Kutatási Füzetek 16.

Az MTA–PTE „Magyarország, Európa és Ibero-Amerika” Kutatócsoport Magyarságkép Közép-Európában és Ibero-Amerikában a 20. század második felében címet viselő 2007–2011-re előirányzott projektje közép–európai vonulatának második kötetét tartja kezében az olvasó, amely részben a Pécs Európa Kulturális Fővárosa Pécs 2010 projekt támogatásával, Magyarságkép a 20. századi útleírásokban és útikönyvekben. Ahogy mások látnak minket; szomszédok egymásról. Kulturális és történelmi hasonlóságok és különbözőségek az Európai Unió peremvidékén címmel 2008. november 20–21én megrendezett nemzetközi tudományos konferencia előadásait tartalmazza, részben pedig a kötet témájához kapcsolódó, a rendezvényen el nem hangzott írásokat. A Kutatási Füzetek 16. száma már önmagában is sugallja, hogy egy hosszú, évek óta működő, időről időre megújuló sorozatról van szó, amely 1996 óta nagyobb részt a Pécsi Tudományegyetem Interdiszciplináris Doktori Iskola „Európa és a magyarság a 18–20. században” Történelem Doktori Programban keletkező kutatási eredményeknek teremtett nyilvánosságot, másrészt az utóbbi időben a doktori programmal szorosan összefonódó és együttműködő MTA–PTE „Magyarország, Európa és Ibero-Amerika” Kutatócsoport aktuális kutatási projektjének eredményeit is bemutatja. Mind a doktori program, mind pedig az akadémia kutatócsoport Ormos Mária ösztönzésére és vezetésével jött létre 1994-ben, illetve 1996-ban. Miután a professzor asszony idén ünnepli 80. születésnapját, és ebből az apropóból nem készültünk ünnepi köszöntő kötettel, hiszen erre már két alkalommal is sor került, csupán tisztelettel és szeretettel ajánljuk Máriának a Kutatási Füzek mostani, 16. számát, jelezvén, hogy az általa megkezdett munka nem szakadt meg. Előző kötetünkben (Kutatási Füzetek 14. A magyarságkép a közép–európai tankönyvekben a 20. században. PTE, Pécs 2009.) a közép–európai tankönyvekben kerestük azokat a mozzanatokat, amelyek lehetővé teszik annak felderítését, hogy milyen magyarságképpel találkozhattak az iskolások a második világháború utáni időszakban. Jelen kötetünk olyan forrástípust választott a magyarságkép-vizsgálat alapjául, amely szintén nagyon sok fogódzót ad a téma körbejárására, mégpedig az útikönyveket, útlírásokat. Vagyis a kutatás alapját nem kizárólag a nagy közönség számára készült turisztikai jellegű kiadványok képezték, hanem olyan beszámolók, útleírások, amelyek Magyarországon szerzett élményekből táplálkoztak, legyenek azok diplomata-beszámolók vagy magyarországi emigrációban szerzett benyomások. Mind a konferencia, mind pedig e kötet ráirányították a figyelmet arra, hogy a belátható számban rendelkezésre álló tankönyvek Magyarországra és a magyarokra vonatkozó, jól behatárolható információihoz képest a Magyarországra látogatással és itt tartózkodással kapcsolatos írások száma szinte végeláthatatlan. Leginkább ez az oka annak, hogy e kötet meglehetősen eklektikusra sikeredett, ugyanakkor ez a hátrány talán előnyére is szolgál, hiszen jól reprezentálja a téma számos megközelítési lehetőségét is. Ebben az esetben ráadásul a kutatómunka is összehasonlíthatatlanul nagyobb kihívást jelentett, hiszen itt – a tankönyvektől eltérően – a legtöbb korabeli írás részben, vagy teljesen Magyarországról szólt. Ez egyúttal arra is rávilágított, hogy egy kis kutatócsoport számára – szervezzen bármekkora kutatóhálót is a téma feltárására – nagy falatnak bizonyult e kutatás, hiszen az igazán alapos és kiterjedt vizsgálódások sokkal több főállású kutatónak is több évre elegendő munkát biztosítanának. Erre azonban a kutatócsoportnak nem volt lehetősége.

Kapcsolt elemek

• Kutatási füzetek 16. (PDF)