Kutatási füzetek 6.
Szerkesztők: Garai Ildikó; Gál Zoltán; Huszár ZoltánTovábbi szerzők: Ormos Mária ; Tóth József; Nagy J. Endre; Hahner Péter; Laczkóné Тukа Ágnes; Kunszt Márta; Szécsényi László; Majdán János; Fischer Ferenc; Sági Zsolt; Lakatos Judit; Miletics Péter; Pap Norbert ; Gál Zoltán; Huszár Zoltán; Szalayné Sándor Erzsébet; Schmidt Andrea; Sokcsevits Dénes; Göncz László; Schadt Mária
Cím: Kutatási füzetek 6.
Alcím: Európa külső és belső határai a XIX. és a XX. században : Történelem doktori program
Megjelenési adatok: Janus Pannonius Tudományegyetem, Pécs, 1999.
Megjegyzés: A Kutatási Füzetek a Janus Pannonius Tudományegyetem Európa és Magyarország a 19-20. században című történelem doktori (Ph.D.) programjának sorozata.
(...) (...) Nem tudom, mikor merült fel a politika világában Európa fogalma, de azt igen, hogy első pontos meghatározását a mással, az idegennel és a
veszedelmessel való találkozásának köszönhette. A török haderö megjelenése és előrenyomulása ébresztett egyeseket annak a tudatára, hogy az Európában elterjedt és megszokott viszonyok kifejeznek valami közöset; hogy ezt - talán - Európaként vagy európai kereszténységként lehet megfogalmazni, és
előfordulhat, hogy e közös valóság vagy e közösség együttes védelemre szorul. Természetesen a közös védelem megszervezése nem sikerült, és az
érdekelt hatalmak szépen meg is szokták, hogy Európa határait valahol ott keressék, ahová a törökök már nem jutottak el. Idejük volt bőven a megszokáshoz.
A folyamat viszont már ekkoriban jelezte, hogy az esetleges földrajzi meghatározottságoktól teljesen függetlenül létezhet egy politikai Európa is, amelynek határai sokkal jobban hasonlítanak a gumihoz, mint bármely rugalmatlan anyaghoz. Délkelet felé mindenesetre Európa abban a mértékben terjeszkedett, amennyiben az oszmán birodalmat sikerült visszaszorítani. Jellemző, hogy már a győzelemben bízó szövetséges hatalmaknak még 1917-ben is az egyik békekövetelményük volt Törökország kiszorítása Európából. Mellesleg jegyezzük meg, hogy ez az elvárás végül nem teljesedett be, és azóta sem tisztázta senki: a fél lábbal Európában maradt Törökország valójában európai állam-e, vagy sem. Közben azonban lezajlott keleten egy másik jelentős változás is, amely Európa fogalmának kitágulását eredményezte. Nevezetesen az, hogy Oroszország - megerősödése révén (több vonatkozásban hasznos közreműködése részben a napóleoni háborúk idején, részben pedig éppen a törökellenes különféle fellépésekben) - szinte észrevétlenül európai nagyhatalommá vált. Ha egyes helyeken finnyáskodva fogadták is e szövetséget, a fenntartás elsősorban Pétervár önkényuralmi rendszerével állt kapcsolatban, és egyelőre nem sok figyelmet fordítottak a vallási eltérésekre. Ortodoxiával és ikonokkal ugyan, de Oroszország mégiscsak a rend oszlopa volt a korzikai rémmel, majd minden felforgatóval szemben, és komoly tényező abban a küzdelemben, amely az Oszmán Birodalom visszaszorítására, és - nem egészen mellékesen - örökségének megszerzésére irányult.
Kapcsolt elemek
Kategóriák: Történelem
Tárgyszavak: Tanulmánykötet, Egyetemes történelem, Modernkor, Újkor
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv
Tárgyszavak: Tanulmánykötet, Egyetemes történelem, Modernkor, Újkor
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv
Share
Tweet