Damiani Fuxhoffer ... monasteriologiae regni Hungariae libri duo totidem tomis comprehensi (2/1)

A magyar egyháztörténet és rendtörténeti kutatások egyik méltatlanul kevéssé ismert, de annál jelentősebb alapműve Damiani Fuxhoffer ... Monasteriologiae Regni Hungariae libri duo totidem tomis comprehensi címmel jelent meg a 19. század közepén. A latin nyelvű mű szerzője, Fuxhoffer Damian (1741–1814), a bencés rend jeles tagja, életét a tudományos kutatásnak, valamint a rend történeti örökségének feldolgozásának szentelte. A Monasteriologiae című kéziratos hagyatékát a 19. század derekán Maurus Czinár bencés történetíró gondozta sajtó alá, kiegészítve, átdolgozva és korszerű forráskritikával ellátva, a Szent István Társulat kiadásában, 1858–1860 között. Az első kötet (Tomus I.), amely 1858-ban jelent meg Monasteria Ord. S. Benedicti alcímmel, a bencés rend magyarországi monostorainak történetét dolgozza fel 346 oldalon. A kötet – miként az egész mű – a „monasteriológia” műfaját képviseli, azaz olyan történeti feldolgozást, amely az egyes kolostorokat mint történeti intézményeket veszi sorra, kronológiai és topográfiai szempontból. Fuxhoffer munkája különösen értékes, mivel sok esetben olyan forrásokat használt, amelyek azóta elvesztek, megsemmisültek, vagy csak nehezen hozzáférhetők. Így műve nemcsak másodlagos feldolgozásként, hanem elsődleges forrásként is szolgálhat. A Monasteriologiae történeti és historiográfiai jelentősége több síkon is megmutatkozik. Egyrészt betekintést nyújt a bencés rend és más szerzetesrendek (a második kötet a nem-bencés kolostorokra fókuszál) elterjedésébe, intézményi és kulturális szerepvállalásába a történeti Magyarország területén. Másrészt a kötetek nyelvezete, szerkesztési elve és forráshasználata révén a 18–19. századi tudományosság lenyomatát is tükrözik, így maga a mű a történeti emlékezet és történetírás történetének is fontos tárgya lehet. Külön méltatást érdemel Maurus Czinár szerkesztői munkája, aki nemcsak hitelesítette Fuxhoffer adatait az elérhető levéltári forrásokkal, hanem gondos kritikai apparátussal, lábjegyzetekkel és kiegészítésekkel látta el a szöveget, ezáltal biztosítva annak tudományos használhatóságát. A Monasteriologiae Regni Hungariae nem csupán egyháztörténészek, hanem művelődéstörténészek, helytörténészek és latin filológusok számára is értékes kiindulópontot kínál. A benne rejlő részletes adatok, kronológiák, és a kolostorok működésének bemutatása révén a történeti Magyarország kulturális és vallási térképének újraértelmezéséhez is hozzájárul.