A társadalomtudományi kutatás gyakorlata

"Jó néhány” évvel ezelőtt volt (kimondani sem szeretem, pontosan mennyivel), hogy elkezdtem kutatásmódszertant tanítani. Kurzusomon főként a survey-módszerekkel (a kérdőíves felvételekkel) foglalkoztam, és az első szemeszterben mindössze hat hallgatóm volt. A félév előrehaladtával egyre kevésbé feszélyezett az oktatói helyzet, s az órákat hamarosan már a szobámban tartottam, hogy szükség esetén a saját könyvtáramból adhassak kölcsön egy-egy fontosabb könyvet. Meglehetősen zavart azonban a kurzus idején az, hogy nem találtam jó tankönyvet a kérdőíves felvételek módszertanáról. Ismereteim alapján úgy tűnt, kétféle tankönyv létezik. Az egyik fajta olyan elvontan fogalmazta meg a kutatás-módszertan elméleti logikáját, hogy attól tartottam, a diákok nem tudják majd az általános elveket átültetni a gyakorlatba, a kutatás valódi világába. A másik csoportba tartozó - gyakran „szakácskönyveként aposztrofált - munkák pedig, épp ellenkezőleg, egészen részletes, lépésről lépésre vezető utasításokban adták meg, hogyan kell egy surveyt elvégezni. Ezek a munkák azonban, sajnálatos módon, csak a szerzők által ismertetettekhez rendkívül hasonló felvételek elvégzésére készítették fel a diákokat. Úgy tűnt, hogy sem az elvont, sem a szakácskönyvszerű megközelítés nem igazán alkalmas a hallgatók vagy a tanáraik számára. Egy szép napon azon kaptam magam, hogy egy papírlapra éppen az eszményi tankönyv tartalomjegyzékét jegyezgetem. A tudományos kutatás alapjául szolgáló három fő elv köré szerveződött: 1.A tudományos kutatás alapjául szolgáló elméleti alapelvek megértése. 2.Annak áttekintése, hogy ezek az elvek hogyan jelennek meg a kutatás végzésére szolgáló bevett módszerekben. 3. Felkészülés arra, hogy ha a körülmények folytán a bevett technikák nem volnának rutinszerűen alkalmazhatók, megfelelő kompromisszumos megoldásokat találjunk. Másnap, váratlanul, levél érkezett a Wadsworth Kiadó szociológiai szerkesztőjétől: nem volna-e kedvem tankönyvet írni a kérdőíves felvételek módszertanáról! A Survey Research Methods első kiadása 1973-ban jelent meg. Hamarosan az én és szerkesztőim tudomására jutott néhány jó és rossz hír. Az első jó hír az volt, hogy szinte mindegyik, kérdőíves felvételekkel foglalkozó módszertanoktatónak tetszett a könyv, és úgy tűnt, az ország minden survey-módszertan-kurzusán ezt a könyvet használják. A rossz hír az volt, hogy nagyon kevés survey-módszertan-kurzus volt. Végül az is kiderült, hogy az általánosabb kutatásmódszertani kurzusokat tartó kollégák közül is sokan a mi könyvünket választották alapkönyvnek, más, a terepkutatást, a kísérletet stb. tárgyaló könyvekkel kiegészítve. Mialatt a mi, kissé specializált könyvünkhöz igazodtak, sokan közülük azt javasolták a Wadsworthsarkallt a változtatásokra. Például: a társadalomtudományok gyakorlata és az alkalmazott módszerek folyamatosan változnak, tehát a könyv csak úgy maradhat naprakész és használható, ha állandóan korszerűsítjük. Oktatói munkám során gyakran előfordul, hogy az alapvető témák bemutatására a korábbinál jobb módokat találok. Kollégáim is gyakran megosztják velem elgondolásaikat bizonyos témák oktatásáról. Ezen írások némelyike - keretes anyagként - a könyvben is feltűnik. A diákok és az oktatók is gyakorta javasolják egyes témák átszervezését, kibővítését, pontosítását, megkurtítását, olykor elhagyását.