszódhattak le az első három percben.

Kapcsolt elemek

Kategóriák: Csillagászat
Tárgyszavak: Kozmológia, Világegyetem
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv

Védett tartalom, csak terminálról érhető el.

Tartalomjegyzék

Borító
Címlap
Impresszum
Mottó
Előszó
7-11
1. fejezet: Az utolsó ítélet napja
12-18
2. fejezet: A haldokló Világegyetem
19-28
3. fejezet: Az első három perc
29-46
4. fejezet: A csillagok végzete
47-58
5. fejezet: Leszáll az éj
59-75
6. fejezet: Megmérjük a Világegyetemet
76-90
7. fejezet: Az örökkévalóság soká tart
91-108
8. fejezet: Élet a lassuló világban
109-127
9. fejezet: Élet a gyorsuló világban
128-135
10. fejezet: Hirtelen halál és újjászületés
136-149
11. fejezet: Vég nélküli világok Jegyzetek
150-164
Jegyzetek
165-
   Előszó
165
   1. fejezet
165-166
   2. fejezet
166
   3. fejezet
167-169
   4. fejezet
169-170
   5. fejezet
170-172
   6. fejezet
172-174
   7. fejezet
174-175
   8. fejezet
175-176
Név- és tárgymutató Magyar nyelvű ajánlott irodalom
177-179
Magyar nyelvű ajánlott irodalom
180-186
Tartalom
187
Könyvajánlók
188-191
Hátlap