Magyar
English
Örömmé] közöljük a nagyméltóságú vallás- és közoktatás’ ügyi m. kir. Miniszter úrnak február 17-én 4724/VI. b. szám alatt kelt meleghangú köszönőiratát, melyben volt szerkesztőnknek, Sebestyénné Stetina Ilonának önzetlen, lelkes munkásságáért elismerését és köszönetét fejezi ki: «Tudomásomra jutott, hogy Nagyságod az időközben változott viszonyokra való tekintettel az Erzsébet-Nőiskola tanári testületé által államsegély mellett kiadott «Nemzeti Nőnevelés» című folyóiratnak szerkesztői tisztétől, saját elhatározásából, visszalépett. Nagyságod a magyar nemzeti nőnevelés föfontosságu és magasztos ügyét kora ifjúsága óta tiszta hivatásszeretettel és lankadást nem ismerő odaadással szolgálta. Nemzeti nőnevelésünk felvirágoztatása körül Nagyságod úgy az iskolában végzett tanítói munkássága és egyéniségének nemes példát adóan ható kiválósága által, mint pedig a társadalomban és az irodalomban teljesített, emelkedett gondolkodástól vezérelt, az eszményi nőiességet soha szem elől nem tévesztő, nemesen ágitatórius tevékenységével, elévülhetetlen érdemeket szerzett, melyek Nagyságod nevét a hazai nőnevelés történetében, a későbbi utókor számara is kegyeletes és hálás emlékkel fogják fenntartani és megőrizni. Amidőn Nagyságod a «Nemzeti Nőnevelés» című folyóirat szerkesztői állásától, egy negyedszázad lelkes, buzgó …
Tovább a műhöz
Ezt éreztük a Rudolf-szobor leleplezésén, mely országos ünnepség keretében folyt le 1908. október 12-én a Városligetben. Arra az emlékezetes helyre állították a magyar királyfi szobrát, ahol 1885 május 2-án Rudolf, a trón örököse, ö felsége, a király jelenlétében az országos kiállítást megnyitotta volt. Akkor, tavaszszal a reménység ünnepelt; most ősszel az emlékezés! De mintha a természet enyhíteni akarta volna az ünnep mélabúját; fényes forró sugarakat lövelt a nap és színt, ragyogást adott a tájnak, a képnek! Mintha azt mondta volna a fájó sziveknek: Ne csüggedjetek! Az emlékezés erejéből új élet új reménység sarjad! «A múlt és jelen e szoborban szimbolikusan találkozik a jöi’övel!» hirdette az ünnepi szónok ajaka. A ragyogó őszi sugár is ezt a gondolatot éreztette meg velünk. Az a hitünk, hogy volt egy királyfi, nem is olyan régen, aki szeretett bennünket s a kit szerettünk, fájt nagyon s mégis kimondhatatlanúl jól esett magyar szivünknek és a múltból a jelen kapcsán a jövő felé irányította lelkeinket. Ezzel a hangulattal kezdődött a szép ünnep, amelynek a szomorúságát még az is megenyhítette, hogy íme hálásak is tudunk lenni; hogy itt van virágjával, virágjában a nemzet ifjúsága, mely a fiatal Rudolfnak hozta el hódolatát, mert az ö alakja legendás ifjúságban a múlandóság fölé emelkedett és így él a magyar szivekben! Nem volt abban a nagy …
Tovább a műhöz
«A magyar közoktatásügyi miniszter munka- és hatásköre — mondja Molnár — sokkal tágabb, mint az ugyanolyan állású angol miniszteré. A közoktatásügy minden ágát felöleli ez a hatáskör és az általános műveltségre, irodalomra, művészetre, sőt a színházakra is kiterjed. Természetes tehát, hogy az az idő, melyet e munkakörbe vágó tapasztalatok kedvéért •itt töltöttem, rendkívül sokoldalú tevékenységben telt el. Megnéztem e Wallaee gyűjteményt, a British és South Kensington múzeumokat és több más képtárt és múzeumot. Örömmel fogadtam a meghívást, hogy az angol Bankot és a telegraphhivatalt megtekintsem. Láttam Oxfordot és Etont és többet a legjobb elemi iskolák közűi. A múzeumokban, az utcákon, a magánéletben sok megcsodálni és sok tanulni valót találtam. Magyarországban úgy tekintünk Angliára, az angolra, mint az első országra, első nemzetre, melyet mintáúl választunk és követni akarunk. A legjobban megragadott engem az angol jellemnek erősen gyakorlati jellege. És különösen ezért — de sok más egyébért is — örülök annak, hogy 15 magyar pedagógus még szeptember havában ellátogat Londonba az erkölcsnevelési kongresszusra. Bámulatraméltó az angol népnek józan gondolkozása. Az ország minden intézménye visszatükrözi a józan ész és az intenzív, erős egyéniség megnyilatkozását. Ez az talán, amit legjobban csodálok, az egyéniséget, az egyénit az …
