Népmívelés, 1906, I. kötet, 1-6. füzet
Szerkesztők: Bárczy István; Weszely ÖdönTovábbi szerzők: Bárczy István; Fináczy Ernő [Felsővisói Fináczy Ernő] ; Gárdonyi Géza; Kármán Mór [Kleinmann Mór] ; Teleki Sándor; Nagy Sándor; Ambrus Zoltán; Bardócz Pál; Wolfner Pál; Dorogsághy Dénesné; Kelen Ferencz; Sziklás Adolf; Sebestyénné Stetina Ilona; Bély Mihály; Nagy László; Sztojanovits Jenő; Guttenberg Pál; Szalay Béla; Hegedűs Ármin; Riedl Frigyes ; Benedek Elek; Tóth Kálmán ; Náray-Szabó Sándor; Hajós Lajos; Kriesch Aladár; Wildner Ödön ; Lyka Károly; Freund Vilma; Mihály József; Ágotai Lajos; Füzesi Márton; Szabó Sándor; Kabdebo Gyula; Alexander Bernát ; Mustó Béla; Krausz Jakab; Medgyaszay István; Ozorai Frigyes; Weszely Ödön ; Fábián Irma; Csizik Gyula; Lohr Lajos; Havas István; Jablonkay Géza; Gróh István; Solymossy Sándor ; Ispánovits Sándor
Cím: Népmívelés, 1906, I. kötet, 1-6. füzet
Megjelenési adatok: Franklin Társulat, Budapest, 1906.
Harangszót hallok, — a jövendő harangszavát. Templomot látok a távol messzeségben, — a magyar népműveltség templomát. Mindnyájan, akiknek lelkében él a vágyakozás egy szebb, boldogabb jövendő után, akiknek tudatában megfogant az erős hit a nagy, a mindent átható emberi műveltség erejében, — sóvárogva keressük a messzeségben az igazi emberi kultúra templomát. Templomot, amelynek kapui tárva-nyitva fogadnak mindenkit, férfit és nőt, ifjút és öreget, szegényt és gazdagot. Ahol a kultúra áldását élvezhesse mindenki, ahol az emberi művelődés eszközei ott vannak szabadon, hogy bárki is hozzájuk férhessen s használhassa a maga tökéletesítésére. Az emberi élet anyagi eszközei korlátozottak, a természeti javak csak alakilag változhatnak, mennyiségükben változhatatlanok. Az emberi műveltség javai ellenben végnélkül szaporíthatók. De kétségtelen, hogy egyfelől a műveltség javainak megszerzése végett anyagi eszközökre is van szükség, másfelől a közműveltség fokozódása a közgazdaság fejlődésének leghatalmasabb és legbiztosabb eszköze. A szellemi és gazdasági kultúra kölcsönös vonatkozásban állanak egymással. Az a közgazdasági és társadalmi föllendülés, amely nálunk az elmúlt évtizedekben végbe ment, nem volt eléggé reális, mert mindenáron minél többet akartunk termelni, és nem igyekeztünk azon, hogy előbb mélyreható alapos kultúra alá fogjuk minden közgazdasági és társadalmi erőkifejtés forrását: a népet. Kevés az, amit a népművelésből tényleg nyújtottunk, még az iskolába járás általános kötelezettségét sem tudtuk kellőkép valóra váltani. Nálunk eddig a népiskolában és a népmívelésben a legtöbben csak egyoldalú politikai, nemzetiségi, felekezeti vagy más irányzatok eszközét látták, pedig az igazi népmívelésnek nem lehet más célja: mint a népben az egész ember tökéletesítése. Ebben az értelemben a népmívelésnek ki kell terjednie mindenkire egyformán és minden emberben a testi ügyességek és gyakorlati képességek, az értelem, az esztétikai érzék, az erkölcsi erő s a hazafias és szociális érzés fejlesztésére egyaránt. Ez a népmívelési munka az, melyhez meg akarjuk nyerni mindazok érdeklődését, munkás hozzájárulását, akik a magyar néppel állandóan érintkeznek, a nép művelésével foglalkoznak s akik erre a nemes feladatra hivatást éreznek magukban. Magunkat is nevelve, vezessük rá a népet az egyedül eredményes kulturális munkára: az önművelésre. Keltsük fel benne a műveltség után való szomjúságot, hogy igénytelen legyen az anyagiakban s telhetetlen a művelődésre való törekvésben. Nyissuk meg számára a tiszta, igaz emberi műveltség kifogyhatatlan bőségszaruját. És ez a törekvés időszerű, inkább mint valaha; ezen fordul meg egész jövendőnk, — ez ma a magyar nemzet létkérdése. Egyesüljünk a kultúra erejébe vetett hitben, magyar népünk égő szeretetében.
Kategóriák: Neveléstudomány
Tárgyszavak: Gyermeknevelés, Nevelés, Oktatás, Pedagógia, Folyóirat, Lelki élet, Gyermektanulmány, Iskola
Formátum: OCR szöveg
Típus: folyóirat
Tárgyszavak: Gyermeknevelés, Nevelés, Oktatás, Pedagógia, Folyóirat, Lelki élet, Gyermektanulmány, Iskola
Formátum: OCR szöveg
Típus: folyóirat
Share
Tweet