Mindennapi számmisztika

Születésünk pillanatától fontos számok egész sora kapcsolódik hozzánk: születési számunk, útlevélszámunk, házszámunk, társadalombiztosítási számunk, bankszámlaszámunk, vezetői engedélyünk száma, hogy csak néhányat említsünk közülük. Amikor pedig valakit elítélnek egy bűncselekményért, a legelemibb számra, a fogolyszámra szűkül az élete. Ebből a könyvből sokat tanulhatunk a számok varázsáról, szimbolikus jelentésükről, rezgéseikről, lelkűk és titkos jelentéseik természetéről. A számmisztika a világ egyik legrégibb, egészen a babiloniakhoz visszavezethető analitikai módszere. Az ókori egyiptomiaknak saját numerológiai rendszerük volt, az egyes számokhoz tartozó okkult erőkkel - a számmisztikát az emberi lélektan megértésének eszközeként használták. A judaizmus szerint a numerológia tanához talán leginkább a Kabbala titkos, misztikus szövegén keresztül vezet az út, amely tartalmazza a számok filozófiai tudományát. A 13. században a Kabbala tudósai kifejlesztették a gemátriát, a Biblia értelmezésének azt a módját, melynek segítségével a héber ábécé betűinek számértékéből vontak le következtetéseket. A kabbalista tudósok e módszer alkalmazásával kutattak rejtett jelentések után az Ószövetség szövegében. | A számok sokáig komoly, szimbolikus és szellemi jelentőséggel bírtak a keresztény hagyományban. A középkorban a számok és a geometria a székesegyházak tervezésének szinte minden aspektusában - az oszlopok számától a homlokzat díszítéséig - utat találtak maguknak. A számszimbolizmus szintén komoly szerepet kap a keresztény teológiában. A jól ismert példák közé tartozik Krisztus kettős (emberi és isteni) természete, a Szentháromság, a kereszt négy pontja, a három hatos (a fenevad vagy az Antikrisztus száma), a hét főbűn és a hét mennyei erény, az angyalok kilenc kórusa és a tizenkét apostol vagy tanítvány. A tizenhármas számra általában a balszerencse számaként gondolnak, a hitetlenséget és az árulást szimbolizálja - ez az apostolok száma és Júdás együtt. Az általunk ismert nyugati számmisztika atyjának kétségkívül a görög filozófus és matematikus Püthagoraszt (i. e. 580 körül Püthagorasz - a 16. századi freskó közepén álló alak - alkotta meg a személyes számok kiszámításának napjainkban legnépszerűbb rendszerét - i. e. 500) tekinthetjük. Püthagorasz úgy vélte, hogy a világ a számok erejére épül. Ahogy ő fogalmazott: „Minden dolog szám, és a számok megismerése nem más, mint önmagunk megismerése”. A püthagoraszi elmélet szerint a világegyetemben minden matematikai mintákból áll, tehát ennek értelmében minden létező dolog kifejezhető az univerzális rezgéseknek.