A modern irodalomtudomány kialakulása : a pozitivizmustól a strukturalizmusig : szöveggyűjtemény corvina logo

Szerkesztők: Bókay Antal; Vilcsek Béla
További szerzők: Comte, Auguste; Bernard, Claude; de Stäel, Madame; Taine, Hyppolite; Sainte-Beuve; Fechner, Theodor; Zola, Émile; Bölsche, Wilhelm; Brunettiére, Ferdinand; Renard, Georges; Lanson, Gustave; Tolnai Vilmos; Reidl Frigyes; Péterfy Jenő ; Scherer, Wilhelm; Dilthey, Wilhelm; Strich, Fritz; Korff, Hermann; Horváth János; Thienemann Tivadar; Babits Mihály ; Gundolf, Friedrich; Burljuk, D.; Hlebnyikov, A.; Krucsonih, A.; Majakoviszkij, Vlagyimir; Mandelstam, Oszip; Brik, Oszip; Tinyanov, Jurij; Eichenbaum, Borisz; Tomaseviszkij, Borisz; Jakobson, Roman; Zsirmunszkij, Viktor; Propp, Vlagyimir; Pound, Ezra; Eliot, T.S.; Ogden, Charles Kay; Richards, Ivor Armstrong; Morris, Charles W.; Brooks, Cleanth; Ransom, John Crowe; Beardsley, Monroe C.; Wimsatt, William K.; Frege, Gottlob; Peirce, Charles Sanders; Sassure, Ferdinand de; Wittgenstein, Ludwig; Husserl, Edmund; Mukaŕovskǰ, Jan; Ingarden, Roman; Frye, Northrop; Lévi-Strauss, Claude; Chomsky, Noam; Barthes, Roland; Genette, Gerard; Kristeva, Julia; Lotman, Jurij; Todorov, Tzvetan; Goldmann, Lucien; Riffaterre, Michael; Lodge, David
Cím: A modern irodalomtudomány kialakulása : a pozitivizmustól a strukturalizmusig : szöveggyűjtemény
Alcím: A pozitivizmustól a strukturalizmusig - Szöveggyűjtemény
Sorozatcím: Osiris tankönyvek, 1218-9855
Fordítók: Berényi Gábor ; Rónay György; Szávai János; Adám Péter; Szaszovszy József; Sáray Erzsébet; Sálymosy Miklós; Ádám Anikó; Erdélyi Ágnes; Bacsó Béla ; Mezey György; Radó György; Endrődi Gábor; Enyedy György; Szántó Gábor András; Soproni András; Follinus Gábor; Gellért György; Nagy Miklósné; Kappanyos András; Szentkuthy Miklós; Szekfű András; Fehér Márta; Vámosi Pál ; Barták Henriett; Szegedy-Maszák Mihály; Máté András; B. Lőrinczy Éva; Márkus György; Rózsahegyi Edit; Bojtár Endre; Cservenits Jolán; Fejér Katalin; Miklós Pál; Pap Mária; Kelemen János; Jávori Jenő; Simonffy Zsuzsa; Horváth Miléna; Horváth Andor; Klujber Anita; Angyalosi Gergely; Gyuris Norbert
Megjelenési adatok: Osiris Kiadó, Budapest, 2001. | ISSN: 1218-9855 | ISBN: 963-379-298-3

coverimage A kötet a modem irodalomtudomány múlt század utolsó és századunk első két harmadát felölelő száz évének legfontosabb írásait mutatja be. Az „irodalomtudomány” kifejezés azonban egyszerre mellőzhetetlen és félrevezető terminus azokra az írásokra vonatkozóan, amelyek szöveggyűjteményünkben szerepelnek. Az irodalom létpozíciója szükségszerűvé teszi, hogy a spontán megértési kísérleteken túl, ezek hátterében rendszerezett, szabályszerű értelmezési stratégiák is működjenek. Az irodalom létébe nemcsak olvasottsága, megértettsége ivódott elfelejthetetlenül bele, hanem az is, hogy ez a megértettség előzetesen rendszerezett, absztrakt, bár sokszor tudattalan terv alapján konstruálódik meg. Kicsit tudományosabban ez azt jelenti, hogy az irodalom nemcsak hermeneutikai létezéssel rendelkezik, hanem azt is, hogy ez a hermeneutikai alap egy előzetes értelmezési akcióra, egy metahermeneutikára támaszkodik. Nemcsak és talán nem elsősorban az irodalom értelmével kell ma foglalkoznunk, hanem az irodalmi értelem megkonstruálásának rejtett összefüggéseivel is, azokkal a stratégiákkal, amelyekkel az értelmezéshez hozzáállunk. A szó ugyanakkor félrevezető is, mert az irodalomtudomány nem hasonlítható a modemitás eszményi tudománymodelljéhez, a természettudományos gondolkodáshoz. Nincs stabil, zárt tárgyterülete, az irodalom jelensége folyamatosan változik, és ma sok olyan régi