Kutatási füzetek 19. Letöltés

(...) Az ellenség szerepéről a Harmadik Birodalomban Victor Klemperer (1881-1960), a zsidó származású német filológus a következő megjegyzést tette közvetlenül a 2. világháború után: „Hitler ördöngös ravaszsága mutatkozik meg a párt propagandistáinak adott álnok és szégyentelenül nyílt utasításaiban is. A legfőbb törvény mindenütt ez: Ne legyenek hallgatóidnak kritikus gondolatai, mindent a legegyszerűbben! Ha több ellenségről beszélsz, még azt gondolhatják, talán nincs is igazad – hozd tehát mindet egy nevezőre, kapcsold össze őket, tedd egyformává! Minderről gondoskodik a zsidó, aki jól látható és kéznél van.” Bár mind térben, mind időben nagyon távoli az ókori Mezopotámia a náci Németországtól, mégis az olasz asszíriológus, Frederick Mario Fales az előbbi idézettel megdöbbentően hasonló módon jellemzi az asszír királyfeliratokban föltűnő ellenségképet: „there is only one Enemy – with a capital letter – appearing in and out of Assyrian royal inscriptions. [...] the different figures of opponents that appear in the texts themselves, [...] are [...] described as separate manifestations of a unitary ideology of enmity.” Úgy tűnik, hogy egy általános emberi jelenség húzódik meg mindkét eset mögött; mégpedig a „mi” és az „ők” ősi dichotómiája. Archaikus (és úgy látszik modern totalitárius) társadalmak éles határvonalat húznak „saját” és „idegen” kultúra között. A közösség minden tagja a szocializáció során elsajátított kulturális értékeket telesen magától értetődőnek és normálisnak tartja. Szembesülve egy „másik” kultúrával automatikusan a „normálistól” való elhajlásként értékeli azt. Így alakul ki ezekben a társadalmakban az a kettősség, amely az ismert saját kultúrát pozitív, az ismeretlen idegen kultúrát negatív értékekkel kapcsolja össze. A teret imaginárius határvonallal hasítják ketté, centrum és periféria világára. A mezopotámiai sumer és akkád szövegekben válik történetileg először észlelhetővé az ilyen etnocentrikus gondolkodásmód. A „saját” (kalam ) és az „idegen” (kur) ország eltérő megnevezése, az idegenek és nomádok tendenciózus negatív ábrázolása, vagy a babiloni világtérkép6 szemléletesen adja vissza a perifériához és az onnan származó dolgokhoz kötődő negatív asszociációkat. Mindazonáltal a „másság”, míg az a szemlélő horizontján túl, valahol az ismeretlenség tartományában létezik, csak lazán járul hozzá a csoport identitásának meghatározásához; a kapcsolatok intenzívvé válásával és a szembenállás tudatosulásával azonban identitásformáló hatásuk is fölerősödik.

Kapcsolt elemek

• Kutatási füzetek 19. (OCR)