A Pécsi Jogi Kar 90 éve

A világmindenség legátfogóbb törvényszerűsége a folytonos változás. Ennek a sokszínű folyamatnak egyetlen állandó eleme maga a változás felsorolhatatlanul sokféle érvényesülése. A tudományok fejlődése, az emberi aktivitás korszakonként eltérő arányban és tartalommal gyakorol előnyös, hátrányos, gyorsító és fékező hatást a változásokra. Ezekből az általános megállapításokból kiindulva és ezeket a Pécsi Jogi Kar 90 éves fejlődésére vetítve először arra emlékeztetek, hogy a jelzett időszakban országunk vesztes részese volt a II. világháborúnak, átélt két társadalmi, gazdasági és politikai rendszerváltozást, valamint számos kulturális és egyéb életviteli módosulást. Lehettek-e, voltak-e eközben az államnak, a jognak és a jogtudományoknak szilárdságot, biztonságot és haladást segítő elemei? Hogyan szolgálták Karunk oktatói az elméleti igényességet, a dogmatikai pontosságot, a haza iránti hűséget és a társadalmi szolidaritást? Hogyan nyilvánult meg a torzult, a korszerűtlen hivatalos elvárásokhoz igazodás, illetve annak mellőzése? Milyenek voltak a hullámvölgyek, hogyan érvényesültek a kibontakozások, a fellendülések? A tanszékekről írt tanulmányokban megalapozott, őszinte hangvételű elismeréseket olvashatunk több nagytekintélyű elődről, Karunk jelenlegi két akadémikusáról, neves professzorainkról, tehetséges, fáradhatatlan és termékeny docensekről, adjunktusokról, tanársegédekről, tudományos munkatársakról és nyelvtanárokról, az előzékeny, derűs és operatív igazgatási, szervező, műszaki és más beosztású munkatársakról. Tájékozódhatunk az oktatók és a PhD hallgatók gyakori, változatos és hasznos hazai, külföldi, illetve nemzetközi szerepléseiről, a Karon alkalmazott magyar és idegen nyelvű alap-, szak-, mester-, posztgraduális és tudósképzés változatairól, hallgatóink diákköri sikereiről és élénk, tartalmas önkormányzatiságáról, valamint a végzett hallgatókkal folytatott hagyományos és újszerű, ún. alumni kapcsolatokról. Milyen célok szolgálatában és hogyan vállalkoznak a Kar jelenlegi oktatói az újabb nehézségek és nem várt problémák megoldására, a korszerű képzési eszközök, eljárások és módszerek alkalmazására, a tradicionális és modern jogi alapértékek szolgálatára. Melyek a 21. század második évtizedében a joghallgatók szakmai, kulturális, művészeti, szórakozási, egészségvédelmi, nyelvismereti, számítástechnikai, elhelyezkedési igényei, készségei és lehetőségei? Merre és hogyan haladunk? Milyen lesz a Kar szerepe és működése a 100. évfordulón? Ezekre a kérdésekre, különösen az utolsóra pontos választ nem adhatunk, inkább feltételezéseket, célokat és reményeket fogalmazhatunk meg. Kötetünk szerzői főleg arra törekedtek, hogy a lényeges változások és a kapcsolódó erőfeszítések rendszerezett rögzítésével jellemezzék a Karon végzett tudományos kutatás és felsőfokú jogászképzés főbb szakaszait, tartalmi és módszertani újításait, különösen az 1989-90. évi békés magyar rendszerváltozás óta eltelt közel negyed század demokratikus értékirányultságának kari szolgálatát.