Videótechnika

Magyarországon több mint tíz éve használnak különböző intézmények videó eszközöket. Ez a felhasználás egészen széles területen folyik, így megtalálható a videó az oktatásban, a kutatásban, a közművelődésben, a művészetben (pl. a film és képző), de a kereskedelemben, az állambiztonsági tevékenységben, a hadügyben, a mezőgazdaságban, az iparban, és sok más hasonlóan fontos szakágban is,, Az utóbbi időben a videó egyre fontosabb eszközévé válik a reklámtevékenységnek, és bevonult a magánélet eszköztárába is. Bár ezen a területen ma még presztízs fogyasztási cikk, azért előzetes tájékozódásunk (bizományi áruházak közlése, stb.) szerint ma is több videó lejátszó készülék van magán, mint állami tulajdonban. Külföldi előrejelzések szerint* énnek az eszköznek ugyanolyan előretörése várható, mint a magnetofonnak vagy a televíziónak. A bécsi egyetem szociológiai intézetének felmérése szerint Ausztriában 1981-ben megkétszereződött a képmagnók száma. Átlag heti négy és fél óra műsort rögzítenek. A készüléktulajdonosok egyharmad része csereberéli baráti körben a szalagokat (kazettákat). A rögzített műsorok népszerűségi sorrendje: játékfilm, krimi, szórakoztató műsor, ismeretterjesztés és sport. A videózás elsősorban a mozitól és a színháztól veszi el az időt, de többet járnak baráti körbe, és többet is olvasnak. A videó (technikájából adódó) speciális nyelve iránt a legerősebben a művészeti (főleg képzőművészeti) területek érdeklődnek külföldön és itthon egyaránt. Európában és az USA-ban művészek által kidolgozott videó-használati módszerek segítették ennek az eszköznek, a nyelvének megfelelő társadalmi használatbavételét. Nagy hatással volt ezekre a művészeti kísérletekre Marshall McLuhan technológiai determinista (Szecskő T. kifejezése) elmélete. Magának a videótechnikának a megismertetésére vonatkozó kutatások és ennek ismertető és ismeretterjesztő publikálása sokkal előbbre tart, mint a nyelvére irányuló kutatás. Ezt a tevékenység mögött meghúzódó gazdasági érdekeltség segíti. Az eddig megjelent talán legjobb kézikönyvet a Ch. Bensinger által szerkesztett: The Video Guide címűt például a könyvben is feltüntetetten a Sony cég a világ egyik legnagyobb videógyártója finanszírozta. Ez a kiadvány a videót vásárolni szándékozók döntését kívánja befolyásolni, a különböző termékek különböző igényeknek megfelelő, aránylag korrekt összehasonlító bemutatásával, természetesen Sony preferenciával. A 70-es évek végén a magyarországi publicisztika is felfigyelt a videóra. Viszont a hazai videó jelenséget a maga teljességében értelmezni próbáló feltárások valójában még nem születtek meg. Nem tekinthetjük annak azokat a technika-választást előkészítő szakanyagokat, amelyeket az a néhány szerencsés intézmény végeztetett el, ahol lehetségessé vált videó stúdió kialakítása (OOK, SZÁMOK, PANNÓNIA stb.). Valamint azokat a szakmai publicisztikai írásokat sem, amelyek ennek a technikának a megismertetését tűzték ki célul. (Bállá, 1980; Czirer, 1974, 1975; Nozdroviczky, 1978). Azonban ezek a feltárások rámutatnak arra a rendkívüli hiányosságra, hogy a videó technika magyarországi társadalmi használatbavételének technikai, beszerzési, gazdasági és mindezeknek az alkalmazási igény szerinti összevetésére nem készült (pontosabban az OMFB 1978-ban készített egyet, de az nem került nyilvánosságra) központi döntéselőkészítő szakmai feltárás és alternatív javaslat. így a már lassan 15 év óta különböző (devizás és nem devizás) utakon beszerzett készülékek csereszabatossága nem biztosított, társadalmi használatbavétele a technika oldaláról esetleges, s így gazdaságilag pazarló, alkalmazástechnikailag pedig akadályoztatott.