Kutatási füzetek 6.

(...) (...) Nem tudom, mikor merült fel a politika világában Európa fogalma, de azt igen, hogy első pontos meghatározását a mással, az idegennel és a veszedelmessel való találkozásának köszönhette. A török haderö megjelenése és előrenyomulása ébresztett egyeseket annak a tudatára, hogy az Európában elterjedt és megszokott viszonyok kifejeznek valami közöset; hogy ezt - talán - Európaként vagy európai kereszténységként lehet megfogalmazni, és előfordulhat, hogy e közös valóság vagy e közösség együttes védelemre szorul. Természetesen a közös védelem megszervezése nem sikerült, és az érdekelt hatalmak szépen meg is szokták, hogy Európa határait valahol ott keressék, ahová a törökök már nem jutottak el. Idejük volt bőven a megszokáshoz. A folyamat viszont már ekkoriban jelezte, hogy az esetleges földrajzi meghatározottságoktól teljesen függetlenül létezhet egy politikai Európa is, amelynek határai sokkal jobban hasonlítanak a gumihoz, mint bármely rugalmatlan anyaghoz. Délkelet felé mindenesetre Európa abban a mértékben terjeszkedett, amennyiben az oszmán birodalmat sikerült visszaszorítani. Jellemző, hogy már a győzelemben bízó szövetséges hatalmaknak még 1917-ben is az egyik békekövetelményük volt Törökország kiszorítása Európából. Mellesleg jegyezzük meg, hogy ez az elvárás végül nem teljesedett be, és azóta sem tisztázta senki: a fél lábbal Európában maradt Törökország valójában európai állam-e, vagy sem. Közben azonban lezajlott keleten egy másik jelentős változás is, amely Európa fogalmának kitágulását eredményezte. Nevezetesen az, hogy Oroszország - megerősödése révén (több vonatkozásban hasznos közreműködése részben a napóleoni háborúk idején, részben pedig éppen a törökellenes különféle fellépésekben) - szinte észrevétlenül európai nagyhatalommá vált. Ha egyes helyeken finnyáskodva fogadták is e szövetséget, a fenntartás elsősorban Pétervár önkényuralmi rendszerével állt kapcsolatban, és egyelőre nem sok figyelmet fordítottak a vallási eltérésekre. Ortodoxiával és ikonokkal ugyan, de Oroszország mégiscsak a rend oszlopa volt a korzikai rémmel, majd minden felforgatóval szemben, és komoly tényező abban a küzdelemben, amely az Oszmán Birodalom visszaszorítására, és - nem egészen mellékesen - örökségének megszerzésére irányult.

Kapcsolt elemek

• Kutatási füzetek 6. (PDF)