Fiatalkoruak és büntetőnovella

A modern állam elsőrendű feladata az egyéni boldogulás útjait egyengetni s e tekintetben nem elégedhetik meg a lehetőségek egyszerű kijelölésével, az anyagi, erkölcsi és szellemi fejlődés helyes irányainak kitűzésével. Az államnak rá is kell vezetnie polgárait ezekre az utakra, meg is kell győznie azokat arról, hogy ha felismerten jó irányban haladnak : saját érdeküket szolgálják és a maguk boldogságát, békéjét és nyugalmát teremtik meg. Lehetővé kell tennie továbbá az államnak azt is, hogy oly esetekben, midőn bizonyos célok elérése több egyénnek együttműködését kívánja, ez a társadalmi munka összhangzásban legyen az állami tevékenységgel s az olyannyira kívánatos szolidaritás érzésének fejlesztésével valóban elősegítse az egyéni célok megvalósulását. Mindez azonban még korántsem elegendő, mert végeredményben csupán a létező erőmennyiségek hatályosabb érvényesülését biztosítja s figyelmen kívül hagyja a szunnyadó energiák életre keltését és a tökéletesedést akadályozó, valamint azzal ellentétes irányban ható erők leküzdését, átalakítását és megfelelő módon való felhasználását. A folyton szaporodó szükségletek, a mindinkább finomodó igények a meglevő erőmennyiségek fokozására hívnak fel. És az emberiség évszázadok óta valóban mindig több és több erőt hajtott szolgálatába, mindig több és több energiát vont be abba a nagy műhelybe, melyben a boldogságért folyik a verítékes munka, melynek zakatoló gépei azonban sokszor lehetetlenné teszik, hogy egymás szavát megértsük. Sorban le-igáztuk a természet erőit; felhasználjuk a nehézségi erőt, kiaknázzuk a gőzben rejlő feszítő erőt, csodákat művelünk a villamosságnak különböző módokon való alkalmazásával. És e különböző erők segítségével leszállunk a föld méhébe, hogy onnét ércet, szenet, drágakövet hozzunk a felszínre ; megszüntetjük vagy legalább is kisebbítjük a távolságot, amennyiben sok száz, sőt ezer kilométernyire eső személyekkel beszélgethetünk, azokat rövid idő alatt felkereshetjük ; elkészítjük azokat a sokféle eszközöket, melyek közül az egyik szenvedő embertársunk meg-gyógyításánál tesz megbecsülhetetlen és immár nélkülözhetetlen szolgálatot, a másik fogyasztási cikkek előállításánál és tökéletesítésénél játszik rendkívül jelentős szerepet, a harmadik ma még csak tudományos törekvéseink céljaihoz juttat közelebb, midőn majd az északi sark megközelítésére képesít, majd a millió mérföldekre eső csillagokba enged betekintést, majd meg a több ezer évvel ezelőtt élt társadalmak életéről, földünk legrégibb korszakairól lebbenti fel a fátyolt. És a büszke ember ma már a levegőt is meghódítja, feltörekszik az Isten közelébe ... De mintha akkor, midőn értelme, a természeti erők feletti hatalma és szelleme oly óriásit fejlődött, erkölcsisége nem tartott volna lépést e rendkívüli nagy arányokban kibontakozott evolúcióval, mintha ugyanakkor nem fordított volna kellő gondot arra, hogy belső világát is megfelelően nemesítse, és gyenge, anyagilag és erkölcsileg fejletlen, őt törekvéseiben sokszor csak akadályozó, máskor vele szembeszálló embertársait, ezeket az erkölcsi energiákat megmentse s valóságos társaivá tegye a boldogulás nagy munkájában, vagy mintha legalább is nem ért volna el ezen a téren elég eredményt? Ha azt a képet, melyen az utolsó évtizedek technikai vívmányait szemléljük, ugyanannak az időszaknak erkölcsi állapotairól megrajzolt vázlattal összevetjük, szomorúan vagyunk kénytelenek megállapítani azt a nagy különbséget, mely a kettő között jelentkezik. Míg ott úgyszólván minden részlet ki van dolgozva és a legnagyobb harmóniába folyik össze, addig itt csak egyes helyeken bontakozik ki a nagy eszme, csak helyenként ismerhető fel a határozott jelleg, ellenben rendkívül sok a kidolgozatlan részlet és az alaptónustól olyannyira elütő, kirívó, bántó, sőt sértő szín.