Kutatási füzetek 5. Letöltés

(...) 1924. szeptember 12-én éjfélkor Berlinben a magyar és a szovjet kormány képviselői, Kánya Kálmán, Jungerth Mihály illetve Nyikolaj Kresztyinszkij megállapodást írtak alá a diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok felvételéről. Az aláírást követően azonban a magyar kormány belpolitikai nehézségekre hivatkozva nem terjesztette az egyezményeket a parlament elé jóváhagyásra, így a szovjet fél - a ratifikációval kapcsolatos huzavonát megunva - 1925 áprilisában közölte, hogy eláll a megállapodástól. Ezt követően közel tíz évet kellett várni arra, hogy a két ország normális államközi kapcsolatokat létesítsen egymással. A két ország diplomatái már nem voltak teljesen ismeretlenek egymásnak, amikor 1924 augusztusának végén Berlinben tárgyalóasztalhoz ültek. A "vörös" Szovjetunió és a "fehér" Magyarország kapcsolata addigra egy rövid, de annál viharosabb fejezetét képezte a háború utáni Európa történetének. A magyar tanácsköztársaság leverése után nehezen lehetett volna még egy országot találni a kontinensen, ahol a hatalom birtokosai nagyobb ellen- szenvvel és gyűlölettel viszonyultak volna a "bolseviki" Szovjetoroszországhoz, mint Magyarországon. Ugyanígy Moszkvából is megkülönböztetett antipátiával tekintettek a "fehérterrorista" Horthy-rendszerre. Az első világháború súlyos öröksége, a hadifogolykérdés azonban arra kényszerítette a két állam politikusait, hogy ellenérzéseiket leküzdve közösen próbáljanak megoldást találni a problémára. (Bár magyar részről történtek kísérletek, hogy közvetlen tárgyalások helyett harmadik fél - Nemzetközi Vöröskereszt, moszkvai dán konzul stb. - közvetítésével bonyolítsák le a hadifoglyok hazaszállítását.) Nehezítette a hazaszállítás lebonyolítását, hogy a szovjet fél a hadifogoly tiszteket túszként kezelte a Magyarországon elítélt népbiztosok megmentése érdekében. Bár végül az 1921. július 28-án Rigában aláírt egyezmény értelmében megkezdődött a szovjetek által kért kommunisták és a túszok kicserélése, az akció a kölcsönös bizalmatlanság jegyében zajlott, a felek egymást vádolták a megállapodás megsértésével. Az utolsó csereszállítmány 1922. augusztus 10-én érkezett Magyarországra. Az a tény azonban, hogy 1924-25-ben még három alkalommal cseréltek ki elítélt kommunistákat magyar hadifoglyokra, azt mutatja, hogy a problémát 1921-22 során nem sikerült maradéktalanul megoldani. A gazdaság területén úgy tűnt, több lehetőség mutatkozik a sikeres együttműködésre. A húszas évek első felében a magyar ipari és üzleti élet prominens személyiségei úgy tekintettek Szovjetoroszországra, mint lehetséges partnerre, amely ha megoldani nem is tudná, de legalább enyhítené a Monarchia széthullása és a trianoni békeszerződés következtében nyersanyagforrás és felvevőpiac nélkül maradt magyar gazdaság súlyos válságát.

Kapcsolt elemek

• Kutatási füzetek 5. (OCR)