Athen Perikles korában

Azon százötven esztendő, melyek a persa betöréstől Nagy Sándor trónra léptéig letelének, a görög szellem és élet legpompásabb virágzásának, de egyszersmind sajnosan megeredt hanyatlásának kora. Athen központja az ez időszerinti hellen világnak és vezére minden tekintetben elannyira, hogy e város belviszonyain és szellemi törekvésein az összes görög élet jelleme fölismerszik. Sőt, midőn az athéniek politikai befolyása már csökkenőben vala, jelentőségűk még hosszú időre fönmaradt. Harminc év ez időszakból (459—429) Periklesre esik, e fényes kor legfényesbik részlete. Joggal nevezzük az ő korának, mert ez alatt csaknem korlátlanul ő vezette az államhajót. Célját, hogy Athént Hellas első és legmíveltebb országává tegye, miként és mennyire közelíté meg, Kimutatni ez értekezés föladata, melyet honi nyelvünkön Curtius után adunk. | Perikies élete a hellen műveltség forduló pontjára esik, s a rendkívüli állás, melyet Athénben elfoglalt, érthetlen marad, ha szemmel nem tartjuk azon szellemi mozgalmat, mely ez időben loniából Attikába átszármazván itt a régi szokások és gondolkozásmód tökéletes átalakulását eredményezd. Az attikai műveltség Solon korától fogva sajátságos kinyomatot nyert. Mert alkotmánynak, mely a legnemesebb bölcseség szellemétől vezetve, az összes polgárságnak a közügyekben való részvételén alapult, már magától az élet iskolájává kelle válnia. Azonfölül az ifjúság nevelése a szülők és gyámok első polgári kötelességéül tétetett, melynek elhanyagolása az Areiopagos megrovását, nyilvános szenyfoltot vont maga után. Hanem azért a képzési eszközök köre lényegileg nem tágult ; megmaradt a régiben, és nem azt célozá, hogy az ifjúság tudományos ismeretkészlete bővüljön, hanem inkább, hogy természeti tehetékei fölébresztetvén, kora gyermekségétől hozzá szokjék testét-lelkét nemes célok elérésében rendszeresen megfeszíteni. Nyelvtan, zene és testgyakorlat képezték a tantárgyakat, s a két első szoros összefüggésben egymással igy: ha a gyerkőc olvasni s irni tanult, a költőket kezdé olvasni, előadni, és sajátjává tette azok gazdag tartalmát. Mialatt a legjobb, általánosan elismert mesterek gondolkozásmódját elsajátitá, értelmét és szivét, Itéletét s izlését egyaránt kiművelte. A költők előadása koboz mellett történvén, a zenével ismerkedett meg az ifjú, mi kedélyére azon nemesitő hatást el nem téveszthető, mely e művészet mindenkire gyakorolni szokott, a nélkül, hogy az erkölcsi tanítás célzatosságát éreztetné. Bármily egyszerűnek és szerénynek lássék is e szellemi képzés, eltöltötte a fiatal ember valóját, és pedig egészen és hatályosan azért, mert az ifjúi elme nem talált szórakozást a tarka sok- és különfélében, hanem azon kevéssel foglalkozók, mit lelki étkéül nyujtának.