Nyelvi jogok

A modem államnak van nyelvi joga, a modem állam nyelvi jogának azonban nincs kiforrott elmélete - ez a gondolat áll az itt következő tanulmány középpontjában. Ez az a gondolat, amelyet majd különféle összefüggésekben kibont, ez határozza meg tárgyát, ez fejezi ki a benne alkalmazott megközelítés sajátosságát, ez képezi elemzéseinek állandó vonatkoztatási pontját, s ez jelöli ki célját is. Egyetemi jegyzetként a tanulmány célja természetesen az oktatás szolgálata. Mivel azonban a nyelvi jogoknak egyelőre nincs kiforrott elmélete, a jegyzet elkészítése a szokásostól eltérő jellegű és nagyobb tudományos munkát igényel. A szerzőnek tehát szükségképpen meg kell birkóznia egy tudományos feladattal is - melyet persze nem a kényszernek engedve vállal -, s ez a tudományos feladat vagy cél a nyelvi jogok elméletének kidolgozásához való hozzájárulás. A modem állam nyelvi joga kiterjed, illetve kiterjedhet az állam hivatalos nyelvének vagy hivatalos nyelveinek meghatározására és a vonatkozó részletszabályok megalkotására, az állampolgársággal kapcsolatos nyelvi kérdések szabályozására, bizonyos kisebbségi vagy akár többségi nyelvi jogok elismerésére, az idegen nyelvek tanulásával, tanításával és használatával, valamint az új bevándorlók nyelvi helyzetével összefüggő nyelvi jogok megállapítására. Az államoknak mindezeken túl állást kell foglalniuk egyes nemzetközi fórumok, nemzetközi szervezetek és nemzetközi integrációs szervezetek hivatalos vagy szerződéses nyelvének, nyelveinek és munkanyelvének, munkanyelveinek megválasztásáról vagy megváltoztatásáról, sőt adott esetben bizonyos nyelvi jogok vagy a nyelvek védelmét szolgáló nemzetközi jogi dokumentumok elfogadásáról is. Voltaképpen tehát így jön létre és ezekből a főbb elemekből áll az a nyelvi jog, amely elemzésünk tárgyát alkotja. A felsorolt elemek mindegyikének részletes vizsgálata persze nem lehet e munka feladata. A vizsgálódás - anélkül, hogy szem előtt tévesztené a modem állam nyelvi jogának egészét - a legfontosabb témákra korlátozódik majd: a hivatalos nyelv intézményére, a többség és a kisebbség, illetve a többséghez tartozó és a kisebbség(ek)hez tartozó személyek nyelvi jogaira, az egyetemes nyelvi jogok eszméjére, a nyelvvédelem gondolatára, valamint a nyelvi jogok elismerésekor, illetve a nyelvi jogalkotás során figyelembe vett vagy figyelembe veendő elvekre. A modem állam nyelvi joga a mondottak szerint széles skálán mozog és súlya, jelentősége sem lebecsülendő. Mindezek ellenére úgy tűnik, a kutatók érdeklődését e jog egésze még nem igazán keltette föl; a nyelvi jogokra vonatkozó elemzések túlnyomó többsége mindeddig egy részterülettel, a kisebbségi nyelvi jogokkal, illetve a kisebbségi nyelvekkel foglalkozik. Ennek megfelelően a nyelvi jogok elmélete elsősorban a kisebbségi jogok elméletén belül, a kisebbségi jogok elméletének részeként fejlődött és fejlődik, a modem állam nyelvi jogának mint a nyelvre vonatkozó jog egészének egyelőre nincs sem jelentékenyebb elmélete, sem számottevő irodalma. Ez a tanulmány mindenek előtt ezen a ponton tér el az elméleti hagyomány fő sodrától: a nyelvre vonatkozó szabályok összességét a jog egy sajátos területeként, a modem állam nyelvi jogaként értelmezi, s kifejezetten hiányként fogja fel, hogy e ténylegesen létező nyelvi jognak nincs önálló - a kisebbségi jogok elméletétől elkülönülő - elmélete.