Kutatási füzetek 20.

(...) Franciaország második világháború alatti történetének számos érdekes és kevéssé ismert fejezete van, melyeket – általában jó okkal – még a francia történetírás sem méltatott különösebb figyelemre. Ennek eredményeként ezek a jelenségek a hazai történészek körében sem igazán ismertek, így mindenképpen érdemes őket részletesebben vizsgálni. Az egyik legérdekesebb ezek közül a francia fegyveres kollaboráció, mely a közelmúltig nem került feldolgozásra elfogulatlan módon Franciaországban, bár az utóbbi időszakban már ez utóbbira is történtek kísérletek, melyekben e sorok szerzőjének is jutott némi szerep. Mivel korábban ennek a kiadványsorozatnak a lapjain már bemutattam a fegyveres kollaboráció egyik legismertebb szervezetének, a Francia Antibolsevik Légiónak (Légion des volontaires français contre le bolchevisme) a keletkezését, most szeretném megismertetni az olvasókat ennek a történetnek a végével, így a korábbi eredmények és a közbeeső évek eseményeinek rövid ismertetése után a fegyveres szervezet tevékenységének utolsó hónapjait vizsgálom meg részletesebben 1944 tavaszán és nyarán. Az Antibolsevik Légió születése A megszállt Franciaországban érdekes helyzet állt elő 1941 júniusában, miután a Harmadik Birodalom csapatai megindították hadműveleteiket a Szovjetunió ellen. A kommunistaellenes érzelmek felszínre törtek mind az 1940 nyara óta Vichy városában székelő francia kormányzat, mind pedig a Párizsban német fennhatóság alatt működő kollaborációt hirdető politikai pártok részéről. Előbbi csupán arra szánta el magát, hogy június 30-án megszakítsa a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval és kiutasítsa a szovjet diplomatákat az országból,4 utóbbiak azonban sokkal messzebb mentek, mivel már 23-án nyilvánosan követelték a kormánytól egy ún. francia antibolsevik légió vagy más verzióban egyesült európai légió felállítását, mely a németek oldalán fegyverrel küzdene a szovjetek ellen. A kollaboráns pártok kezében lévő párizsi sajtóban meginduló kampányhadjárat gondolatmenetét jól foglalja össze az egyik pártvezető, Jacques Doriot egyik közleménye: „A kommunizmus ellen folyó küzdelem bennünket sem hagyhat érzéketlenül. Noha országunk nem vehet részt hivatalosan ebben a harcban, kérjük magunknak a jogot, hogy a spanyolok, finnek és románok oldalán harcolhassunk.”

Kapcsolt elemek

• Kutatási füzetek 20. (PDF)