Napok óta nézte a nőt. Minden reggel követte szemével, amikor az gyors léptekkel elhaladt az árkádok alatt, és a sarokhoz érve átvágott a téren. Kecses, szinte légies volt a járása, pasztellszínű, lebegős szoknyát viselt. Az volt benne a legszebb, ahogy óriási szemeit félig lesütötte, mert ettől szinte olyan lett, mint aki még alszik. A fiú megbabonázva nézte. Szeretett volna a nyomába eredni, de nem tehette, mert még mielőtt nyitott a piac, ki kellett pakolnia a gyümölcsöket és a friss zöldséget.

««« Vissza