Aranyidők a péceli Ráday-kastélyban

„Már az Arany ártatlan idő, tsak hiribe van fel." - gondolta a péceli kastély dísztermének kifestési programját megtervező Ráday Gedeon, saját korából visszatekintve a múltra. Saját világunkból szemlélve a Ráday-család büszkeségeként felépült, a történelem viharaiban megtépázott kastélyt, ezt érezzük mi is. Az épület romlásával egyetemben fényüket vesztették a Rádayak is. Úgy tűnhet, hogy ez a XVII-XIX. században jelentős kulturális értékek létrehozásában közreműködő, a magyar művelődést nemzedékeken keresztül támogató família is minden teljesítményével együtt kihullik az idő könyörtelen rostáján. Aki a kastély és a valamikor benne lakók sorsát, utóéletét némiképpen figyelemmel kísérte, most örömmel látja, hogy a II. világháború után méltatlan utódok kezébe került, kifosztottságában is imponáló épületegyüttes végre hozzáértő, arra hivatott intézmény gondjaira bízatott, és megindult a múl tnagy korszakának rekonstrukciója. A Műemlékek Állami Gondnokságának kezelésében folyó helyreállítási munkálatok előrehaladása és a vele együtt járó újrafelfedezés illetve annak öröme adja ennek a kötetnek az időszerűségét. A péceli helyreállítások háttérbázisául a Ráday Gyűjteményben őrzött kincsesbánya, a Rádayak javarészt kiadatlan levelezése szolgál. A kötetben publikáló két kutató, Berecz Ágnes és Lángi József a kutatás kétféle aspektusát képviseli: a filológus-könyvtártudós és a restaurátor-művészettörténész sajátos nézőpontját. így írásaik kiegészítik egymást: Berecz Ágnes első tanulmánya a Ráday-levelezésből közöl a péceli kastély építésének és a család hétköznapjainak szempontjából érdekes szemelvényeket, az újdonság élményén túl a filológus pontosságú szövegközlés igényét is szem előtt tartva. Lángi József a kastély újonnan feltárt faldekorációjának szakszerűen pontos számbavételével, a festői koncepció rekonstruálásával és a magyar művészettörténeti környezet felvázolásával igazi hiányt pótol a magyar művészettörténet-írásban. A zárótanulmány, Berecz Ágnes munkája - mintegy szintézist teremtve a két különböző megközelítés között - a feltárt falképek egyik ciklusának etikai üzenetét fejti meg, tanúságul híva a tudós Ráday Gedeon írásbeli munkáit is. Így az építtető szellemiségén keresztül is megközelíthetővé válik egy olyan falképsorozat, mely a maga nemében egyedülálló: reprezentatív, világi épületen hordoz bölcseleti mondanivalót, melynek alkotója maga az építtető-mecénás, aki így mintegy társművészévé válik a festőnek. A kötetzáró válogatott bibliográfia a szakmabeli és a laikus olvasót egyaránt továbbgondolásra, kutatásra ösztönzi. Hogy ne csak „hiribe" álljon fenn a péceli kastély, hanem egy szellemiség hordozója és továbbadója is legyen.