Kutatási füzetek 4. Letöltés

(...) Az Oszták-Magyar Monarchia felbomlása, a nemzetiségek elszakadása és a trianoni béke aláírása után a különböző rendelkezések végrehajtása több éves időszakot ölelt fel. E folyamatnak egyik utolsó lépése volt Magyarország új halárainak helyszínen történő meghúzása. A feladatot minden határszakaszon - így az osztrákon is - külön antanttisztekből és az érdekelt országok képviselőiből álló nemzetközi bizottság hajtotta végre. A Magyar-Osztrák Határmegállapító Bizottság (MOHMB) végső döntésének kialakítása előtt tanulmányozta az érdekeltek által kidolgozott javaslatokat. Szakértők vizsgálták meg az egy-egy területre vonatkozó emlékiratokat. A bizottságnak emellett lehetősége volt arra, hogy személyesen hallgassa meg a határrendezésben érdekelt lakosságot és nagybirtokosokat. A lakosság meghallgatása azt jelentette, hogy a bizottság kiszállt az előzőleg kijelölt - magyar és osztrák biztos javaslatában szereplő - helységekbe. Az érkezésről előzőleg értesítették a községeket. A delegátusok előtt bárki elmondhatta véleményét, azt írásban is átadhatta. Természetesen a véleménynyilvánítás ilyen módja bizonyos kockázatokkal járt. Az osztrák és magyar hatóságok már a meghallgatások előtt nyomást gyakoroltak a fennhatóságuk alatt lévő települések lakosságára. A bizottsági szemlék után nagyon sok személyt meghurcoltak véleményük nyílt hangoztatása miatt. Az osztrák-magyar határvonal mosoni részén a Sopron és Vas megyei szakasztól eltérően jelentős számú nagybirtokot vágott ketté a békeszerződés. Az MOHMB felkérte az érdekelt nagybirtokosokat; mondják el véleményüket a javasolt határvonalról. A meghallgatásra 1922. február 15-én került sor. Eszterházy Pál herceg személyesen is megjelent, kívánságait azonban udvari tanácsosa adta elő. Szükségesnek tartotta a birtok egységes kezelését, de a magyar delegáció által javasoltnál kisebb területtel is megelégedett volna. Frigyes főherceg képviselője kérte, hogy a magyaróvári uradalom egésze maradjon Magyarországon, a kormánynak viszont garanciát kell adnia, hogy az innen kikerülő termékeket szabadon szállíthatják Ausztriába. Lónyai és Batthyány hercegek jószágkormányzói egészében elfogadták a magyar javaslatot, mivel az megfelelt az általuk képviselt uradalmak gazdasági érdekeinek. Összességében megállapítható, hogy az érintettek mindegyike birtoka Magyarországhoz tartozását kérte. Villani, a bizottság magyar biztosa, a községek meghallgatása előtt javasolta; bocsássanak ki kérdőíveket az érintett lakosság számára. Ezen a gazdaságra, kereskedelemre, közlekedésre vonatkozó kérdések szerepeljenek. A terv alapján, melyet a bizottság elfogadott, kiszállás előtt néhány nappal a két érdekelt delegáció egy-egy tagja bejárta a tervezett útvonalat. Megvizsgálták a terület útviszonyait, szálláslehetőségeit, értesítették az elöljáróságokat a bizottság érkezésének időpontjáról, valamint a községházán kifüggesztették a kérdőívek egy-egy példányát. A falvankénti 20-30 kérdőív kiosztására a kiszállás előtti napon került sor.2 A kérdőívek alkalmazása nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Villani szerint az osztrák oldalon jobbára olyanok kaptak, akik Ausztria mellett nyilatkoztak. A tapasztaltak miatt a későbbiekben a bizottság a szóbeli meghallgatás módszerét alkalmazta. A magyar delegáció szintén megtette a szükségesnek vélt intézkedéseket a kiszállások előtt. A közigazgatási hatóságok útján előre próbálták befolyásolni a lakosságot, egyes községekben elérték, hogy nemzeti színű zászlókkal várják a bizottságot.

Kapcsolt elemek

• Kutatási füzetek 4. (OCR)