A társadalomtudományi kutatás gyakorlata

1968-ban tanítottam először kutatásmódszertant, a Hawaii Egyetemen. A kurzus főként a survey-módszerekkel (a kérdőíves felvételekkel) foglalkozott; ebben az első szemeszterben mindössze hat hallgatóm volt. Ekkor próbálkoztam első ízben oktatással, és a kis létszám sem tartott vissza attól, hogy a nagy előadóteremben szétszóródó hallgatósággal szemben a katedrán álló asztal mögé üljek. A félév előrehaladtával már kevésbé feszélyezett az oktatói helyzet, megkedveltem diákjaimat, ők is megbarátkoztak velem, végül a katedráról le is költöztem közéjük. Nemsokára már az én szobámban gyűltünk össze, hogy szükség esetén, a saját könyvtáramból adhassak egy-egy könyvet kölcsön. (Apropó, ha az első hat diákom esetleg olvassa ezeket a sorokat, lennének szívesek a könyveimet visszahozni?) Meglehetősen zavart azonban a kurzus idején az, hogy a kérdőíves felvételek módszertanáról nem találtam jó tankönyvet. Végül egy angol kutató munkáját választottam, de ennek jellegzetesen angol nyelvezete sok gondot okozott a diákoknak, míg engem az szomorított el, ahogyan bizonyos témákkal foglalkozott, és ahogy fásokat elhanyagolt. könyvek olyan elvontan fogalmazták meg a kutatásmódszertan elméleti logikáját, hogy attól tartottam, a diákok nem tudják majd az általános elveket átültetni a gyakorlatba, a kutatás valódi világába. A másik csoportba tartozó - gyakran „szakács-könyveként aposztrofált - munkák, épp ellenkezőleg, egészen részletes, lépésenkénti utasításokban adták meg, hogyan kell egy surveyt elvégezni. Ezek a munkák azonban, sajnálatos módon, csak a szerző által ismertetetthez rendkívül hasonló felvételek végzésére készítik fel a diákot. Úgy tűnt, hogy sem a teljesen elvont, sem a szakácskönyvszerű megközelítés nem igazán alkalmas a hallgatók számára - ahogy a tanáraik számára sem. Egy szép napon észrevettem, hogy egy papírlapra éppen az eszményi tankönyv tartalomjegyzékét jegyezgetem. A könyvnek Survey kutatások szakácskönyve és más mesék lett volna a címe. Három fő elv köré szerveződött: 1. A tudományos kutatás alapjául szolgáló elméleti alapelvek megértése. 2. Annak áttekintése, hogy ezek az elvek hogyan jelennek meg a kutatás végzésére szolgáló bevett módszerekben. Az általam átnézett tankönyvek alapján 3. Felkészülés arra, hogy ha a körülmények folytán a bevett technikák nem volnának rutinszerűen alkalmazhatók, megfelelő kompromisszumos megoldásokat találjunk. Másnap váratlanul levél érkezett a Wadsworth Kiadó szociológiai szerkesztőjétől: nem volna-e kedvem tankönyvet írni a kérdőíves felvételek módszertanáról. A tartalomjegyzéket mellékelve, postafordultával igent mondtam, és kisvártatva már dolgoztam is életem első tankönyvén. A Survey Research Methods első kiadása 1973-ban jelent meg. Azonnal tudomásunkra jutott néhány jó és néhány rossz hír, valamint néhány további jó hír. Az első jó hír az volt, hogy szinte mindegyik kérdőíves felvételekkel foglalkozó módszertanoktatónak tetszett a könyv, és úgy tűnt, hogy az ország minden survey-módszertankurzusán ezt a könyvet használják.