Ötödik fejezet: Az egyetemes okozatiság törvényéről
[3]-64
1. Az egymásra következő jelenségek egyetemes törvénye az okozatiság törvénye
[3]-7
2. Azaz : az a törvény, hogy minden következőnek van valamely változatlan megelőzője
8-10
3. Valamely jelenség oka az ő feltételeinek összetalálkozása
10-20
4. A cselekvő és szenvedő közötti megkülönböztetés csak képzeleti
20-24
5. Az ok nem a változatlan megelőző, hanem a föltéttelen változatlan megelőző
21-30
6. Lehet-e valamely ok okozatával egyidejű?
30-33
7. Egy állandó ok, vagy eredeti természeti ható fogalma
33-38
8. Különböző állandó okok okozatai közötti együttlétezés egyarántosságai nem törvények
38-39
9. Bírálata annak az elméletnek, hogy az akarat ható ok
39-56
Kiegészítő megjegyzések az előbbi fejezethez
57-64
Hatodik fejezet: Az oko összetételéről
[65]-76
1. Az okok egyesitett hatása kétféle: mechanikai és vegyi
[65]-70
2. Az okok összetétele általános szabály; a másik eset csak kivétel
70-74
3. Arányosak-e az okozatok okaikhoz?
74-76
Hetedik fejezet: A megfiqyelésröl és kísérletről
[77]-91
1. Az iuductiv kutatás első lépése az összetett jelenségeknek elemeikre való elméleti szétbontása
[77]-80
2. A második lépés ez elemeknek valóságos szétbontása
80-81
3. A kísérlet előnyösebb, mint a megfigyelés
82-86
4. A megfigyelés előnyösebb, mint a kísérlet
86-91
Nyolczadik fejezet: A kísérleti kutatás négy módszeréről
[92]-122
1. A megegyezés módszere
[92]-97
Első szabály
96-97
2. A különbözés módszere
97-98
Második szabály
98
3. E két módszer kölcsönös viszonya
98-103
4. A megegyezés meg különbözés egyesitett módszere
103-106
Harmadik szabály
106
5. A maradékok módszere
106-108
Negyedik szabály
108
6. A párhuzamos változások módszere
108-11
Ötödik szabály
114-116
7. Ez utóbbi módszer korlátai
116-122
Kilenczedik fejezet: Külünböző példák a négy módszerre
[123]-164
1. Liebignek a fém-mérgekről szóló elmélete
[123]-128
2. Az inducált villanyról szóló elmélet
[128]-133
3. Dr. Wells elmélete a harmatról
133-143
4. Dr. Brown- Sequard elmélete a hulla-merevségről
143-152
5. A maradékok módszerének példái
152-157
6. Dr. Whewell ellenvetései e négy módszerre
157-164
Tizedik fejezet: Az okok többségéről és az okozatok összefonódásáról (intermixture)
[165]-196
1. Egy okozatnak több oka lehet
[165]-166
2. — a mi jellemző tökéletlenségére szolgál a megegyezés módszerének
167-172
3. Hogyan lehet a több-okuságot megállapítani?
172-174
4. Okok összehatása, mely nem köti össze okozataikat
174-181
5. A kutatás nehézségei, midőn az okok összekapcsolt okozatokat idéznek elő
181-187
6. Az összetett okozatok törvényeinek három kutatási módszere
187-189
7. Az egyszerű megfigyelés módszere nem alkalmazható
189-190
8. — sem az egyszerü kisérlő módszer
190-196
Tizenegyedik fejezet: A deductiv módszerről
[197]-211
1. Első lépés: a külön okok törvényeinek közvetetten intinctio utján történő megállapítása
[197]-204
2. Második lépés : az összetett esetek egyszerű törvényeiből vont következtetés
204-206
3. Harmadik lépés: igazolás az egyenkénti tapasztalatok utján
206-211
Tizenkettedik fejezet: A természet törvényeinek magyarázatáról
[212]-226
1. A magyarázat meghatározása
[212]
2. A magyarázat első módja : az összetett okozat törvényének az összeható okok törvényeire és együttlétezésök tényére való fölbontása