és új jelenséget e tárgyhoz sorolunk, amelyeket korábban még nem tartottak volna irodalomnak. Nincs egységes módszertana sem, és az irodalomtudományon belül született elméletek sem viselkednek úgy, mint a természettudományos teóriák, nem váltják le egymást, szándékuk majdnem mindig kiegészítő jellegű, azaz új hagymahéjakként borulnak rá a kimondhatatlan, megfoghatatlan (és talán nem is létező) magra, az irodalmi jelentésre. Az irodalom tudománya tehát nem egy irodalom nevű tárgy tudománya (nem e tárgy viszonyainak absztrakciója), hanem igazából az irodalom olvasásakor alkalmazott stratégiák absztrakciójaként határozható meg. Egy bizonyos időszakban, körül határol ható térben recepciós elvárások és hiányok sajátos elvárásrendje alakul ki, és az egyes irodalomtudományi irányzatok egy-egy ilyen recepciós kihívásra adott koherens olvasási válaszstratégiaként értelmezhetők. Szöveggyűjteményünk, követve a témával foglalkozók szokásos sémáját, hat nagyobb, egymástól jobban vagy éppen kevésbé elkülönülő diszkurzust emel ki. Kétségtelen, hogy mindezek két nagyobb csoportra oszthatók: vannak olyan irodalmi metaolvasali stratégiák, amelyek az irodalom genetikus kontextusában vélik a jelentés kulcsát megtalálni, mások viszont az irodalmi szöveg szigorú immanenciáját tartják középpontinak. Az előbbibe a pozitivizmus és a szellemtörténet, az utóbbiba a korai és későbbi formalista-strukturalista iskolák tartoznak. A második csoport legkorábbi képviselői az orosz formalizmus és az amerikai Új Kritika, a későbbiek, már Saussure nyelvelméletének dinamikus felhasználására épülő diszkurzusokként, a korai (Jakobson körüli) és kései (R. Barthes-ra jellemző) strukturalizmus. A hat egységen belül is törekedtünk bizonyos rendszerességre és arra, hogy a szűkebb értelemben vett elméleti írásokon túl átfogóbb hátterét mutassuk be egy-egy időszak irodalmi gondolkodásának. Az irodalomtudomány adott korszakának meghatározó írásai, mint meghatározott olvasati módok általánosításai, szükségszerűen kerülnek sokszor nagyon közeli kapcsolatba más humán tudományi eszmékkel. Különbségük ugyanis csak annyi, hogy a humán tudományok az emberi élet más-más „írásait” olvassák, de olvasati módjukat jelentősen befolyásolja és
Kategóriák: Irodalomtudomány
Tárgyszavak: Tanulmány, Elemzés, Gyűjtemény, Formalizmus, Strukturalizmus, Pozitivizmus, Irodalom
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv

Védett tartalom, csak terminálról érhető el.

Tartalomjegyzék

Borító
Címlap
Copyright/impresszum
Tartalom
5-8
Bevezető
9-10
I. Pozitivizmus
12-95
   Kontextus
13-30
      Auguste Comte: Beszéd a pozitív szellemről (1844) (Berényi Gábor fordítása)
13-21
         Beszéd a pozitív szellemről
13-21
            A beszéd tárgya
13-21
               Első rész - A pozitív szellem intellektuális felsőbbrendűsége
13-21
                  Első fejezet - Az emberi nem szellemi fejlődésének törvénye avagy a három stádium törvénye
13-21
                     I. A teológiai vagy fiktív stádium
14-16
                     II. A metafizikai vagy absztrakt stádium
16-18
                     III. A pozitív vagy reális stádium
18-21
                        Fő jellegzetessége: a törvény avagy a képzelőerő állandó alárendelése a megfigyelésnek
18-19
                        A pozitív szellem viszonylagossága
19-20
                        A pozitív törvények rendeltetése: a racionális előrelátás
20
                        A természettörvények változatlanságáról szóló alapvető tanítás általános kiterjesztése
21
      Claude Bernard: A haladás a fiziológiai tudományokban (1853) (Rónay György fordítása)
22-30
         1.
