Igazságügyi retorika

''Semmi sem múlja felül szerintem azt a képességet, hogy valaki emberek gyülekezetét tartja lekötve szavaival, a lelkeket maga felé tudja, fordítani, az elhatározásokat abba a irányba hajtani, amelybe akarja, vagy éppen visszatartani attól, amitől vissza akarja tartani' - adja egykori mesterének, L. Crassusnak ajkára Cicero s szavakat "A szónokról c. dialógusában. Véleményünk szerint a perbeszédek esetébe is lényegében erről van szó. A perbeszéd nemcsak eljárásjog cselekmény, hanem egyben sajátos retorikai mű is. Tanul Hiányunk ebből az alapgondolatból indul ki. Est törekszik oly módon kifejteni, hogy első részében inkább a perbeszédek jogi, a második részében pedig retorikai oldalát elemzi, harmadik részben a jogi és retorikai elemek, vonások bizonyos szintézisét, egységbefoglalását kísérli meg. Munkánk alapvető törekvése az, hogy a lehető legkisebb terjedelemben a lehető legnagyobb segítséget biztosítsa pályakezdő jogászoknak - ügyészeknek, ügyvédeknek, bíráknak, mint hivatásos beszélőknek. Ennek érdekében kísérletet teszünk arra, hogy rendszeresen összefoglaljuk a bírósági beszédek döntő tényezői alapvető szempontjait, kritériumait minél több tanulsággal, gyakorlati példával is érzékeltetve azokat A. könnyebb kezelhetőség érdekében mellőzzük a tudományos célú műveknél elengedhetetlen pontos és részletes hivatkozásokat, amelyek egyébként is nagyrészt formálisak lennének, minthogy a felhasznált külföldi művek kivétel nélkül, a hasai művek pedig túlnyomórészt a kezdő jogász számára hozzáférhetetlenek. Ugyanakkor azonban a könnyű kiegészíthetőség végett a szerző nevével vagy az irodalomjegyzékben feltüntetett sorszám megjelölésével utalunk azokra a művekre, amelyek viszonylag hozzáférhetőek és jól hasznosítható anyagot tartalmaznak. Munkánk a terjedelmi korlátok következtében csak akkor adhat megfelelő segítséget a pályakezdőnek, ha éppen azokra a résztémákra koncentrál, amelyeknél e. legnagyobb szükség van a tájékozódásra. Ilyennek tekintjük a perbeszédeket, s essen belül is az ügyészi és az ügyvédi perbeszédet. A vádbeszéd és a védőbeszéd (a továbbiakban "védbeszéd") elmondása során kulminál, teljesedik ki tulajdonképpen a. bűnügyben mind a vád (bűnüldözés), mind a védelem mint alapvető eljárási tevékenység. Itt van szükség a legnagyobb teljesítményre retorikai értelemben. Ezért tanulmányunk kifejezetten perbeszédcentrikus, A többen bent van a kevesebb elv alapján a vád és védbeszédekkel mint szűkebb értelemben vett perbeszédekkel, azaz főszónoklatokkal kapcsolatos fejtegetéseink megfelelően figyelembe vehetők a tágabb értelemben vett perbeszédeknél, azaz mellékszónoklatoknál is. Ezért ezekkel a mellékszónoklatokkal (felszólalásokkal, replikákkal, utolsó szóval stb.) kevésbé foglalkozunk. Hazánkban igazságügyi retorika ezidelg még nem .jelent meg. Néhány résztanulmány foglalkozik a vádbeszéddel (Peré-nyi László, Kovács István, Farkas Sándor, Julis Mihály), úgyszintén a védbeszéddel is (Király Tibor, Traytler Endre, Szitás Benedek). Ezek a tanulmányok azonban még nagyobbrészt inkább a jogi vonatkozásokat elemzik, s egyáltalán nem vonnak párhuzamot a vádbeszédek és a. védbeszédek között. A magunk részéről nagyon fontosnak tartjuk a vádbeszédek és a védbeszédek párhuzamos feldolgozását, retorikai elemzését nemcsak azért, mert ezek a szónoklatok a mindennapi gyakorlatban is egymást követően, tehát egymással szoros összefüggésben hangzanak el, hanem azért is, mert csak ilyen párhuzamos elemzés révén tárhatók fel azok a közös retorikai vonások, amelyek tudatosítása nélkül a köztük meglévő retorikai eltérések sem értelmezhetők kellő mélységben, összefüggésben. Sajnos e tekintetben - Quintilianus klasszikus művét kivéve (bár ö nagyobb figyelmet fordított a védbeszédre) alig található ilyen párhuzamos elemzést végző külföldi szakretorika.