Tovább a műhöz
Gróf Apponyi Albert, vall.- és közoktatásügyi miniszterünk tárcája költségvetésének tárgyalása közben nagyszabású beszédet mondott, melyben beszámolt a kormányzata alá tartozó intézmények eddigi fejlesztéséről és ismertette a magyar kultúra érdekében jövőre kifejtendő tevékenységét irányító terveket. A kultúrtörténeti tekintetből is fölötte fontos beszédet folyóiratunk más helyén közöljük. Olvasóink bizonyára lelkesedéssel és megnyugvással fogják azt olvasni. Lelkesedéssel, mert kétségtelenül azt ébreszt bennük az az emelkedett nemzeti szellem, mely az egész beszéden átsugárzik, és megnyugvással, mert a beszédben szemük elé táruló perspektíva a közoktatásügy összes ágainak céltudatos és harmonikus munkálását tünteti fel. A miniszter beszéde épen ezen minden részletre kiterjedő gondosságánál fogva teljes egészében méltó figyelmünkre, elismerésünkre és köszönetünkre, s hogy mégis külön rámutatunk a beszéd egy szakaszára, s azt hálás elismeréssel külön is kiemeljük : ez azért van, mert a beszéd e részében jelzett alkotással 1868-ban megteremtett népoktatási alaptörvényünk betetőzését látjuk. «...igen rövid időn belül, rémeiéin néhány nap múlva, szerencsés leszek a t. Háznak benyújtani egy törvényjavaslatot az elemi népoki utasnak ingyenességéről. Ezekkel az egyszerű szavakkal jelentette be a miniszter azt a korszakos fontosságú …
Tovább a műhöz
A békéről igazán csak az tad beszélni, aki közelről látta a háborút. És talán én is ebbéli tapasztalatomnak köszönhetem a Magyar Nőegyesületek Szövetségének megtisztelő fölszólítását. hogy e nagy világkérdéshez hozzászóljak. Azok, akik a háborút démonnak nevezik, igazat beszélnek A háborúba legtöbbnyire akaratán kívül, sőt jobb meggyőződése ellen belesodort «embert» valósággal valamely láthatatlan, de szörnyű démon hatalma viszi a vérengzésbe. Nem a tábornokok, nem a fölebbvalók parancsa az többé, ami a harcost előresodorja, hanem valamely egyetemes, de ismeretlen származású nagy kényszerítés. A háborúval járó kimondhatatlan nagy fáradságok, az erőszak uralkodása, a nélkülözés, a szenvedés, az ütközetek pokoli zaja, a heverő holttestek, a sebesülteken végig csorduló vér ki-törli a katonából a békeszeretö polgár, a munkás családapa majdnem minden gyöngédebb vonását. Emlékezem rá, hogy a magláji véres esemény sebesültjeinek láttára katonáink hangos szitkokra fakadtak az
Tovább a műhöz
Aki mézet akar, ne tartson a méhektől. Aki csokrot köt, ne féljen a tövisektől. Mézet is, csokrot is kívánnék a Nemzeti Nőnevelés díszes asztalára hozni, a mézet a szorgalom kaptárából veszem, a csokrot az érdem rózsagalyairól szedném; talán elkerülöm a szerény méhek neheztelését, talán megbirkózom a nehézségek töviseivel. Titokban, rejtekben folyik a kaptár munkája, nyilvánosságot csak raj bocsátáskor szeret a méhek királynője, de azért módját ejtém engedélyt nyerni arra, hogy olvasóinkat a pozsonymegyei háziipar csendes méhesébe bevezethessem és a méheket királynőjükkel, Izabella királyi hercey-asszonnyal élükön bemutathassam azon a kis üveglapon át, melyet feltárni óhajtok az érdeklődők előtt. Kaptárhoz hasonlítottam a pozsonymegyei háziipar szorgos műhelyeit, vagyis inkább műtermeit, mert művészet az, ami azokban folyik, Ízlés és szorgalom művészete, erkölcsi és anyagi jobblét nemzetgazdasági gyarapodása, — valóságos mézgyűjtés a javából. Pozsonyvármegye háziipara régi keletű. Kulturális fejlődésünket régente vezető vármegyéje e tekintetben is megállta helyét. Céhei a legrégiebbek az országban. Divathimzései a szomszédos nyugati német és szláv vidékekről korán átszivárogtak. Az 1717-iki megyei árszabásokban (limitatiók) már olvassuk, hogy «asszonyembernek való közvál csinálástól 12 dénár jár. Minden kendő, kezkenyő és …