23-25
         2.
26-30
   Elmélet
31-79
      Madame de Stael: Előszó Az irodalomról című művéhez (1800) (Rónay György fordítása)
31-32
      Hyppolite Taine: Az angol irodalom története (1858) (Szávai János fordítása)
33-43
         Előszó
33
         1. A történeti dokumentumok csak jelzések; ezek segítségével kell rekonstruálnunk a látható egyént
34-35
         2. A testi, látható ember csak jelzés, amelynek segítségével tanulmányoznunk kell a láthatatlan embert, a belső embert
35-37
         3. A belső és láthatatlan ember állapotainak és tetteinek oka a gondolkodás és az érzés néhány formájából magyarázható
37-38
         4. Főbb gondolat- és érzésformák. Történeti hatásaink
38-39
         5. A három alapvető erő
40-43
            A faj
40
            A környezet
40-41
            A pillanat
42-43
      Sainte-Beuve: Módszeréről (1862) (Ádám Péter fordítása)
44-47
      Theodor Fechner: Az esztétika előiskolája - Az esztétika felülről és alulról(1876) Szaszovszky József fordítása)
48-51
      Émile Zola: A kísérleti regény (1880) (Sáray Erzsébet fordítása)
52-56
      Wilhelm Bölsche: A költészet természettudományos alapjai (1887) (Salyámosy Miklós fordítása)
57-59
      Ferdinand Brunetiére: Az irodalmi műfajok fejlődése (1889) (Ádám Péter fordítása)
60-63
      Georges Renard: Hogyan határozhatjuk meg egy irodalmi korszak határait (1900) (Ádám Anikó fordítása)
64-67
         Nem, egy század nem lehet senkié
65-67
      Gustave Lanson: A tudományosság és az irodalomtudomány módszertana (1909) (Ádám Péter fordítása)
68-71
      Tolnai Vilmos: Bevezetés az irodalomtudományba (1922)
72-79
   Értelmezés
80-95
      Riedl Frigyes: Arany János (1887)
80-88
      Péterfy Jenő: Arany János Őszikéi (1888)
89-92
      Wilhelm Scherer: Goethe: Werther (1883) (Szaszovszky József fordítása)
93-95
II. Szellemtörténet
97-211
   Kontextus
99-119
      Wilhelm Dilthey: Bevezetés a szellemtudományokba (1883) (Erdélyi Ágnes fordítása)
99-102
         Kísérlet a társadalom és a történelem tanulmányozásának alapvetésére
99-102
            Előszó
99-102
      Wilhelm Dilthey: Vázlatok a történelmi ész kritikájához (1910) (Bacsó Béla és Mezei György fordítása)
103-119
         1. A megélés és az önéletrajz
103-110
            1.1. A történelmi ész kritikájának feladata
103
            1.2. Észrevevés, realitás: idő
103-106
            1.3. Az élet összefüggése
106-107
            1.4. Az önéletrajz
108-109
            Kiegészítés az "1.3. Az élet összefüggése" című részhez
109-110
         2. Más személyek és életmegnyilvánulásaik megértése
110-119
            2.1. Az életmegnyilvánulások
110-111
            2.2. A megértés elementáris formái
111-112
            2.3. Az objektív szellem és az elementáris megértés
112-113
            2.4. A megértés magasabb formái
113-115
            2.5. Belehelyezkedés, utánaalkotás, utólagos megélés
115-117
            2.6. Az értelmezés vagy interpretáció
117-119
   Elmélet
120-182
      Fritz Strich: Német klasszika és romantika avagy tökéletesség és végtelenség (1922) (Szaszovszky József fordítása)
120-124
         1. Alapfogalmak
120-124
      Hermann Korff: A Goethe-kor szelleme (1923) (Szaszovszky József fordítása)
125-131
         A művelt német polgárság humanitásálma
125-131
      Horváth János: A rendszerezés alapelvei (1908, 1922, 1976)
132-146
         Bevezetésül
132-146
      Thienemann Tivadar: Irodalomtörténeti alapfogalmak (1927-1930, 1931)
147-171
         Első rész: A fejlődés
147-171
            1. A fejlődés gondolata
147-148
               Történelmi gondolkozásunk alapja - Milyen az irodalomtörténet a fejlődés gondolata nélkül?
