Magyar
English
Hűvös van. A ködös novemberi félhomályt a telihold fénye tölti be, a fák ágait narancssárgára festik az utcai lámpák. A ház előtt állok, ahol régen laktunk. Csak egy pillanatra torpantam meg, ha már erre jöttem, és nem is kifejezetten kötődnek hozzád az emlékeim erről a helyről, mégis... Az még egy másik világ volt. Egy sokkal szebb. Az idők, amikor még minden rendben volt - így szoktam emlegetni magamban, meg néha kimondva is. Minden vasárnap találkoztunk. Ültünk az asztalnál, egymással szemben, ettük a Nagyi leveseit. Szerettél mesélni olyankor, élvezted a rád vetülő reflektorfényt, és meg kell hagyni, jól is állt. Már eggyel kevesebb tányér kerül az asztalra. Elkapom a tekintetem gyerekkorom ablakáról, zsebre dugott kézzel sétálok tovább a novemberi estében, az út közepén. Erre úgyis ritkán jár bárki. Nyugodt környék. Idilli, mint az itt töltött évek. Ott lóg a nyakamban a nyakláncod, az az ikonikus, amit mindig hord-tál, az érdekes indiánszimbólummal. Rajtad volt, mikor Zámbó Jimmy-t kornyikáltunk fejhangon, egymást túlkiabálva a Nagyiéknál, akkor is, mikor a havas domboldalon leszáguldva nagy reccsenéssel mondta fel a szánkó alattunk a szolgálatot, és akkor is, mikor a térdedről ugráltam a vízbe a Pollack Strandon. Úsztunk, napoztunk a padon, a büfé alatt. Most egy fa áll ott, tibeti cseresznye. Különleges, kilógott a sorból már a faiskolában is, lázadó, egyedi …
Tovább a műhöz
Útitársak
- 2023
Különleges könyvet tart kezében az olvasó. Az Útitársak című tanulmánykötet tisztelgés Kéri Katalin neveléstörténész munkássága előtt. Kéri Katalin egyetemi tanár, az MTA doktora, 38 évvel ezelőtt kezdte el egyetemi tanulmányait Pécsett és 33 éven keresztül oktatott és kutatott a Pécsi Tudományegyetemen. Ezen idő alatt a neveléstudomány hazai és nemzetközi szinten is kiemelkedő személyiségévé vált. 2004-től a Nevelés- és Művelődéstörténeti Tanszék vezetője, 2012-től a PTE BTK „Oktatás és Társadalom” Doktori Iskolájának törzstagja és vezetője. Hat önálló könyv, számos szerkesztett könyv, több, mint száz tanulmány és egyéb publikáció jelzi kiváló kutatói tevékenységét. Számos hazai és nemzetközi folyóirat és tudományos szervezet tagja, koordinátora. A nem nyugati kultúrák neveléstörténetével, a pedagógusetikával, a muszlim neveléstörténettel és a női művelődés újkori magyarországi történetével kapcsolatos kutatásai kiemelkedőek. Nem véletlen, hogy egy ilyen kitűnő szakember számos állásajánlatot és meghívást kap más egyetemektől. Bár rövidebb ideig a Salamancai Egyetemen és a Rouen-i Egyetemen volt vendégprofesszor, és a Selye János Egyetemen is oktat, végül a Soproni Egyetem meghívását fogadta el, ahol jelenleg a Neveléstudományi és Pszichológiai Intézet professzora. Pécsi tanítványai és kollégái úgy döntöttek, hogy Kéri …
Tovább a műhöz
Ez a szöveggyűjtemény a történelemtanár szakos hallgatók képzését hivatott szolgálni, ennek a követelményeihez kíván igazodni tartalmában, szerkezetében és terjedelmében. Szemelvényeket tartalmaz a magyar nyelvű történelemdidaktikai szakirodalomból, melyeket egyes fejezetekben rövid, lényegre törő idézetek egészítenek ki, ezek közül néhány idegen nyelvű művekből származik. A fejezeteket bevezető szövegek tájékoztatnak a témáról, egyes esetekben annak terminológiájáról. A dőlt betűs kiemelések, a számmal jelölt jegyzetek és a szakirodalmi hivatkozások az eredeti művekből származnak, míg a szövegek feldolgozását segítő, néhány