Tovább a műhöz
Az angol és német könyvpiacon a közelmúltban rendkívül érdekes és tanulságos könyv jelent meg, melyet a 19. század leghatalmasabb és legjelentékenyebb asszonyának, Viktória királynőnek leikébe mélyen bevilágít és neki maradandó emléket állít népének szivében. A könyv Edward király kezdeményezéséből jött létre. Az ő megbízásából válogatták össze két nagy kötetben (az egyik G91, a másik 693 lapból áll) az 1821—1861-ig terjedő időből a nyilvánosságnak szánt leveleket és feljegyzéseket. A köteteket 6—6 szép arckép — Viktória, férje és gyermekeik — díszíti és egy származási tábla egészíti ki. Az angol nemzet történetére és más nemzetek politikusaira nézve kétségtelenül nagy becsűek ezek a monumentális kötetek; de eme világtörténeti jelentőségöktől eltekintve is mindenkire érdekesek, kik az emberi lélek nemes, szép megnyilatkozásaiban kedvüket lelik. Minket különösen a női jellem szempontjából vonzottak e könyvek, mint fényes tanúságai annak a lelki magasságnak, ahova, ime, a női lélek is felemelkedhetik. Az a munkásság, melynek képét e könyvek elénk tárják, egyszerűen bámulatos. Az előttünk levő gyűjtemény csak egy kicsiny töredéke a királynő leveleinek és jegyzeteinek, melyek az 1861-ig terjedő időig rendezve, kéziratban 5—600 kötetet tesznek! E hatszáz kötet nagy része — mint a miniszterek — hivatalos jelentései, a bel-, kül- …
Tovább a műhöz
TARTALOMMUTATÓ A NEMZETI NŐNEVELÉS XXIX. ÉVFOLYAMÁHOZ
Tovább a műhöz
A 20. században csak néhány olyan felelős politikusa volt Magyarországnak, akiket napjainkban is államférfiként tartunk számon. Közülük a két világháború közötti időszakban kiemelkedik Bethlen István és Klebelsberg Kuno. Bethlen István rátermett, ügyes és - jó értelemben vett - ravasz politizálásával Magyarország belső, gazdasági és diplomáciai helyzetének megszilárdításában, Klebelsberg pedig a kulturális konszolidáció megteremtésében játszott egyértelműen pozitív szerepet. A minden szempontból nehéz - sokak által már reménytelennek vélt - körülmények közül való kitörésben kettejük egymást tervszerűen segítő tevékenysége nélkülözhetetlen volt. Bethlen - mellette pedig a kulturális kérdések iránt meglehetős érdektelenséget tanúsító államfő, Horthy Miklós - támogatása nélkül nehezen lett volna megvalósítható a kulturális felemelkedés, Klebelsberg nélkül viszont elképzelhetetlen lett volna a politikai viszonyok stabilizálódása. Mindebben pedig felettébb fontos volt a magyar felsőoktatás addigi szerepének átértékelése. Magyarország egyetemek és főiskolák sorát veszítette el 1918 végétől 1919 nyaráig. Mindebben nem a trianoni békeszerződés - amely felsőoktatással kapcsolatos intézkedéseket nem is tartalmazott -, hanem az azt megelőző terület- és impériumváltások hatásait kell hangsúlyozni. Bár a Magyarország szomszédságában születő vagy …
Tovább a műhöz
Áldott emlékű nagy királynőnk ez idei emlékünnepén drága ajándékot kapott felkent királyától a magyar nemzet. Ferenc József király megalapította az «Erzsébet múzeumot» a következő királyi kézirattal: «Kedves Dr. Wekerle! kz a kegyelet, a mellyel hü magyar nemzetem megdicsőült királynéja, Istenben boldogult Nőm emlékezetét őrzi s a melynek sokszorosan szeretetteljes módon kifejezést adott, arra indít, hogy az özvegy gróf Andrdssy Aladárné Wenckheim Leontin bárónő, őrgróf Pallavieini Edéné Mailáth Adél grófnő, gróf Batthyány Lajosné Andrdssy Ilona grófnő és Ferenczy Ida asszony, a megboldogult királyné Ő Felsége fölolvasónőjéből álló bizottság kérelmét teljesítve, mindazokat a tárgyakat, a melyek a királyné használatában állottak és birtokomban, vagy családom birtokában vannak, egyesítsem és átadjam hű magyar nemzetemnek Erzsébet királyné örök emlékezetére, ki e nemzethez annyi szeretettel viseltetett. Ezen tárgyak, mint a magyar nemzet tulajdona, Erzsébet királyné emlékmúzeuma címen a Magyar Nemzeti Múzeum leltárának részét képezendik és a leányaim, Gizella bajor királyi hercegnő és Mária Valéria főhercegnő által a Nemzeti Múzeumnak már korábban adományozott tárgyakkal egyesítve, megtekintés végett a közönségnek hozzáférhetővé teendők és a mindenkori vallás- és közoktatásügyi miniszter igazgatása alá helyezendők. Az Erzsébet …
