A pozsonyi m. kir. Erzsébet-Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának véleménye a jogi oktatás reformja tárgyában

Nagyméltóságú Miniszter Úr! Az 1914. november 24-én 156.669/1914. IV. sz. a. kelt magas leiratával méltóztatott Nagyméltóságod a jogi szakoktatás reformja tárgyában egyes kérdések felvetése mellett karunkat véleményes nyilatkozatra és javaslattételre felszólítani. Engedje meg Nagyméltóságod, hogy mielőtt az egyes felvetett kérdésekre válaszolnánk, a jogi szakoktatás jelenlegi bajaira s annak orvoslására nézeteinket rendszeres egészbe foglalva fejtsük ki s csak ezen rendszeres fejtegetések után adjuk meg válaszunkat a felvetett egyes kérdésekre. | A jogi szakoktatás reformja hazánkban egyike ama reform kérdéseknek, amelyek az 1867. évi kiegyezéssel alkotmányos rendelkezési jogát visszanyerő Magyarország modern állami berendezkedése első éveitől kezdve úgyszólván állandóan napirenden vannak, anélkül, hogy gyökeres megoldásuk bekövetezett volna. Pedig nyilvánvaló, hogy e kérdés nemcsak elméleti jellegű, hanem a modern állam létföltételeinek elevenébe markoló nagy gyakorlati fontossággal is bir. A jogi tanfolyam elvégzése alapja a biró, az ügyvéd, a közigazgatási tisztviselő kiképzésének, s igy a jogi oktatás minősége erős kihatással van az igazságszolgáltatás, a közigazgatás, sőt — a jogászelemnek a magyar törvényhozás két házában való jelentős részvételénél fogva — a törvényhozó testületek színvonalára is. Nagyméltóságod hivatali elődei a vallás- és közoktatásügyi miniszteri széken nem is ismerték félre e kérdés nagy gyakorlati jelentőségét, s kezdeményezésükre a lefolyt közel fél évszázad alatt a részleges reformok egész sorozata nyert megvalósulást, sőt a gyökeres reform létesitését is nem egyszer megkisérelték. Eredménytelenül! A magyar jogi oktatás ellen a panaszok nemcsak hogy meg nem szüntek, de mind hangosabbak és gyakoribbak lettek. Kétségtelen ugyan, hogy a jogi oktatás eredménytelensége miatt az elégedetlenség bizonyos fokig egyetemes, nemzetközi jelenség, amely a művelt nyugati államokban is általában észlelhető. (Hogy egyebet ne emlitsünk, Németországban is nagy irodalom foglalkozik e tárggyal, s Auszriában a közigazgatás reformja tárgyában kiküldött bizottság készitett 1913-ban erről igen becses munkálatot.) A szakbavágó értékes külföldi irodalom áttanulmányozása bizonyitja, hogy a nálunk tapasztalt hiányok és bajok jelentékeny része Németországban s Ausztriában is meg van. Bizonyos azonban, hogy amíg Németországban és Ausztriában csupán a jogi oktatásnak részleges eredménytelenségéről szólanak a panaszok, addig nálunk e téren a viszonyok összehasonlíthatatlanul rosszabbak, oly annyira, hogy az elfogulatlan szakemberek egybehangzó véleménye jogi oktatásügyünk úgyszólván teljes csődjét konstatálja.