Kutatási füzetek 3. Letöltés

(...) A két világháború közötti magyar-jugoszláv viszony meghatározója két körülmény volt. Az egyik, hogy a délszláv államalakulat maga is részesedett a Trianonban elcsatolt területekből, de korántsem olyan mértékben, mint Románia és Csehszlovákia, s így az elvileg mindenoldalú magyar revíziós politikának és propagandának nem állt előterében. A másik, hogy Jugoszlávia tagja volt a magyar revíziós politikával szemben kialakított kisantant-szövetségnek, azon belül viszonylag halványabb szerepet játszott, s mindezek alapján a kisantant fellazítását célzó magyar törekvések kifejezetten a magyar-jugoszláv viszony javítására irányuló kísérletekhez vezettek. Ennek első - komoly feltűnést keltett - megnyilvánulása az a gesztus volt, amelyet a magyar államfő, Horthy, 1926-ban tett - már mintegy egy éves megelőző diplomáciai puhatolódzásokra támaszkodva - a mohácsi csata 400. évfordulója alkalmával tartott beszédében. Ez azonban mégsem talált viszonzásra; egy adriai kikötő s a hozzá vezető út remélt biztosításából semmi sem lett. A magyar külpolitika ezek után a Jugoszláviával szemben ellenséges Olaszországhoz fordulásával, az 1927. évi olasz-magyar szerződés megkötésével, más irányulást adott a magyar-jugoszláv viszony fejlődésének. Ezen a vonalon különösen a Sándor jugoszláv uralkodó életét is kioltó 1934. évi Marseille-i merénylet kapcsán felmerült gyanúk jelentettek megterhelést. Ami Teleki Pált illeti, aki 1920-1921. évi első miniszterelnökségét követően a külföld felé irányított revíziós propaganda kormánybiztosa lett, azon az elvi alapon fejtette ki maga is tevékenységét, hogy Horvátországról ugyan lemondva, amely társországként tartozott 1918 előtt a magyar korona alá, a helyreállítandó történelmi Magyarország Jugoszláviához csatolt bácskai, bánáti, muraközt részeire szilárdan fennáll az igény. Az e területekre vonatkozó adatok folyamatos beszerzése és naprakész nyilvántartása éppúgy feladata volt az általa Szociográfiai Intézet, majd Államtudományi Intézet elnevezés alatt létrehozott és irányított revíziós „adatbanknak”, mint a Csehszlovákiához, Romániához csatolt területekről. A Burgenland néven Ausztriához csatolt nyugat-magyarországi terület volt az az egyedüli kivétel, amikor Teleki és a magyar politika hivatalos tényezői - Németország Anschluss-törekvései ismeretében - kételkedtek a visszaszerezhetőségben, s csendben hajlandók is voltak lemondani erről, Németországnak a magyar revíziós törekvésekhez nélkülözhetetlennek tartott támogatása fejében.6 Teleki mindazonáltal azt a határozott felfogást képviselte, hogy az egyoldalú külpolitikai orientáció kerülésével, az európai hatalmak és a világközvélemény konszenzusát kell elérni a Trianon revíziójára irányuló törekvésekhez.

Kapcsolt elemek

• Kutatási füzetek 3. (OCR)