147-148
            2. Szerves fejlődés és szellemi fejlődés
148-171
               Az ember kettős természete
148-171
                  I. Szerves fejlődés
148-159
                     1. Biográfia
148
                        A szerves fejlődés kategóriái adva vannak az egyes ember történetében
148
                     2. Társadalom-biográfia
149
                        Az életrajz kategóriáit kiterjeszti és a társadalomra alkalmazza - Reneszánsz történetírás
149
                     3. Historia Literaria
149-150
                        Az életrajzi kategóriákat tárgyakra alkalmazza - Könyvek életrajza
149-150
                     4. Eszmebiográfia
150-151
                        Winckelmann - Herder és a népszellem - Romantikus kultúrbiográfia - A "történelmi iskola" organizmushite - Ez átkerül az irodalomtörténet-írásba. Gervinus. Toldy
150-151
                     5. Az organikus és a dinamikus gondolat
152
                        Az organikus gondolat kizárja a hatás fogalmát. Recepció. Gundolf Shakespeare-je
152
                     6. Az egyes ember életrajza
153
                        Az individuum mint organikus egység: Gundolf Goethéje
153
                     7. A korszak életrajza
154-156
                        R. Huch - Stílusindividuumok: Wölfflin, Strich - A korszakéletrajz megszakítja a történelem folytonosságát
154-156
                     8. Az irodalom életrajza
156-158
                        Az irodalom mint individuum - Életkorok - Az újjászületés misztériuma - Gervinus és Toldy - A kultúra mint individuum: Spengler
156-158
                     Összegzés
158-159
                        A historizmus ellen - Az organizmusgondolat biológiai, ahistorikus eredetű - Csak egyes ember történetében alkalmazható
158-159
                  II. Szellemi fejlődés
160-171
                     Idő és folytonosság - Tökéletes organizmus helyett végtelen folytonosság: a fejlődés gondolatának klasszikus és romantikus formája
160
                     1. A haladás
160-161
                        Baco irodalomfölfogása - Querelle des anciens et des modernes - Leibnitz - Rousseau - A szellemi fejlődés nem haladás - Kant
160-161
                     2. Hegel
161-162
                        A szellem fejlődése - A tudat fejlődése - Hegel filozófiatörténete. Hegel esztétikája
161-162
                     3. Hegelista irodalomtörténet
162-163
                        Rosenkranz. Hehn - Erdélyi János és az irodalomi tudalom
162-163
                     4. Historizmus
163
                        Miként alakult ki Hegel nyomán a szellemi fejlődés fogalma? - Hegel gondolatai a történeti gondolkodásban
163
                     5. A folytonosság
164
                        A múlt tovább hat a jelenben - Vierkandt. Troeltsch
164
                     6. A tudatosság
164-65
                        Burckhardt - Irodalmi tudat. Négyesy László. Horváth János
164-165
                     7. Az individualizmus
165-166
                        Nietzsche
165-166
                     8. Az absztrakció fejlődése
166-169
                        Wundt, Cassirer. Kultúrpesszimizmus. Az absztraháló betű veszedelme. Az írásellenes Nietzche - Az irodalom tárgyfogalma viszonyfogalommá lesz - Goethe: Weltliteratur
166-169
                     Összegzés
169-171
                        Az irodalmi alapviszony - Ennek szellemi fejlődése
169-171
      Babits Mihály: Szellemtörténet (1931)
171-182
         1.
171
         2.
172-173
         3.
173-174
         4.
174-175
         5.
175-176
         6.
176-177
         7.
177-178
         8.
178-179
         9.
180
         10.
181-182
         11.
182
   Értelmezés
183-211
      Babits Mihály: Petőfi és Arany (1910)
183-192
         1.
