A szocialista tanítómozgalom Magyarországon, 1900-1920

A magyar tanítóság legjobbjai nemcsak a régmúltban, hanem századunkban is a kor haladó szellemi áramlatainak zászlóvivői voltak, elöljártak a széles népkultúra megteremtéséért vívott küzdelemben. Mai tanítóságunk nemes hagyományként kapta örökségül nemcsak a múlt századok, hanem a századeleji tanítóság és a Tanácsköztársaság lelkes tanítógárdájának eszmeiségét, bátor kiállását és hősi harcát a szocialista iskoláért. Nem Apáczai Csere János volt az utolsó, aki a nép tudatlanságának okát a „rosszul kormányzott közügyekben" látta, aki le akarta csapolni a „nyomorultságnak, a szégyenletes tudatlanságnak roppant tengerét", hogy az ország ne maradjon „fortélyos verekedő urak" prédája. Egyenes út vezet tőle - a negyvennyolcas tradíciókon keresztül - a radikális és szocialista pedagógusok nagy harcához a „közügyek" megjavításáért és e réven a nyolc osztályos kötelező állami népoktatásért. A századeleji uralkodó osztályok hazafias frázisokkal kendőzték a nemzetrontást. A dagályos frázisok csak rosszul vagy egyáltalán nem leplezték az ország kulturális elmaradottságát. A „hazafiatlanság" bélyegét sütötték a homlokára a kulturátlanság, az elmaradottság ellen fellépő haladó tanítóságnak, amely az „Új Korszak" köré és a Magyarországi Tanítók Szabad Egyesületében, mint „pártok feletti" szervezetben tömörült, s egységes, átfogó kultúrprogrammal lépett a magyar közvélemény elé. Az első imperialista világháború szörnyű fegyvercsörgésében ez a „pártonbelüli" tanítóság már a szocializmus zászlaja alá sereglett, majd megalakította az Iskolai Reformbizottságot, amely ennek a kultúrprogramnak határozott és részletes tartalmat adott. A reformbizottság olyan tervezetet készített, amely messze túlhaladta a polgári állam kulturális cél- kitűzéseit, és mintegy összefoglalta a szocialista társadalom iskolapolitikáját. Ez a részletesen kidolgozott tervezet tette lehetővé, hogy a Magyar Tanácsköztársaság létrejöttekor haladéktalanul hozzáláthattak a reformok életbeléptetéséhez. Nagy tiszteletet érdemelnek azok az óriási erőfeszítések, amelyeket a Magyar Tanácsköztársaság tett, s az elkövetkező évekre előkészített, hogy gyökeresen átalakítsa a kezdetleges, a dolgozó nép kulturális felemelkedését gátló iskolai oktatást, és lerakja az alapját az elmaradott Magyarország kultúrállammá fejlődésének. A magyarországi tanítómozgalomnak e lendületes, teremtő munkáját a tervezéstől a megvalósulásig, illetve a sok szép tervet, kezdeményezést meghiúsító Horthy-fasizmus uralomra jutásáig kívánják megmutatni a szerzők, akik ebben a harcban cselekvőén részt vettek.