Kutatási füzetek 14.

Napjainkra minden fejlettebb országban egész iparág alakult ki a más emberek és más országok iránti kíváncsiság kielégítésére irányuló igény kiszolgálására. Személyek esetében ez jól megfigyelhető a manapság „celebnek” nevezett, hazai és nemzetközi hírességek vonatkozásában, de hasonló jelenséggel szembesülhet mindenki a saját ismeretségi körén és rokonságán belül is. Ez különösen a kisebb falvakban lehet „látványos”, ahol a település minden lakója ismeri egymást, s ezáltal mindenki a „közszáj” témáinak forrása és egyben célpontja is. Az idegen tájak és lakóik iránti érdeklődés kielégítésére már a régmúltban is létezett, persze a kornak megfelelő színvonalon és a kellő ideológia háttérrel felvértezve az emberek utaztatását megszervező szolgáltatások rendszere, ami a 20. században, különösen annak második felében hihetetlen gyors fejlődési utat járt be. A másikkal és a mással való virtuális vagy tényleges találkozás eredményeképpen akarva-akaratlanul kialakul valamiféle benyomás és kép a másikról. Az azonban már a 20. század „vívmánya”, hogy egyre inkább előtérbe került az a törekvés, hogy ezt a találkozások révén kialakuló képet befolyásolják, és a ténylegesnél jobb fényben tüntessék fel az adott területeket és a rajtuk élő embereket, elősegítve egy pozitívabb kép kialakulását, amely számos területen előnyöket nyújthat a pozitívabb kép sugárzójának. Az imázsalkotás és -közvetítés sokrétű lehet, amiben egyes nemzetek és országok másoknál lényegesen jobb eredményeket tudnak felmutatni. A múltra és a jelenre vonatkoztatva is sajnálattal kell megállapítanunk, hogy ebben a tekintetben Magyarország nem tartozott az eredményes országok közé. A nemzetkép alakulásának, alakításának történeti vizsgálata tehát nem lehet érdektelen a jelen és a jövő szempontjából sem. A megfelelő imázsalkotás és -képződés elképzelhetetlen anélkül, hogy alapos kutatás tárgyává tegyük azt, hogy egy hosszabb időintervallumot áttekintve milyen kép honosodott meg rólunk külföldön. Az MTA–PTE Magyarország és Európa Kutatócsoport a 2003 és 2006 közötti időszakban és részben már azt megelőzően is Közép-Európát, a Közép-Európa-fogalom 20. századi változásait és a Közép-Európáról élő képet állította kutatómunkája középpontjába. A „Magyarságkép Közép-Európában és Ibero-Amerikában a 20. század második felében” címet viselő 2007–2011-re előirányzott projektünk során elsősorban arra irányítjuk figyelmünket, hogy Magyarország milyen önképet sugárzott Közép-Európa, Európa és a nagyvilág felé, azaz vizsgálódásunk belülről kifelé haladó logikát követ. Arra keressük a választ, hogy mennyiben létezett tudatos országimázs-építés, és az országkép milyen változásokat és variációkat mutatott a politikai, gazdasági, társadalmi és művészeti élet egyes területein?

Kapcsolt elemek

• Kutatási füzetek 14. (PDF)