A Pécsi Tanárképző Főiskola harminc éve

Főiskolánk vezetősége elhatározta, hogy különkiadványban emlékezik meg intézményünk fennállásának 30. évfordulójáról — pótolva ezzel azt a mulasztást is, amelyet a 25 éves jubileumra tervezett tanulmánykötet elmaradása okozott. Az ilyen visszapillantás nemcsak az emlékezés méltó formája, hanem egyúttal alkalom a tanulságok összegezésére is, mert fényt derít arra az útra, amelyet intézményünk három évtizedes fejlődése során megtett, s amelynek egyes részleteit, fordulóit lassanként homály fedi. Főiskolánk, amely az immár felszabadult és a szocializmus építésének útjára lépett ország szülötte volt, három hasonló intézménnyel együtt 1948. október 18-án — tehát kerek 30 esztendeje — nyitotta meg kapuit azok számára, akik a közoktatás forradalmi vívmányaként létrehívott általános iskolában végzendő tanári munkát választották jövendőbeli élethivatásuknak. Az az út, amelyet intézményünk három évtized alatt megtett, nem volt könnyű, mert úttörő munkát jelentett, s ugyanakkor nem kerülhette el a gyakori - olykor nem is eléggé megalapozott - változásokat sem. A küzdelem, a gyakran változó igényekhez, szervezeti feltételekhez és képzési követelményekhez való alkalmazkodás azonban csak megedzette főiskolánkat, és állandó megújulásra, a jobb, az eredményesebb megoldások keresésére serkentette. A fejlődés hatalmas ívű. A 30 évvel ezelőtt csupán néhány lelkes oktatóval és nem kevésbé lelkes, kis létszámú hallgatóval indult Pécsi Pedagógiai Főiskola napjainkra hatalmas tanárképző intézménnyé fejlődött, ahol — a két gyakorló iskola pedagógusait is figyelembe véve — közel 300 oktató készíti fel a tanári hivatás gyakorlására a levelezőkkel együtt a 3000-es létszámot elérő hallgatósereget. A kötet terjedelmi korlátok miatt rövid, de az adatok és az elemzések révén jól érzékelhető áttekintést nyújt intézményünk fejlődéséről. A szinte viharos átalakulási szakaszokat jelzik a szerkezeti és tantervi módosítások, a különböző reformok. Leküzdve a változások hullámveréseit, jutott el intézményünk a stabilitás szakaszáig, a 4 éves, két szakos képzés kialakulásáig. E képzési rendszerről joggal állapítható meg, hogy a legjobb megoldás mind szervezeti, mind tartalmi tekintetben, mert kitűnően igazodik az iskolai és a szélesebb társadalmi igényekhez. Hírt ad a kiadvány nevelő és oktató munkánk alakulásáról, intézményünk tudományos tevékenységének fejlődéséről, továbbá a kulturális életében, a közművelődésben és a társadalmi élet szinte minden területén betöltött egyre növekvő szerepéről. Képet ad a tanszékek, a gyakorló iskolák, a könyvtár munkájáról, az immár másodízben „kiváló” minősítést nyert kollégiumunk életéről, valamint az egyre szélesedő és mélyülő külföldi kapcsolatainkról. A rövid történeti áttekintésen túl emléket kíván állítani ez a kiadvány az alapítóknak, a mindig újat és jobb megoldást keresőknek, a száz és száz nehézséget leküzdő oktatóknak, hallgatóknak, adminisztrációs és technikai dolgozóknak, akik közös, vállvetett munkával segítették intézményünket abban, hogy ismert és elismert főiskolává növekedett fel 30 év alatt. Amikor a Pécsi Tanárképző Főiskola 30 éves fejlődésének történetét bemutató kiadványt útjára bocsátom, szívesen vállalt kötelezettségemnek teszek eleget, ha intézményünk vezetősége nevében köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik e kötet megalkotásához bármilyen formában is segítséget nyújtottak.