A kereskedelem

Azok után, melyek a statistika elméletéről tartott előadásokban itt elmondattak, nem okvetlenül szükséges ugyan, de tárgyam természeténél fogva mégis czélszerünek látszik, kezdetül, önök emlékezetébe visszaidézni azt, hogy a statistika, lényegében, vagy legalább legfontosabb ágaiban nem egyéb, mint a társadalmi állapotoknak számadatokon alapuló ismerete, és így a statistika, a nélkül hogy megszűnnék ezért önálló tudomány lenni, egyszersmind kiegészítő része, a társadalmi tudományok minden ágának. Még pedig olyan kiegészítő része, mely nélkül azok, tapasztalati alapot veszítve, nem számíttathatnának többé az exact tudományok sorába, hanem pusztán speculatió utján szerzett elméletek rendszerévé válnának. Tudjuk, hogy a speculatió, melynek hajdan oly nagy tér volt engedve az emberi ismeretek bővítésére irányzott törekvésekben, ujabb időben hitelének nagy részét elveszítette. Már magában a rendszerek sokasága, az eredmények különböző volta, melyre ugyanazon alapigazságból vagy igazságnak vett alapmondásból kiinduló és speculative tovább építő bölcselkedők jutottak, meggyőzhetett arról, hogy a speculatió nem csalhatatlan, mert ha igaza lehetett is egynek e tudósok közöl, de ekkor a többinek mindnek, ki ezen egytől eltért s egymással is ellentétben állott, semmi esetre sem lehetett igaza; de az okoskodás csalékonynak bizonyulván, annak eldöntését sem lehetett az okoskodásra bizni, hogy a különböző társadalmi vagy természeti, egyetemben bölcseleti rendszereknek, melyike bir a többivel szemben nagyobb valószínűség előnyével, és a választás közöttök ekkor pusztán elmei hajlamok, vagy nyersebben kifejezve: izlés dolga lett, mely ugyan képes volt olykor a különböző rendszerek követőiben a fanatismus rendithetetlen meggyőződését felkölteni, de az avatatlanok előtt, kik ez esetben avatatlanságuknak elfogulatlanságot köszönhettek, mindig és méltán gyanús maradt. A pozitivitás hiánya a rendszerekben, talán egyik főoka volt annak, hogy a tudományok a középkorban, és még a későbbi századokban is, oly szük körre voltak szorítva. Az emberiség legnagyobb része nem birt sem azon erős hittel ós bátorsággal, sem a szőrszálhasogatásra eléggé subtilis elmével, hogy egyes lángeszű tévedöket, ha nem is ismerte fel őket ilyeneknek, kövessen képzelőtehetségük merész röptében. A nagy tömeg, melyből kiemelkedtek, három részre oszlott körülöttük; olyanokra, kik egészen ignorálták őket, olyanokra kik vakon hittek nekik, és végre olyanokra, kik kételkedtek, kiknek szelleme eléggé mély lett volna exact tudományokban, ha ilyeneket találtak volna maguk előtt, eredményeket vivni ki, de kik nem látva a tudományok akkori irányzatában semmi exactságot, azt hitték, hogy a tudomány általában nem lehet exact, s elfordultak tőle, tehetségeiknek a gyakorlati tevékenységben keresve tért.