A század

Mi egy század? Jean Genet előszavára gondolok, amelyet A négerek című darabjához írt. Ott teszi fel az ironikus kérdést: „De hát mi is az a fekete?” Majd hozzáfűzi: „És főleg: milyen színű?” Nekem is kedvem volna feltenni a kérdést: hány év egy évszázad? Száz? A paravánokban a szörnyű algériai gyarmati háborúból próbál meg színházat csinálni. Nem a háborús történetekből, hanem abból, ami a szubjektumokkal a háborúban történik. A maga műfajában ez páratlan kísérlet, mármint ha eltekintünk Guyotat ragyogó és egyedülálló Tombeau pour cinq mille soldatsjától, amely a háborút egyfajta aterialista költészetté, Lucretius költeményéhez hasonlatossá teszi. Genet irodalmi kísérlete egy olyan alkotásban éri el a tetőpontját, amelyet én remekműnek tekintek. Ez az Un captif amoureux, ezúttal a próza és nem a színdarab műfajában: a palesztinok Izrael ellen viselt háborújának egyik sorsdöntő pillanatát örökíti meg, illetve a Fekete Párducokkal annak az örökös és titkos polgárháborúnak az egyik mozzanatát, amelyet Egyesült Államoknak hívunk. Jean Genet: Drámák. Európa, Bp., 1986. Tellér Gyula fordítása. Nem hiszem, hogy manapság sokan olvasnának Bossuet-t, különösen a Sermon sur la mort-t, amelyből itt idézek. „De hát mi is száz év, ezer év, ha egyetlen pillanat elsöpörheti őket?” Fel kell-e tennünk tehát azt a kérdést, hogy melyik az a kivételes pillanat, amely elsöpri a 20. századot? A berlini fal leomlása? A génkészlet feltérképezése? Az euró bevezetése? Ha feltételezzük is, hogy sikerül összeraknunk a századot, sikerül létrehoznunk mint a gondolkodás tárgyát, vajon olyan filozófiai tárgyat kapunk-e, amely megfelel egy különös akaratnak, az elmélkedésre irányuló akaratnak? A század vajon nem elsősorban történelmi egység-e? Hagyjuk, hogy megkísértsen bennünket a pillanat úrnője, a történelem. A történelem, amelyről úgy gondoljuk, hogy minden politika szilárd tartópillére. Okkal mondhatnám például azt: a század az 1914–18-as háborúval kezdődik, amely magába foglalja az 1917-es októberi forradalmat is, és a Szovjetunió összeomlásával, illetve a hidegháború végével zárul le. Ez az erősen egységbe foglalt kis évszázad (hetvenöt év). Más szóval a szovjet évszázad. Tökéletesen felismerhető, tökéletesen klaszszikus történelmi és politikai paraméterek alapján építettük fel: a háború és a forradalom. A háborút és a forradalmat itt „világméretűként” azonosítottuk. A század egyfelől két nagy háború köré szervenelemnek ő az egyik legerősebb hangja. Ha valaki mégis érdeklődne a századok mérlege iránt, amit feltételezünk eme kis mű olvasójáról, Bossuet-t úgy kell olvasnia, mint az emberi történelem providencialista víziójának legkövetkezetesebb, tehát racionális, noha az intellektuális képességeinket meghaladó védelmezőjét.