183-188
         2.
188-192
      Horváth János: Petőfi Sándor (1922)
193-198
         Emlékeztető
193-198
      Friedrich Gundolf: Goethe: Werther (1916) (Szaszovszky József fordítása)
199-211
III. Orosz formalizmus
213-319
   Kontextus
215-227
      D. Barijuk - V. Hlebnyikov -A. Krucsonih - V. Majakovszkij: Pofon ütjük a közízlést (1912) (Radó György fordítása)
215
      Imaginista kiáltvány (1919)
216-218
      Oszip Mandelstam: Az akmeizmus hajnala (1912, 1919) (Erdődi Gábor fordítása)
219-221
         I.
219
         II.
219-220
         III.
220
         IV.
220-221
         V.
221
         VI.
221
      Oszip Brik: Az úgynevezett „formális módszer” (1923) (Szántó Gábor András fordítása)
222-223
      Vlagyimir Majakovszkij: Kit óv a Balfront? (1923) (Enyedy György fordítása)
224-225
      Vita a formális módszerről (1927) (Szántó Gábor András fordítása)
226-227
   Elmélet
228-288
      Jurij Tinyanov: Az irodalmi tény (1924) (Soproni András fordítása)
228-239
      Jurij Tinyanov: Az irodalmi fejlődésről (1927) (Soproni András fordítása)
240-247
      Borisz Eichenbaum: A „formális módszer” elmélete (1925) (Follinus Gábor fordítása)
248-267
         1.
249-250
         2.
251-253
         3.
253-255
         4.
255-257
         5.
257-258
         6.
259-261
         7.
261-263
         8.
263-265
         9.
265-267
      Borisz Tomasevszkij: Irodalomelmélet (1925) (Szántó Gábor András fordítása)
268-286
         1. A témaválasztás
268-270
         2. Fabula és szüzsé
270-277
         3. A motiváció
277-282
         4. A hős
282-284
         5. A szüzsét alakító eljárások élete
284-286
      Roman Jakobson - Jurij Tinyanov: Az irodalom és a nyelv tanulmányozásának problémái (1928) (Szántó Gábor András fordítása)
287-288
   Értelmezés
289-319
      Borisz Eichenbaum: Hogyan készült Gogol Köpönyege (1919) (Gellért György fordítása)
289-299
         2.
292-296
         3.
296-299
      Viktor Zsirrnunszkij: Byron és Puskin (1924) (Nagy Miklósné fordítása)
300-315
         Puskin Byronizmusa mint irodalomtörténeti probléma
300-315
            1.
301-303
            2.
303-305
            3.
305-308
            4.
308-315
      Vlagyimir Propp: A mese morfológiája (1928) (Soproni András fordítása)
316-319
         II. Módszer és anyag
316-319
IV. Új kritika
321-398
   Kontextus
323-346
      Ezra Pound: Visszatekintés (1917) (Kappanyos András fordítása)
323-330
         Amit ne
324
         Nyelv
324
         Ritmus és rím
324-326
         Prolegomena
326
         Credo
326-328
         Re Verbs Libre
328-329
         Csak az érzelem maradandó
329-330
      T. S. Eliot: Hagyomány és egyéniség (1919) (Szentkuthy Miklós fordítása)
331-336
         I.
331-333
         II.
333-335
         III.
336
      Charles Kay Ogden - Ivor Armstrong Richards: A jelentés jelentése (1923) (Szekfű András fordítása)
337-341
         1. Gondolatok, szavak és dolgok
337
         2. A szavak hatalma
337
         3. Jelszituációk
338
         4. Jelek a percepcióban
338
         5. A szimbolizmus szabályai
338-339
         6. Definíció
339
         7. A szép jelentése
339-340
         8. Filozófusok a jelentésről
340
         9. A jelentés jelentése
340
         10. Szimbólumszituációk
341
      Charles W. Morris: A jelek elméletének alapjai (1938) (Fehér Márta fordítása)
342-346
         1. Bevezetés
342-343
            Szemiotika és tudomány
342-343
         2. Szemiózis és szemiotika
343-346
            A jel természete
343-345
            A szemiózis dimenziói és szintjei
345-346
   Elmélet
347-379
      Cleanth Brooks: Az irónia mint strukturális elv (1937) (Vámosi Pál fordítása)
347-356
      John Crowe Ransom: A kritika mint puszta spekuláció (1941) (Vámosi Pál fordítása)
357-368
         I.
