Humanista erudíció és barokk világkép
További szerzők: Kulcsár Péter; Dán Róbert; Szabó György; Kathona Géza; Bálint Sándor; Zoványi Jenő ; Botta István; Bitskey IstvánCím: Humanista erudíció és barokk világkép
Alcím: Pázmány Péter prédikációi
Sorozatcím: Humanizmus és reformáció, 0134-0468; 8. | Sorozat szerkesztő: Klaniczay Tibor
Megjelenési adatok: Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979. | ISSN: 0134-0468 | ISBN: 963-05-1503-2
A régi irodalmunk értékeit számba vevő kutatómunka során az utóbbi években többször is a reneszánsz és barokk korszak olyannyira jellegzetes műfaja, a prédikáció felé fordult a figyelem. Kétségtelennek látszik, hogy a magyar próza fejlődésének korai szakaszában kikerülhetetlen lépcsőfokot jelentenek az egyházi beszédgyűjtemények, melyeknek jelentőségéről teljes joggal írhatta Sík Sándor: „A vallási harcok korában a szentbeszéd a kornak olyasféle uralkodó műfaja, mint napjainké a regény” (Sík, 284). Ehhez a felfogáshoz kapcsolódva az alábbiakban Pázmány munkásságának ezt az általunk legjelentősebbnek vélt, legrangosabb esztétikai értékeket felvonultató területét tesszük részletes vizsgálat tárgyává. Munkánk célja kettős. Egyrészt Pázmány sokat vitatott és számos szélsőséges vélekedést kiváltó életművének alaposabb ismeretéhez kívánunk hozzájárulni, másrészt a magyar barokk egyházi próza kialakulási körülményeinek és első jelentkezési formáinak elemzésével XVII. századi irodalmunk történetét kívánjuk árnyalni és gazdagítani. Itt mondunk hálás köszönetét mindazoknak, akik munkánkat támogatták, így elsősorban Klaniczay Tibornak, aki értékes szakmai tanácsaival és bírálatával számos ponton segített hozzá lényeges összefüggések felismeréséhez. Rajta kívül főként az Irodalomtudományi Intézet Reneszánsz-kutató Csoportjának tagjai, valamint Bán Imre és Tárnái Andor voltak több esetben hasznos észrevételekkel segítségünkbe. Ugyancsak köszönettel tartozunk Iványi Sándor főkönyvtárosnak (Eger), Németh Antal (Bécs) és Fejér József (Róma) levéltárosoknak, akik önzetlen készséggel segítették anyaggyűjtő munkánkat. (...) A magyarországi késő középkori prédikációirodalom két ágon fejlődik: az egyiket a latin nyelvű nyomtatott vagy kéziratos beszédgyűjtemények (Temesvári Pelbárt, Laskai Osvát stb.), a másikat ezek magyarra fordított vagy átdolgozott változatai képviselik kódexeinkben. Ez utóbbi csoport legszebb darabjai a Karthauzi Névtelen nagyszabású alkotása, az Érdy-kódex (1524—27) prédikáció- és legendagyűjteménye. Mind a latin, mind a magyar nyelvű beszédek egységes szellemet árasztanak, hisz egyaránt a késő középkori műveltség alapjaira, az Európa-szerte ismert legenda-, kompendium- és exemplumgyűjteményekre, a patrisztika és a krisztianizált antikvitás eszmei örökségére épülnek. A magyar egyházi beszéd fejlődését elemző vizsgálatnak azonban mindenképpen fel kell figyelnie a műfaj késő középkori helyzetének ellentmondásaira is, hisz a további fejlődés egyik legfontosabb mozgató rugója itt rejlik, s a XVI—XVII. századi magyar prédikációirodalom eszmei és esztétikai eredményei csak innen kiindulva magyarázhatók, csak innen érthetők meg.
Kategóriák: Vallástudomány
Tárgyszavak: Humanizmus, Erkölcs, Prédikáció, Elemzés, Tanítás, Szónoklat
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv
Tárgyszavak: Humanizmus, Erkölcs, Prédikáció, Elemzés, Tanítás, Szónoklat
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv
Share
Tweet
Tartalomjegyzék
Borító
Címlap
Copyright/impresszum
Tartalom
Előszó
7
A magyar prédikáció Pázmány előtt
9-29
1. Középkori örökség
9-13
2. A protestáns prédikáció jellege
13-15
3. A tridenti intézkedések
15-16
4. Telegdi Miklós beszédgyűjteménye
17-22
5. Közvetlen előzmény: Káldi György
22-29
Pázmány szónoki fellépése
31-52
1. Kassa, Pozsony, Nagyszombat (1601 — 1637)
31-35
2. Pázmány retorikai műveltsége
36-44
3. Aquaviva és a jezsuita prédikáció
44-48
4. Pázmány elvei és korszerűségük
48-52
„Nem szolgájok, eggyezőjök vagyok a régieknek.”
53-102
A beszédek forrásai
53-54
1. Eredeti művek vagy florílégiumok?
54-57
2. „Szent írás világos fáklyája”
57-61
3. „Pogányok könyvei”
61-71
4. „Az Anyaszentegyház Doktori”
71-79
5. Skolasztika és középkor
80-83
6. „Az mostani Doktorok írásai”
83-86
7. Az „Exercitia spiritualia” hatása
87-93
8. Pázmány könyvtára
93-100
9. A források mérlege
100-102
„Erkölcsök jobbítása”
103-131
1. Erények
104-113
2. Bűnök
113-117
3. Egyházi és világi intézmények
117-121
4. Társadalomszemlélet
122-127
5. Protestantizmus, sztoicizmus és barokk etika
127-131
A tanítás „édesítése és ékesítése”
133-156
Esztétikai értékek
133-135
1. Szerkesztésmód
135-140
2. Szépprózai elemek
140-146
3. Mondatépítés
146-149
4. „Hímes szók” és „erős valóságok”
150-156
Magyarság és európaiság Pázmány beszédeiben
157-170
1. Népszónokok és latin beszédek Itáliában
157-161
2. Anyanyelvű prédikációk Közép-Európában
161-167
3. Európai eszméknek „magyarul írt formája”
168-170
Függelék
171-174
Ferrante Gonzaga főkapitány levele Mátyás főherceghez (Kassa, 1601. nov. 14.)
173-174
Sacra Cesarea Maestá
173-174
Jegyzetek
175-188
Rövidítések
189-191
Humanistische Erudition und barockes Weltbild
192-197
Die Predigten von Péter Pázmány (Zusammenfassung)
192-197
I.
192
II.
192-193
III.
193-194
IV.
194-195
V.
195-196
VI.
196-197
Névmutató
199-206
Kolofon
Hátsó borító