213-214
3. Második mód : a folyamat valamely közvetítő lánczszemének földerítése
214-215
4. A törvények mindig maguknál általánosabb törvényekre bontatnak
215-220
5. Harmadik mód: a kevésbbé általános törvényeknek egy általánosabb alá való foglalása
220-223
6. Mit értünk a természet valamely törvényének magyarázata alatt?
223-226
Tizenharmadik fejezet: Különböző példák a természeti törvények magyarázatára
[227]-242
1. A tudományok általános elméletei
[227]-229
2. Példák a vegytani kutatások köréből
229-232
3. Példák Dr. Brown-Sequardnak az ideg-rendszerre vonatkozó kutatásaiból
232-234
4. Ujan földerített törvények összetett nyilatkozataiban való tovább vizsgálásából vett példák
234-236
5. Példák az utólagosan megerősített és deductiv módon megmagyarázott tapasztalati általánosítások köréből
236-238
6. Egy példa a szellem tudományának köréből
238-240
7. Minden tudomány arra hajlik, hogy deductivvá legyen
240-242
Harmadik könyv (folytatás) - Az inductióról
243]-489
Tizennegyedik fejezet: természeti törvények magyarázatának határairól és a hypothesisekröl
[245]-280
1. Föl lehet-e a természet minden következését egyetlen törvényre bontani?
[245]-246
2. Az alaptörvények nem lehetnek kevesebb számuak, mint saját természetünk megkülönböztethető érzései
246-250
3. Minő értelemben lehet a végső alap-tényeket kimagyarázni?
250-252
4. Mire jók a tudományos hypothesisek
252-262
5. A hypothesisek nélkülözhetetlenek
263-265
6. Hogyan lehet a szabados hypothesiseket a nem szabadosoktól megkülönböztetni?
266-275
7. Némely látszólag hypotheticus kutatás a valóságban deductiv
276-280
Tizenötödik fejezet: A növekedő eredményekről és az okok folytonos hatásáról
[281]-292
1. Valamely ok egyszerű folytonosságából hogyan származik gyarapodó okozat?
[281]-287
2. — s hogyan az ok fokozódásából?
287-290
3. Leszármaztatott törvények valamely egyes alaptörvényből eredve
290-292
Tizenhatodik fejezet: A tapasztalat utján szerzett (empirical) törvényekről
[293]-307
1. A tapasztalat utján szerezett törvény meghatározása
[293]-295
2. A leszármazott törvények rendesen az elhelyezésektől függenek
295-297
3. Az állandó okok elhelyezését nem lehet valamely törvényre visszavezetni
297-298
4. A tapasztalati törvényekben, tehát, nem lehet a valóságos tapasztalat határain túl is bízni
298-300
5. A csupán a megegyezés módszerére támaszkodó általánosításokat csak tapasztalás utján szerzett törvényekül lehet elfogadni
300-301
6. Minő jelek alapján lehet a következés valamely megfigyelt egyarántosságáról föltenni, hogy föloldható
301-306
7. A tapasztalat utján szerzett törvények két fajtájáról
306-307
Tizenhetedik fejezet: A történetesség és kizárása (elimination)
[308]-323
1. A tapasztalat útján szerzett törvények igazolása a történetesség tanától függ
[308]-310
2. A történetesség meghatározása és jellemzése
310-317
3. A történetesség kizárása
317-319
4. A történetesség kizárása után fönnmaradó jelenségek fölfedezése
320-322
5. A lehetőségek elmélete
322-323
Tizennyolczadik fejezet: A történetesség kiszámításáról
[324]-347
1. A mathematikusok értelmében vett valószínűségi elmélet alapja
[324]-327
2. Ez elmélet elfogadható
327-329
3. Tulajdonképen min alapszik?
329-335
4. Végeredményileg az okozatiságtól függ
335-339
5. A valószínűségi elmélet tantétele, mely valamely adott eredmény okára vonatkozik
340-343
li. Miként alkalmazható a történetesség kizárására?