helyen előforduló aláhúzások a szöveggyűjtemény szerkesztőjétől. A kérdések, feladatok zöme az olvasó véleményének megfogalmazására, illetve általános- és középiskolás diákként szerzett élményeinek tudatosítására irányul, és csak ritkábban a szövegek tartalmának felidézésére. Úgy vélem, a tantárgy-pedagógiai képzésnek nem az a feladata, hogy részletes ismereteket adjon át, hanem hogy segítse a hallgatók attitűdjeinek, tanári hitvallásának formálódását. Ugyanezt szolgálhatja a szemelvények megvitatása a szemináriumi foglalkozásokon. Gyűjteményem adósa valamennyi benne idézett szerzőnek, különösen a modern pécsi történelemdidaktikai kutatások megalapozójának, F. Dárdai Ágnesnek, valamint az ezredforduló óta …
Tovább a műhöz
A múlt évi berlini nagy nemzetközi női kongresszuson értesültünk már, mint magyarországi delegátusok, hogy ez. idén Brüsszelben tartják meg a tanácskozást. Nagyon sajnálom, hogy ezen a kongresszuson nem lehettünk jelen, pedig épen a nagy szünet időben, augusztusban volt. Nem is arra vállalkozom ma, hogy a kongresszus lefolyásáról tiszta képet adjak, hanem, inkább csak egynéhány fontosabb eszmének a felsorolására szorítkozom, a melyekkel a brüsszeli kongresszuson foglalkoztak. A berlini kongresszus benyomásairól itt, a tisztelt szakosztályban többen voltunk szerencsések számot adni. Az ott felvetett eszmék olyan felejthetetlen mély hatást gyakoroltak reám, hogy a külföldi női mozgalmak azóta mindig jobban és jobban érdekelnek. A brüsszeli kongresszussal foglalkozó külföldi lapokban ismét találkoztam azoknak a kiváló hölgyeknek a neveivel, a kik^lerlinben mint vezetők és rendezők szerepeltek. Morgenstern Lina a berlini kongresszus elnöke, Cauer Minna alelnök, Bieber-Bőhm Hanna, Stritt Mária és még többen tartottak Brüsszelben is szónoklatokat a női kérdés ügyében. A meghívókat a belga nők jogi egyesülete bocsátotta ki s a programmot is az állapította meg. Ha a két kongresszus ügyrendjét összehasonlítjuk, nagy különbséget veszünk észre. A berlini sokkal nagyobb arányú volt s a nőket érdeklő összes mozgalmakat felölelte, míg a brüsszeli szükebb körben mozgott, habár nagy …
Tovább a műhöz
Dombtetőre száll a hadvezér, hogy kifürkészsze az igazságot, melyet a sebesültek jajja, a ropogás és a füst eltakartak; és a midőn a szenvedélyek vihara gyámoltalanná teszi a józan észt, a békü-lést kereső a bölcsészet magaslataihoz igyekszik feljutni, hogy felismerje annak a lázas hangulatnak lényegét, mely uralkodóvá tette a kedélyt s fenekestül felforgatta a megszokott csendes társas életet. Harcz zaja hangzik fel nálunk is a nőnevelés terén. Nem él a világban, ki nem hallja. A komoly pedagógus nézete másodrangú és habozó, a kulturpolitikust sem vezérli az ész, a fejlődés törvényeinek öntudatos alkalmazása: szenvedély az uralkodó hatalom, ez teremt meg rombol, az elmélet emberét sántikálva hagyva hátra, hogy paizsát utánna vigye. Ezer meg ezer szemérmes szegény leány néma jajja döntötte meg az egyetem kapuit, az élethalál küzdelem keservei késztették a szende nőt, hogy más nemzetek példáját utánozva elinduljon a szerencse felé vezető új és új tapostalan ösvényeken. És a mint nőtt a mozgalom, szaporodtak az úttörők, a meglevőhöz konokul ragaszkodó tömeg is gyengének találta immár hajdani fegyverét, az agy súlyát, a test gyengédségét, a századok tapasztalatait s eldobva mindezeket, a szenvedély fegyverét vette fel, hangosan s mind hangosabban kiabálva : «Ne romboljátok szét a családi boldogságot!» És a midőn felébredt a szenvedély, tehetetlenné lesz a józan …
