Munkajogunk fejlődése a felszabadulástól a munka törvénykönyvéig

A fentiek szerint jellemezte Rákosi Mátyás ezt az időszakot. Ez a »kettős hatalom«-féle azonban különbözik a Szovjetunió történetében fennállott kettős hatalomtól — mint ahogy erre Rákosi Mátyás rámutat —, mert itt a »másik fél« a koalíción belül jelentkezik. A másik fél »munkáját« és támadásait a koalíción belül kell rendszerint keresnünk. Tanulmányunk ezen első fejlődési szakaszának megértéséhez bővebben kell foglalkoznunk a »kettős hatalom«-féle jellegével. Meg kell vizsgálnunk, mit jelentett ez a munkajog történetében. Először az erőviszonyokat kell megvizsgálnunk. A munkajogi szabályozás terén a munkásosztály kezében van a döntő súly. Bár a termelés alapja még a tőkés magántulajdonban álló üzem, de minthogy államunk már nem tőkés állam, a munkaügy a felszabadulást követően már nem a tőkés és a munkás »magánügye«, hanem állami ügy. Mit jelent az, hogy állami ügy lett a munkaügy? Elsősorban jelentkezik ez abban, hogy a szerződés »mindenhatósága« csökken. A munkaviszony sokoldalú kogens szabályozásban részesül és ez a kogens szabályozás egyre nagyobb téren jelentkezik. Minthogy pedig a munkaviszonyt szabályozó állam már nem tőkés állam, hanem az államhatalomban a koalíción keresztül döntő súlya a munkásosztály pártjának van, a munkásosztály közvetlenül nagy befolyással bír a munkaviszony szabályozása tekintetében. A munkaviszony szabályozása területén — természetesen a bérkérdéseknél csak az ott tárgyalandók figyelembevételével — a munkásosztály, élcsapatának, a Magyar Kommunista Pártnak vezetése alatt álló szakszervezetein keresztül döntő súllyal bír ott is, ahol nem kogens jogszabály, hanem kollektív szerződés rendezi a munkaviszonyt. Bár a tőkés hatalom korára jellemzően megtaláljuk e fejlődési szakasz jogszabályaiban és kollektív szerződéseiben a munkáltató tábor befolyását, illetőleg akaratának bizonyos érvényesülését is, de a munkajogi szabályozás terén döntő súlya kétségtelenül a munkásosztálynak van és nem a másik oldalnak.