343-347
Tizenkilenczedik fejezet: A leszármaztatott térvényeknek közelfekvő esetekre való kiterjedéséről
[348]-358
1. A leszármaztatott törvények, ha nem történetesek, majd mindig az elhelyezésektől függenek
[348]-351
2. Minő okok alapján terjeszthetők ki a valóságos tapasztalás határain túl eső esetekre is?
351-353
3. Ez esetek csak közelfekvők lehetnek
353-358
Huszadik fejezet: Az analógiáról
[359]-370
1. Az analogia szó különböző értelmei
[359]-361
2. Az analógiára épült következtetés természetéről
361-367
3. Mily körülményektől függ értéke?
367-370
Huszonegyedik fejezet: Az általános okozatiság térvényének bizonyításáról
[371]-391
1. Az okozatiság törvénye nem alapszik ösztönön
[371]-377
2. — hanem az egyszerü felsorolás inductióján
378-382
3. Mily esetekben megengedhető az ily inductio?
382-386
4. Mily alapokon fogadható el az okozatiság törvényének egyetemes érvénye?
386-391
Huszonkettedik fejezet: Az okozatiságtól nem függő együttlétezés egyarántosságairól
[392]-410
1. A következés törvényeiből származó együttlétezés egyarántosságai
[392]-393
2. A nemek tulajdonságai az együttlétezés egyarántosságai
393-397
3. — s némelyek leszármazottak, mások őseredetiek
397-398
4. Az együttlétezésnek nincs egyetemes axiómája
398-401
5. Hogyan lehet az együttlétezés egyarántosságainak bizonyosságát megmérlegelni?
401-402
6. Ha leszármazottak: bizonyosságuk akkora, mint a tapasztalati törvényeké
402-405
7. Nem különben, ha őseredetiek
405-406
8. Minél általánosabb a törvény, annál erősebb a bizonyosság
406-408
9. Minden külön nem külön megvizsgálandó
408-410
Huszonharmadik fejezet: A közelítő általánositásokról és a valószínűségi következtetésekről
[411]-431
1. Az u. n. valószínűségi következtetések közelitő általánosításokon alapulnak
[411]-412
2. A közelitő általánosítások kevésbbé hasznosak a tudományban, mint az életben
412-414
3. Mily esetekben lehet ezeket is zsinórmértékül venni?
414-416
4. Mi módon bizonyíthatók be?
416-420
5. Mily elővigyázat mellett használhatók?
420-422
6. Két mód, a melylyel a valószínűségeket össze lehet kapcsolni
422-428
7. Hogyan lehet a közelitő általánosításokat egyenlő értékű valóságos általánosításokká változtatni?
428-431
Huszonnegyedik fejezet: A többi természeti törvényröl
[432]-462
1. A csupán a létezést állító ítéletek
[432]-435
2. A hasonlóság, mint a tudomány
435-438
3. A mathematika axiómái és tantételei magokban foglalják a hasonlóság nevezetesebb törvényeit
438-440
4. — valamint a térbeli rendéit is s az egyszerű fölsoroláson épült induction nyugszanak
440-442
5. Az arithmetika tételei kifejezik valamely adott szám alakulási módjait
442-448
6. Az algebra tételei kifejezik általában a számok különböző alakulási módjainak egyenlő értóküségét
448-452
7. A mértan tételei a kültermészet törvényei
452-456
8. A mértan miért majdnem egészen deductiv?
456-459
9. A mathematikai igazságoknak más tudományokban való szereplése és e szereplés határai
459-462
Huszonötödik fejezet: A hitetlenség alapjairól
[463]-489
1. Valószinütelenség és lehetetlenség
[463]-464
2. Hume csodákról szóló elméletének bírálata
464-470
3. A valószinütelenség fokozatai párhuzamosak annak az általánosításnak természetében rejlő különbségekkel, a melylyel valamely tétel ellentmondásban áll
470-476
4. Valamely tény azért, mivel a valószínűség ellene szól, még nem hihetetlen
476-479
5. Kevésbbé hihetők az összetalálkozások, mint más tények?