Tovább a műhöz
Nagy és rendkívüli emberek élettörténete nemcsak azért érdekel bennünket, mert abban az egyéni tulajdonságok jellemző megnyilatkozását látjuk, — a természeti adományok s akarat erejének mértéke szerint s annak összhangzatos közreműködésével, — hanem azért, mert a lelki tehetségek fejlődésének menete s annak lélektani és ethikai törvényei saját egyéniségünket világosabban tárja szemeink elé. Kiváltképen nagy vonzó erővel bir reánk azon jeles férfiak élete, kik ritka szellemi tehetségek és rendkívüli adományok birtokában nemzetük és hazájuk szolgálatának szentelték első sorban életüket. A tudomány hősei, a szellemvilág halhatatlan hódítói ezek, kikre büszkén tekint vissza az emberiség évezredek után is, mert bennök látja megtestesülve a szellem örökkévaló uralmát. Ilyen jeles nemzeti közmívelődésiink történetében a nemrég elhunyt Brassai Sámuel, a százéves tudós, ki szellemi tudásának erejével és sokoldalúságával meghódította a mívelt világot, mely nevét mindenütt tisztelettel említi. Brassai Sámuel poliliisztorikus volt a szó legjobb jelentményében, olyan tudós, milyeneket a klasszikus idők szültek ; de milyeneket gyorsan élő korunk, mely a tudományokat is detail módon míveli, már csak ritkán hoz létre. Autodidakta volt az antikkor szellemében, mint Aristoteles vagy Platón, kik a természetvilág örökkévaló egyetemében s a tapasztalat és …
Tovább a műhöz
Letűnő félben levő századunkat talán semmiért sem érte annyi gáncs, mint asszonyai miatt. Immár szálló ige lett a «századvégi nő a, a ki ideges, élvvágyó, munkátlan és pazarló. Sokszor joggal, többször jogtalanul annyi rosszat mondanak rólunk irók, filozófusok, orvosok és kulturpolitikusok egyaránt, hogy szégyenleni kellene asszonyi voltunkat, ha nem lennének a jelenben is — mint voltak a múltban — asszonyaink, a kikre büszkén hivatkozhatunk, nemcsak mert nemünknek díszére válnak, hanem mert kiválók az egész emberiség kiválóságai között is. Lehetnek -— s pirulva valljuk be vannak — ideges, törékeny asszonyok, kik csupán önző örömeik kielégítésére gondolnak; kik visszarettennek a kötelességek teljesítésétől, a komolyabb foglalkozástól s kik nem ismernek határt hiúságuk kielégítésében. Vannak ilyen asszonyok kétségtelen. Épen azért jól eső örömérzettel telik meg szivünk, ha ezek mellett olyan nőkre esik tekintetünk, kik a jócselekedetek gyakorlásában, az önfeláldozó nemes munkában soha ki nem fáradnak; kiknek egyetlen szenvedélyük a szép iránt való határtalan lelkesedés s egyetlen vigasztalásuk a mások könyeinek letörlése; kik nemcsak anyagi javakat áldoznak, hanem szeretetük és gyöngédségük mérhetetlen kincseit pazarolják el az emherszeretet oltárán. Az ilyen nemes idealizmus által áthatott «századvégi asszonyok# közé tartozik özvegy Herich …
Tovább a műhöz
A társadalom segélykiáltásaként hangzik fel napjainkban mind sűrűbben a panasz a kor erkölcsei ellen. Majd a felsőbb tanintézetek katedráin, majd a törvényhozás vagy igazságszolgáltatás zöld asztalánál, majd az ünnepi lakoma zajában hangzanak az intő szózatok. Az optimisták felziklulnak rá; mondják, hogy a panaszlók kishitűek s nagyon sötét szinekkel festenek; mondják, hogy mindig volt az emberek közt a bűnnek kelendősége; idéznek időket, a melyek a mainál sokkal nagyobb korrupcziót tüntetnek fel; hajtogatják, hogy azelőtt sem voltak jobbak az