Tovább a műhöz
«A szigor a tehetetlen, gyáva lelkek fegyvere. A gazdag, művészi lélek, a szeretet hatalmával tud életre fakasztani, életre ébreszteni.» Julius 7-én egy kérvényt terjesztettem fel a vall, és közokt. miniszter ő excellenciájához, arra kérve öt, engedné meg, hogy saját költségemre egy fehér márványtáblát illeszthessek a felsőbb leányiskola tanácskozó termének egyik falába, ezen felirattal: «A szigor a tehetetlen, gyáva lelkek fegyvere. A gazdag, művészi lélek, a szeretet hatalmával tud életre fakasztani, életre ébreszteni.» Feleletet még nem kaptam e kérvényemre, azonban el szeretném mondani a Tanári testületnek, miért találom oly fontosnak ezt az irányt, ezt a jelszót, minden iskolára, de leg-főképen a magyar iskolákra nézve. Ha valaki, úgy mint én, külföldön nevekedett, művelt nemzet közepette, bármily rajongással csüngjön is hazáján és nemzetén, amikor nemcsak ábrándjaiban, lelki szemeivel igyekszik azt megismerni, hanem a valóságban lép azzal érintkezésbe, rendkívül sok dolog van, amely a mindennapi életben sértőn, fájón hat reá, s annál érzékenyebben fáj, minél nagyobb rajongással tanulta e nemzetet szeretni. Egyike azon jelenségeknek: a munka gyűlölete és megvetése, amelvet lépten-nyomon fájdalmasan tapasztal nálunk, a más légkörhöz szokott, gondolkodó lény. Mert ha van valami, ami föltétlenül előbbre viszi a nemzeteket, minden korban, minden égöv alatt, …
Tovább a műhöz
Nevelni? Javítani? Nevelni! Legtöbbször annyit jelent, mint torzítani. Javítani! Ami nem olyan igazán rossz. A nevelni akarás dühe gyáva félelemmel szimatol mindenütt rosszat. Korlátolt ésszel lesi a tisztátalan felfogás bizonyíthatását. A nevelés e tévhite megsemmisíti minden jónak csíráját. Bizalmatlanságtok, félelmetek hintik mindenüvé a burján magvát. Minden bűn meg lesz bocsájtva — mondják — csak a lélek ellen vétkezők nem várhatnak bűnbocsánatot. A vétkezőnek meg-bocsájtani meg annyit tesz: a bűn következményeit megsemmisíteni, hogy a bűnös lelkiismerete felszabaduljon vétkének súlya alól. A mi esetünkben azonban nem semmisítünk meg következményeket. Emberről emberre, tovább s tovább cipeljük, nemzedékről nemzedékre: a lélek ellen vétett bűnök következményeit. Nem emeli le senki lelkiismeretünk nyomasztó súlyát. Ezek a bűnök megbocsájthatatlanok, mindörökké. Hagyjátok meg a lélek szabad röptét! Őrizzétek. Védjétek szabadságát. Tanítsátok meg a gyermeket önönmagát nevelni. Ez a legjobb nevelés, melyet adhattok neki. Az a pici ember tanulja meg saját ura és szolgája lenni. Ezt a nevelést a szülő úgy érvényesíti, ha önmagát nevelve példával jár elől. Nincs nevelés önnevelési példa nélkül.
Tovább a műhöz
Különgyűjtemények
Ebben a gyűjteményben a Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont által kiadott könyvek digitalizált változatai, illetve e-könyvei találhatóak, melyek írói és szerkesztői egykori és jelenlegi könyvtári dolgozók. A sokszínű témaköröket érintő tanulmányok, monográfiák és kiállításkatalógusok mellett helyet kapnak a kutatást segítő tananyagok, konferenciakötetek, valamint a könyvtár történetét és mérföldköveit bemutató művek is.Ezen az oldalon gyűjtjük össze azokat a segédleteinket is, amelyek egyetemünk oktatóinak és hallgatóinak nyújthatnak segítséget a tanuláshoz, tanításhoz és kutatáshoz.Korábbi egyetemi könyvtári rendezvények (például: Könyvtári Éjszaka a Tudásközpontban, Tudomány Ünnepe a Tudásközpontban) előadásai is megtalálhatóak a felületen videókönyvek formájában.
A gyűjteményhez