Az I. Cs. K. Szab. Dunagőzhajózási Társulat Pécs melletti kőszénbányái

Azon szénlerakódás értékét, mely ezen iparágnak alapul szolgál, csak e század első tizedében ismerte fel Pécs és határának lakossága. A szőlőbirtokosok kezdetleges módon ásták s értékesítették a környék kovácsainál. Az I. cs. kir. szabadalmazott Dunagőzhajózási Társaság 1830-ban megalakulván gyors virágzásnak indult. 1852-ben már 71 gőzhajója járt a Dunán, mi által az ország első szénfogyasztója lön. Az óriási szénszükséglet állandó biztosítása képezvén legfőbb gondját, miután a pécsi szén jóságáról kísérletek által meggyőződött, s miután Pécs és környéke működési körének körülbelül közepére, tehát a legalkalmasabb helyre esik, a jelenlegi Pécs-Bányatelep környékén levő földeket 1852-ben összevásárolta, a melyeken 1853-ban megfúrta első — András nevű — aknáját. Újabb földvásárlások által birtok-területét nagyobbitva, földalatti munkáját is mind nagyobb területre terjeszthette ki. Az 1852-ben vásárolt szerzeményt az 1853-61 -ki években, magánosoktól való kisebb-nagyobb vásárlások követték. 1854-ben bérszerződést kötött Pécs városával, ennek a Káposztás völgyben fekvő széntelepeit illetőleg, melyet 1857-ben ezen, valamint a Nagybánya völgyben fekvő városi szénbánya-birtok megvétele követett. Még 1855-ben Riegel Antaltól a Karolina-bányát, 1864-ben Czvetkovits Ferencztől az Istenáldás-bányát, 1867-ben Littke Lőrincztől, ennek Lőrincz-bányáját a Feketehegy bányatársulat birtokával együtt, megvásárolta, mi által majdnem az egész, Pécs város határában fekvő szénterület, a társulat birtokába került. 1868-ban a pécsi székesegyházi urodalom szabolcsi szénbányáit bérelte ki és még ugyanazon évben Thiesz Henriktől (harmadik kézből a pécsváradi urodalomtól) a nagy kiterjedésű vasasi kőszénbányák is a társulat tulajdonjogába jutottak. 1874-ben a magyar Lloyd-gőzhajózási társulat összes vagyonának átvétele alkalmával, a szabolcsi György-bánya és a valamikor Miesbach-Drasche-féle somogyi bánya is, nemkülönben a pécsi székesegyházi uradalom somogyi bányáinak bérlete is a banya-társulat birtokába került. A terjeszkedés ezzel nem ért véget. 1878-ban a Victoria-szénbányatársulatnak pécsbányatelepi Julianna nevű (azelőtt Czindery) bányáját bérelte ki a társulat, mig 1892-ben a városunkból elköltözött Kocli Ferencztől a somogyi és pécs-bányatelepi Vasgyármező nevű bányájára szerezte meg a tulajdonjogot. Még csak Pécs városa tulajdonát képező, a Lámpás völgyben levő és a székesegyházi uradalom somogyi bányáinak bérletét kellett megszerezni, hogy a pécsvidéki összes kőszénterületek a társulat kezébe jussanak. Miután a közelmúltban ez is sikerült, a bánya-birtok kikerekitése befejeztetett és most már Pécs, Szabolcs, Somogy és Vasas községekben az egész kőszénterület a társulat tulajdonában vagy bérletében van. E szénbányákba, melyek a nevezett községeken keresztül 13.5 km hosszúságban húzódnak, az 1893. évvégén 9.817,014 frtnyi tőke volt befektetve.