erkölcsök, csak «a távolság okozta optikai csalódás» mutatja őket olyanoknak. És mégis úgy tetszik, régente más volt a társadalomnak képe, főleg az ifjúság társadalmáé. Mind kétnemű ifjúság jó nevelésének főkelléke volt a szülők, az öregebbek s tekintélyesebbek tisztelete, a gyöngédség, szolgálatkészség. Templomba imádkozni jártak, örömöt találtak a nemesebb, ártatlanabb élvezetekben, de jól felhasználták az ifjú kor munkaidejét s az illem szabályain kívül az emberszeretet törvényeit is gyakorolták. Ugy látszik, hogy a fiatal leányok nem jártak a bálba olyan mélven kivágott selyem-bársony ruhákban (ez csak az asszonyoknak volt megengedve, tisztességes bálon); az arczfestékek használatát sem kezdték meg bakfiskorukban. Gyönyörködtek a szépben, jóban és undorodtak a rúttól, a szemérmetlenségtől. Maga a bűn — …
Tovább a műhöz
Eredetileg a berlini nemzetközi nőkongresszusról kellett volna referálnom ; de erről, úgy hiszem, eleget hallottak már. Azonkívül jelentésem e tárgyról időközben a Magyar Pedagógiában megjelent, és így czélszerűbbnek találtam nézeteimet a nőkérdésről összefoglalni, mely társadalmi fontosságában vetekedik a szocziá-lizmussal. Fejtegetéseimben azonban mindig tekintettel leszek a berlini kongresszus tárgyalásaira. Kétségtelen, hogy a nőkérdés fölvetésének és e téren észlelhető minden küzdelemnek egyik s mondhatnék legfőbb oka: a nők túlnyomó száma a művelt világban. Sajnos, hogy e kérdéssel a berlini nemzetközi nőkongresszuson csupán egy nő, Frau l)r. Phil. Daszynka (Berlin) foglalkozott. Lehet, hogy ezt a tárgyat már nagyon is kimerítettnek hitték és e miatt nem törődött vele több. Daszynka asszony előadása szerint a világnak 793 millió számlált lakosságában 1000 férfire 988 nő esik. Ezen a nőkre kedvező arányszám, eltekintve a nőknek fiziológiai gyorsabb kifejlődésétől, Európának legműveltebb részeiben a nők hátrányára alakul át és csak 7 déli államban több a férfi, mint a nő. Egész Európában 1024 nő esik 1000 férfire, Francziaországban 1007 nő, Angliában 10G0, Németországban 1031. Igen csodálatos első pillantásra, hogy abban az országban, a hol a nőkérdés a legelőrehaladottabb, észak-amerikai Egyesült-Államokban 1000 férfire csak 953 nő esik, de ha …
Tovább a műhöz
Mielőtt annak a szép, de megvallom nekem nem könnyű feladatnak megoldásához kezdenék, melylyel a «Mária Dorotheao egyesület szakosztálya a múlt ülések egyikén oly megtisztelő módon megbízott volt, hogy t. i. Deák Ferencznek gyámleányához, Vörösmarty Ilonához írott levelét iskolai használat czéljából módszertani szempontból feldolgozzam, tárgyaljam: engedjék meg, mélyen tisztelt hallgatóim, hogy e levelet önökkel megismertessem, hogy mindnyájunk előtt tudott, ismert legyen a tárgy, mely kis munkálatomnak alapul szolgál, hogy együtt, mintegy közösen dolgozhassunk, közösen figyelhessük meg a czélokat, módokat, eszközöket, szempontokat melyeket e kis remekmű tárgyalásánál magam elé tűztem. A levél így hangzik : Puszta Szent-László, 1862 augusztus 14-ikén. Kedves leányom! Nem várom Le hatodik leveledet s eltérve saját szabályomtól, íme írok, mert jövő hétfőn neved napja lesz. Üdvözöllek tehát neved napjára az atyai szeretetnek komoly, de szives szavaival. Gyermekéveid már elmúltak. Eddig csak azok körében éltél, kik a te boldogságodat saját boldogságuk egyik főrészének tekintették. Szeretet ápolt s vezetett minden lépteiden. Ártatlan örömeid között nem ismerted az aggodalmat s az élet gondjait.
