Teleki Blanka grófnő Golgothája

Boldogult édesatyám gyönge növésű, vézna gyerkőc volt még, amikor Kossuth katonájának, honvédnek felcsapott. A világosi fegyverletétel után Haynau brigantijai büntetésből 12 évig tartó katonai szolgálatra sorozták be a császári armádiába. Bakaélete a pesti Neugebäudeben kezdődött s folytatódott a Monarchia összes katonai állomásain. Kín és pokol volt az élete e 12 év alatt. Osztrák, de főleg cseh felebbvalói Kossuthhundnak, avagy Kossuthschweinnak hivták. A „rebell” jelző már becéző titulusnak számított. Jó szót sohasem kapott. Hatvan év telt el azóta, hogy mint gyermek az esti órákban nagy áhítattal hallgattam édesatyám katonai élményeit. Jámbor eszemmel sokszor fel nem tudtam fogni s bevallom bünömet, el sem akartam hinni, hogy emberekkel oly brutalitásokat lehessen elkövetni, mint amilyenben az osztrák hadseregbe besorozott magyar honvédeknek részük volt. Sokat beszélt édesatyám Teleki Blanka grófnőről, aki a Neugebäude legförtelmesebb cellájában raboskodott. Pedig áldott jólelkű nő volt, — tette hozzá — mély részvéttel. Minden hét szombatján egy uri formájú ember jelent meg a laktanyában, aki titokban egy csomó szivart, süteményt s néhány hatost nyomott a volt honvédfiúk markába. Közel másfél évig tartott ez az ajándékosztás, a nélkül, hogy sejtelmünk lett volna arról, kicsoda is a mi mecenásunk? Egyszer csak hire futott a laktanyában, hogy a grófnőt éjjel átszállítják a kufsteini várba. Emberünk aznap is megjelent, — folytatta édes atyám — s kiosztotta köztünk az ajándékokat. Ez egyszer 10 szivart s 2 forint készpénzt kaptunk. Szemünk felragyogott a boldogságtól. De örömünk hamar búra változott át. A titokzatos ember, akiről sohasem tudtuk meg, hogy ki volt, fülünkbe súgta: a ti jóltevőtöket ma várfogságra viszik. Csak akkor tudtuk meg, hogy Teleki Blanka grófnő volt a mi bőkezű adakozónk s egyben sejtettük azt is, hogy magyar lelke miatt kell börtönben sínylődnie. A „Teleki Blanka” név mélyen bevésődött emlékezetembe. Később, tanulókoromban sokat kutattam utána a történelem lapjain, de hiába. Már-már azt hittem, hogy emléke — mint sok más kiváló honfiúnké — teljesen feledésbe merült, amikor jó sokára, évtizedek multával kezembe került de Gerando Antóniának, valamint B. Szathmáry Károlynak e kiváló honleányról írott könyve. Örömmel láttam későbben, hogy Teleki Blanka dicső élete a „Magyarország nagy asszonyai” c. műben is szerepel méltó alakban. Emlékét megelevenítette még dr. Kacziány Géza és Kuszkó István is. Mindannyian dicséretes munkát végeztek. Sokszor tűnődtem azon, miért is nincs a Fővárosnak egy Teleki Blanka utcája, amikor hozzáképest egész szürke egyének is részesültek ilyen kitüntetésben. Teleki Blanka grófnőről, a vértanúról, a főváros egyik legszebb terét, vagy utcáját kellene elnevezni. Ezzel tartozik neki Budapest közönsége. Végre is, önmagát tisztelné meg ezzel. Mint öreg pedagógusnak felette nagy örömet okozott, hogy akadt Magyarországon két lelkes középiskolai igazgató, aki a vezetésére bizott intézet patronájául Teleki Blanka grófnő nemes alakját szemelte ki. Az egyik: Bakács István dr. c. királyi főigazgató, a székesfővárosi IX., Mester-utcai női felső kereskedelmi iskola alapító igazgatója; a másik: Kovács Géza dr., a mezőtúri m. kir. állami leányliceum érdemes igazgatója. Mindkét kiváló igazgatónak országosan ismert neve is elég biztosítékot nyújt arra, hogy Teleki Blanka, a dicső honleány emléke e két intézet növendékeinek lelkében örökké élni fog.

Kapcsolt elemek

• Teleki Blanka grófnő Golgothája (PDF)
• Teleki Blanka grófnő Golgothája (EPUB)
• Teleki Blanka grófnő Golgothája (MOBI)
• Teleki Blanka grófnő Golgothája (PRC)
• Teleki Blanka grófnő Golgothája (TXT)
• Teleki Blanka grófnő Golgothája (LIT)
• Teleki Blanka grófnő Golgothája (AZW3)