Az orvos, a betege és a betegség

Örök érvényű szabály, hogy nem a betegséget kell gyógyítani, hanem a beteget. Jólképzett orvos éppen ezért mindig azt tartja szem előtt, hogy adott esetben nemcsak a betegség okozta tüneteket kell megszüntetni vagy enyhíteni, hanem a vizsgálatokkal és beavatkozásokkal a baj lényegét, sőt a bajt előidéző okot is igyekezni kell felderíteni, és ezen ismeretekre támaszkodva kell a gyógyulást segíteni. Az emberi szervezet betegségeit, bajait közvetlenül és közvetetten ható okok válthatják ki. Ezek összefüggése bonyolult. A szervezet működésében létrejött zavarok és az ezek okozta betegségi tünetek ui. az eredeti, a lényegi okhoz viszonyulva lehetnek elsődlegesek, másodlagosak, sőt harmadlagosak. Ezek adott időpontban egymással és egymáshoz viszonyítva nagyon összebonyolódhatnak. Az orvos minden gyógyítási tevékenységének igazi eredményessége viszont attól függ, hogy ezen összefüggésekben és bonyolulatokban, ezeknek a szervezet egységén belüli mechanizmusában, egymásra hatásában, dinamizmusában mennyire járatos, és mennyire járatos az orvostudomány mai fejlettségi fokán rendelkezésére álló beavatkozási lehetőségek hatásmechanizmusában. A mai modern orvos jól tudja, hogy az emberi szervezet legfelsőbb szinten az agykéreg által irányított és koordinált működési egység. E működési egységben minden hat mindenre, és minden függ mindentől. Azt is jól tudja, hogy e működési egység milyensége nem véletlenül alakul ki az egyed-emberben, hanem veleszületett szervezeti adottságokra támaszkodva környezeti, társadalmi hatásokra bontakozik ki. Amíg a veleszületett, tehát biológiai jellegű hatótényezők az egyed megszületése után már csak igen nehezen befolyásolhatók, addig a környezeti, társadalmi hatásra kialakult működés-szerkezetek befolyásolás szempontjából könnyebben hozzáférhetők. Az emberi szervezet e működésegységében zavar, baj, betegség keletkezhet úgy is, hogy valamelyik összetevő, tehát valamelyik szerv morfológiai jellegű elváltozása alakul ki valamilyen ártalom hatására. Az ártó hatások lehetnek mechanikus, kémiai, fizikai, fiziológiai vagy biológiai jellegűek. Ezen szervi morfológiai elváltozások is betegségtüneteket okozhatnak. Valamelyik összetevőben, tehát szervben létrejöhet azonban működési zavar úgy is, hogy az össz-szervezeti koordináló, irányító működésben, tehát agykérgi szinten van kedvezőtlen dinamikai helyzet, például az élettani jellegű gátlások, illetőleg élettani jellegű ingerlések ható-aránya változik meg kórosan.