A tartalmi feltárás alapjai

Minden tudományterületnek fontos feladata, hogy kialakítsa és rögzítse, illetve idöről-idöre átformálja saját belső összefüggéseinek rendszerét. Ez olyan fogalmak meghatározásán és számbavételén alapszik, melyek a tudomány tárgyának lényeges ismérveit tartalmazzák. A tudomány által kutatott jelenségek egymáshoz való viszonya és logikai kapcsolatai teszik lehetővé egységes rendszer létrehozását, melyben a fogalmak különbségeik és hasonlóságaik alapján az általánostól a specifikus felé haladva meghatározott helyet foglalnak el. Azt az eljárást, mely egy ilyen rendszert hoz létre, osztályozásnak nevezzük. A hasonlítás, csoportosítás, osztályozás alapvető emberi magatartás. Filozófiatörténet tanulmányozásakor már az ókorban is találkozhatunk hasonló, jelentős felosztásokkal, pl. Platón, Arisztotelész stb. munkáiban. A könyvtári osztályozás és a tudományok osztályozása között lényeges elvi és gyakorlati különbségek vannak. Nem lehet a tudományok osztályozásától elvárni, hogy egészében megoldja a könyvtári osztályozás problémáit, bár kétségtelen, hogy különösen a hierarchikus rendszereket támogathatja. A könyvtári feldolgozó munkának két területét különböztethetjük meg: a) A dokumentumok formai feltárását és azonosítását, ez a bibliográfiai leírás feladata. b) A dokumentumok tartalmi vagy tárgyi feltárását, mellyel az osztályozás foglalkozik. A két rész szorosan összefügg, például némelyik azonosításra szolgáló jegy képes tartalmat is jellemezni, vagy a tárgyi megközelítés során is eljuthatunk a konkrét műig. Tartalmi feltárással több módszer, eljárás foglalkozik, ezek egyike az osztályozás. Általános értelemben az osztályozás, mint alapvető emberi tevékenység, azonos a valóságról (a dokumentumról) alkotott képpel, a hatással, amit bennünk kelt. Minden esetben összehasonlítás eddigi ismereteinkkel, élményeinkkel. Az ember mindig megkísérelte rendszerezni és rendezetten hozzáférhetővé tenni kora ismeretanyagát. A megismerés, a fogalomalkotás stb. folyamataiban érzékeljük a körülöttünk lévő világot. A lényeges ismertetőjegyek egyik sajátossága, hogy mindig valamilyen konkrét vonatkozásban lényegesek, vagyis a tárgyaknak, jelenségeknek különböző vonatkozásokban más-más ismertetőjegyei fontosak. Pl. egy ember, aki egyetemi oktató; a munkahelyén vezető és a könyvtörténet tanára; diákok példaképe; otthonában férj; kellemes vendéglátó; a legjobb barát...