Damiani Fuxhoffer ... monasteriologiae regni Hungariae libri duo totidem tomis comprehensi (2/2)

A Monasteriologiae Regni Hungariae második kötete – amely 1860-ban jelent meg szintén a pesti Szent István Társulat gondozásában – Fuxhoffer Damian életművének teljességét tárja az olvasó elé. Míg az első kötet kizárólag a bencés rend magyarországi kolostorait tárgyalta, a második kötet már szélesebb spektrumot ölel fel: bemutatja a történeti Magyarország összes többi szerzetesrendjének – így például a ciszterciek, premontreiek, pálosok, ferencesek, domonkosok, karmeliták, jezsuiták és más kisebb rendek – monostorait és rendházait. Ez a második kötet nem pusztán mennyiségében jelent bővülést: tartalmilag is mélyebb betekintést nyújt a magyarországi szerzetesség sokszínű világába. Fuxhoffer és szerkesztője, Czinár Maurus rendkívüli forrásismeretről és rendszerező képességről tettek tanúbizonyságot. A kolostorokat nemcsak alapítási idejük és történetük szerint ismertetik, hanem gyakran a rendi élet mindennapjaiba, a közösségek szellemi és gazdasági működésébe is bepillantást engednek. A szöveg külön értéke, hogy gyakran idéz eredeti oklevelekből, konventjegyzőkönyvekből, valamint levéltári feljegyzésekből, melyek közül több azóta elveszett vagy nehezen hozzáférhetővé vált. A második kötet emellett – akárcsak az első – a kolostorok sorsának bemutatásában sem korlátozódik azok alapítására: figyelemmel kíséri a rendházak virágzását, hanyatlását, olykor többszöri újraalapítását, valamint a török hódoltság, a rendek feloszlatása és a 18. századi újjászerveződés hatásait is. Mindez különösen értékessé teszi a művet nemcsak egyháztörténeti, hanem társadalom- és művelődéstörténeti szempontból is. Tartalmilag a második kötet szoros szerkezetet követ, topografikus elrendezésben haladva megyéről megyére mutatja be a rendi jelenlétet, hangsúlyt helyezve a kolostorok regionális sajátosságaira és történeti jelentőségükre. A kötet egységeit tematikus és kronológiai szálak is összekötik, így az olvasó nem csupán egy-egy rendház történetét ismerheti meg, hanem betekintést nyerhet a szerzetesi kultúra egészének hazai fejlődésébe is. A Czinár által kiegészített és szerkesztett változat nemcsak a 19. századi történetírás igényeinek felelt meg, hanem ma is komoly tudományos értéket képvisel. A mű részletező alapossága, kritikai apparátusa és megbízhatósága miatt a modern egyháztörténeti kutatás számára pótolhatatlan segédeszköz, különösen olyan korszakok esetében, ahol az eredeti források töredékesek vagy hozzáférhetetlenek. Összességében Fuxhoffer és Czinár kettőskötetes munkája nemcsak a magyarországi szerzetesség históriájának egyik legfontosabb összefoglalója, hanem a latin nyelvű magyar történeti irodalom egyik kiemelkedő teljesítménye is. A Monasteriologiae Regni Hungariae olyan tudományos örökség, amely több mint másfél évszázad elteltével is alapvető forrásul szolgálhat minden olyan kutatás számára, amely a szerzetesi életformák és vallási intézmények történeti szerepét kívánja feltárni a történeti Magyarország területén.