Művészet corvina logo

Szerző: Alexander Bernát
Cím: Művészet
Alcím: A művészet értékéről : a művészeti nevelésről
Megjelenési adatok: Franklin-Társulat, Budapest, 1908.

coverimage A MŰVÉSZETRŐL való elmélkedésben, a művészet magyarázatában, tanításában, a művészetre nevelésben a XIX. század túltesz minden előző időszakon. Az elmélkedésnek ily erőfeszítése ismeretlen a művészetek legvirágzóbb korszakaiban, sőt ép ezekben szokatlan. Sem a görög művészet, sem a renaissance fénykorát nem kiséri a rajta való elmélkedés, legfölebb szórványosan követi, inkább részletekhez tapad, és többnyire technikai kérdésekkel bibelődik. Szembe állítva ezzel a XIX. századot, a különbség rendkívüli. Maguk a művészek, első sorban a költők, elöljárnak az elmélkedésben. Igaz, hogy a francia költők már a XVII. században belebocsátkoznak művészetelméleti kérdések tárgyalásába, de ez hozzátartozik e művészet jellegéhez, melyről ki kell mutatni, hogy a klasszikus költészet, szabályainak megfelel. És mit jelent ez a szabálymagyarázgatás ahhoz az áhítatos elmélyedéshez, melylyel Goethe és Schiller a maguk művészetének és a művészetnek általában lényegét föltárják! Hasonlót tapasztalunk az összes nagy irodalmakban. Az egész német romantieizmust az a szoros szövetség jellemzi, melyet az alkotó művészet és az elmélkedő gondolat közt meg akar kötni. Hugo Victor programmos előszói mintákat szolgáltatnak, melyeket a század folyamán, a legújabb időkig számtalanszor fognak követni. A költő elméletileg is magyarázza, mit akart kifejezni műalkotásában. A magyar irodalomban is Vörösmarty, Arany, Kemény a század nagy hajlandóságában részesek : tudatossá és tudottá akarják tenni a műalkotás mivoltát. Ma alig van költő, ki egészen távol maradt volna a kritikától és esztétikától. De a többi művészetekben hasonlót tapasztalunk. A zenében csak WAGNERre kell emlékeztetnem, ki zenedrámáival egyidejűleg kiépíti ezek elméletét, de Brahms és Strauss Rikárd is a maguk új művészetének elméleti alapját fejtegetik. A képzőművészek közül mindig ritka volt a teoretikus, ma nem ütközünk meg Fromentin, Liebermann, Hildebrand, Van de Velde elméleti iratain, melyekben művészi fölfogásukat magyarázzák és terjesztik. Ennek bizonyára kettős jelentése van. A művészi alkotás lett öntudatosabb, kapcsolatban van elméleti tanulmányokkal és megfontolásokkal ; de azonfölül a gondolkodás útján is hozzá akar férkőzni a közönséghez és ezzel növelni propagatorikus erejét. A művészet nincsen kiszolgáltatva a pártos kritikának. A művészek közül sokan maguk is élni tudnak a kritika fegyvereivel, járatosak az elméleti formulációban és a szó művészetében.
Kategóriák: Neveléstudomány, Képző-, vizuális művészet
Tárgyszavak: Művészetelmélet, Művészeti nevelés, Esztétika
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv

Tartalomjegyzék