Töredékek Kolmár József életrajzából

Emlékezés

Egy szót

Tartalom

I. A boldog élet mestersége

II. A szentirást olvasni kell, de benne a titkokat ne vadászd

III. A reformáczió elvei

IV. Előbb gondolkodjál, azután higy

V. A ki a világosság mellett vétkezik, kétszeresen vétkezik

VI. A polgári társaság mit köszönhet a vallásnak

VII. Vallásos nevelés, ennek hibái a házakban és oskolákban

VIII. Gyermek nevelés

IX. Az atyák álnoksága a fiákban

X. A házi keresztek

XI. A barátság

XII. A nemes együgyüsógröl

XIII. Az ártatlanság és álnokság

XIV. Lehet két Urnák szolgálni

XV. Nem lehet két Urnák szolgálni

XVI. A keresztyénsógben való lágymelegség

XVII. Az emberektől való félelem veszedelmes volta

XVIII. Sokszor nem ember az ember

IXIX. Az Isten parancsolati nem nehezek

XX. Az Isten bölcsesége és jósága a világ igazgatásában

XXI. A szölömunkások (szölömunka idején, vagy ujborra)

XXII. A lelki eledel drágább a testinél (Földmivelóskor, vagy ujkenyérre)

XXIII. A királyt választó fák (Hivatalnok választáskor)

XXIV. Miért hogy sok ember oly kevéssé tesz eleget hivatalának? (Hivatalnok választáskor)

XXV. Ábrahám és a három angyal, vagy is a tiz igaz (Valamely csapás idején, vagy penitencziális

XXVI. Dicső dolog fegyvert fogni a királyért és hazáért (Ujonczozáskor)

XXVII. Hálaadás innepe torony vagy templom szenteléskor

XXVIII. Még a lakodalomban is Krisztus tanítványa légy (Fársángi)

XXIX. A testi gyönyörök becse (Fársángi)

XXX. Szabályok a testi gyünyörökkeli helyes élésre (Farsangi)

XXXI. A bűnös magamentegetése (Bűnbánati)

XXXII. Sokan akarnak, még is kevesen jobbulnakmeg (Bűnbánati)

XXXIII. A lelki reczidiya (Úrvacsora ntán)

XXXIV. Az igaz keresztyén soha el nem távozik a templomtól (Ádventi)

XXXV. Hogy az evangyéliom sok dolgokat elhallgatott,nagy bölcseség láttatik abban (Ádventi)

XXXVI. Mire való az innep ? (Karácsony)

XXXVII. Keresztyéni szabadság (Karácsony)

XXXVIII. A Jézus halálának innepe (Nagypénteki)

XXXIX. Az Emmausba menő tanítványok (Húsvéti)

XL. Jobb nektek, hogy elmenjek (Áldozó csütörtöki, vagy piinkösti; egyébiránt a XXVII-diki a legszebb pünköstivé alakítható)