Hát így történt

Soha nem akartam tényleg megölni. Igazából. Viccnek indult az egész. Két nő beszélgetett egy kávézóban a katasztrofális expasikról. De amikor Carlton neve előkerült, úgy belém hasított a fájdalom, szó szerint a mellembe, hogy gyorsan odanéztem, nem szúrt-e belém egy kést valaki. Akkor közöltem a legjobb barátnőmmel, Heatherrel, hogy meg akarom ölni Carltont. - Majd elrejtem a hulláját - válaszolta, és negédesen belekortyolt a capuccinójába. Mind a ketten felvihogtunk, mint az iskoláslányok. De aztán Heather csinált valamit, amit azelőtt soha. A vállamra tette a kezét, és a szemembe nézett. Amolyan sajnálkozó pillantással. Ahogy a sebesült kutyára nézünk, mielőtt az állatorvos elaltatja. Még a szemöldökét is összevonta, és azt mondta: - Légy erős, Maddy. Akkor jöttem rá, hogy tényleg meg akarom ölni a pasit. Egy órával később, miután Heather és én elváltunk, már a Half Price Books kertészkedés részlegén keresgéltem. Egy könyvet a mérgekről. Leárazottat. Dühös voltam. Dühös, akár egy tornádó. Vad, örvénylő és kiszámíthatatlan. Valamiért, talán a stressz miatt, a szemem rángatózni kezdett. Megdörzsöltem a szemhéjamat, és tovább ólálkodtam a könyvespolcok között. A könyvborítón, amit kiszedtem az egyik sorból, egy patkány volt. Képzeletben a patkány testére illesztettem Carlton arcát. Aztán egy pillanatra elképzeltem Carlton valódi testét, miközben a konyha padlóján szeretkezünk, ahogy szoktunk. Átcsapott rajtam a düh hulláma, és előre-hátra ingattam a fejem, hogy kitöröljem a képet. Végtére is orgyilkos volnék, épp küldetésen. Felütöttem a patkányos könyvet, és böngészni kezdtem. Negyedik fejezet: Hogyan irtsuk ki a bosszantó kártevőket. Negyedik fejezet: Hogyan irtsuk ki a bosszantó kártevőket. - Készítsünk saját mérget: a természetes alternatíva - olvastam halkan. Tényleg meg fogom ölni az expasim? - tűnődtem. Elpirultam, és gyanakvóan végignéztem a könyvesbolt polcain, mintha félig-meddig arra számítanék, hogy beront egy csomó FBI-os, és letartóztat levendulaillatú egérriasztóval tervezett gyilkossági szándékért. Lazán odasétáltam a kasszához, és a könyvet szépen a hónom alá dugtam. - Készpénz vagy kártya? - kérdezte a hosszú hajú pénztáros. Megsimította a kecskeszakállát, és a pult felett rám nézett. A marihuána átható szaga érződött a ruháján - egész pontosan a tápszeres kind-bud fajtáé, ami közkedvelt Kelet-Austin értelmiségi termesztői között. Rákacsintottam Mr. Zöldlevélre, és egy húszast csúsztattam felé. Épp elég filmet láttam már, hogy tudjam: egész biztosan kápéval fizetek. Az első szabály, ha ki akarod nyírni az exvőlegényed: soha ne hagyj nyomot magad után. Az a baj, hogy csodás pasi volt. Amikor összeköltöztünk, csak bámultam, ahogy Carlton elhúzza a konyhaablakot, hamutartót tesz a párkányra, meggyújtja a cigijét, és a szája sarkába teszi. Tökéletes eleganciával. És amikor rám mosolygott azzal a szexi, féloldalas mosolyával, a gondolataim elpárologtak, és teljesen elolvadtam. Az a fajta férfi volt, akiért a hetes busz elé ugrottam volna. Ő pedig elhitette velem, hogy ugyanezt megtette volna értem. Az egyetemen találkoztunk, a fiatal szakmabeliek happy hour estjén. Könnyed találkozás és ismerkedés volt a cél. Egy csomó farmeres, névtáblás MBA-hallgató műanyag poharas sört iszogatott.