De most már kilépsz a világba az emberek közé, kik saját érdekeiket a te boldogságodnak föl nem áldozzák. Kevesebb szeretettel, több szigorral s gyakran kíméletlenül …
Tovább a műhöz
TARTALOMMUTATÓ A NEMZETI NŐNEVELÉS XXIV. KÖTETÉHEZ
Tovább a műhöz
Minden kiállításon a tanügyi csoport vezetőinek van legnehezebb munkájuk. Egyrészt az anyag mennyisége, másrészt a beküldött tárgyak sokfélesége nem kis gondot nyújt a tárgyak rendezésénél. Ebben a csoportban kell a rendezőknek leginkább rnegküzdeniök a kiállítók sokféle egyéni felfogásával s az abból eredő sokszor rendszertelenül összehordott kiállítási tárgyak halmazával. Erre a meggyőződésre jutottam, mikor azt a tengernyi, apróbbnál apróbb holmit megláttam a tanügyi kiállításban s elképzeltem azt az óriási munkát, melyet a nagy anyaghalmaz elrendezése követelt.
A kiállítók egy része — szól ez különösen az alsóbb fokú intézetekre — bámulatos naivitással tárta elé kincseit, helyet követelve egy-egy elemi iskolás növendék külön kézimunkája számára is. Elfeledték, hogy az iskolai kiállítás czélja minden tantárgynál csak az intézet tanítási menetének, módszerének a föltüntetése lehet. Szóval nem tudták megválasztani a kiállítandó anyagot s a kiállítás módját. Innen vau, hogy a laikus közönség bizonyos közönynyel nézte végig a tanügyi csoport kézimunkáit s a szakértőnek alapos s fáradságos munkáj ába került, míg kikereste belőle a lényeget, a dolog magvát. Mert a nagy anyaghalmaznak meg volt mégis a kellő értéke, a mely a szakértő igényeit jórészt kielégíthette. Először is örömmel vehette észre, hogy az elemi s felsőbb fokú …
Tovább a műhöz
Különgyűjtemények
Ebben a gyűjteményben a Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont által kiadott könyvek digitalizált változatai, illetve e-könyvei találhatóak, melyek írói és szerkesztői egykori és jelenlegi könyvtári dolgozók. A sokszínű témaköröket érintő tanulmányok, monográfiák és kiállításkatalógusok mellett helyet kapnak a kutatást segítő tananyagok, konferenciakötetek, valamint a könyvtár történetét és mérföldköveit bemutató művek is.Ezen az oldalon gyűjtjük össze azokat a segédleteinket is, amelyek egyetemünk oktatóinak és hallgatóinak nyújthatnak segítséget a tanuláshoz, tanításhoz és kutatáshoz.Korábbi egyetemi könyvtári rendezvények (például: Könyvtári Éjszaka a Tudásközpontban, Tudomány Ünnepe a Tudásközpontban) előadásai is megtalálhatóak a felületen videókönyvek formájában.
A gyűjteményhez