357-358
         II.
358-359
         III.
359-361
         IV.
362-364
         V.
364-368
      William K. Wimsatt - Monroe C. Beardsley: Az intencionalitás téveszméje (1954) (Barták Henriett fordítása)
369-379
         I.
369-371
         II.
371
         III.
372-373
         IV.
374-376
         V.
376-379
   Értelmezés
380-398
      Ivor Armstrong Richards: Az irodalomtudomány gyakorlata (1929) (Barták Henriett fordítása)
380-390
         A megértés akadályai
380-390
         A jelentés négy fajtája
386-390
            1. Értelem
387
            2. Érzelem
387
            3. Hangnem
387
            4. Szándék
387-390
      Cleanth Brooks: Keats erdei történetmondója (1947) (Szegedy-Maszák Mihály fordítása)
391-398
         John Keats: Ode on a grecian urn/Óda egy görög vázához
391-392
         Keats erdei történetmondója: Történet lábjegyzet nélkül
392-398
V. A strukturalizmus kezdetei
400-478
   Kontextus
401-427
      Gottloh Frege: Jelentés és jelölet (1892) (Máté András fordítása)
401-405
      Charles Sanders Peirce: Jeltipológia (1897-1910) (Szegedy-Maszák Mihály fordítása)
406-407
         A jel
406
         Index
406-407
         Szimbólum
407
      Ferdinand de Saussure: Bevezetés az általános nyelvészetbe (1916) (B. Lőrinczy Éva fordítása)
408-417
         A nyelv fogalma
408
         A nyelvi jel természete
408-411
            Jel, jelölt, jelölő
408-410
            Első elv: a jel önkényes volta
410-411
            Második elv: a jelölő lineáris jellege
411
         A nyelvi érték
411-415
            A nyelv mint hanganyaggá alakított gondolat
411-412
            A fogalmi oldaláról vizsgált nyelvi érték
412-414
            A különbség
414-415
         Szintagmatikus és asszociatív viszonyok
415-417
            Meghatározások
415-416
            A szintagmatikus viszonyok
416-417
            Az asszociatív viszonyok
417
      Ludwig Wittgenstein: Logikai-filozófiai értekezés (1921) (Márkus György fordítása)
418-423
         Előszó
418-423
      Edmund Husserl: Fenomenológia (Részlet az Enciklopaedia Britannica-cikk második feldolgozási kísérletéből) (1927) (Rózsahegyi Edit fordítása)
424-427
         Bevezetés a fenomenológia eszméje és a tudatra való visszalépés
424-425
         I. Egy tiszta pszichológia eszméje
425-427
            1. A tiszta pszichológia tárgya
425-426
            2. A tiszta pszichológiai módszere
426-427
               a) A fenomenológiai-pszichológiai redukció
426-427
               b) Az eidetikus elemzés
427
   Elmélet
428-456
      Jan Mukarovsky: A művészet mint szemiológiai tény (1936) (Bojtár Endre fordítása)
428-431
      Roman Ingarden: Az irodalmi műalkotás kétdimenziós szerkezete (1947) (Cservenits Jolán fordítása)
432-439
      Northrop Frye: Az irodalom archetípusai (1951) (Fejér Katalin fordítása)
440-448
         I.
440-442
         II.
442-444
         III.
444-448
      Roman Jakobson: Nyelvészet és poétika (1958)
449-456
   Értelmezés
457-478
      Roman Jakobson - Claude Lévi-Strauss: Baudelaire A macskák című versének elemzése (1962) (Miklós Pál fordítása)
457-469
      Roman Jakobson: Két verselemzés (1970)
470-478
         I. Henri Rousseau verses függeléke utolsó festményéhez
470-474
         II. Paul Klee egy nyolcsoros verse
475-478
VI. A kiteljesedett strukturalizmus
479-635
   Kontextus
481-522
      Claude Lévi-Strauss: A mítoszok strukturális elemzése (1955) (Miklós Pál fordítása)
481-487
      Noam Chomsky: A nyelv formális szerkezete (1967) (Pap Mária fordítása)
488-496
         1. A nyelv általános tulajdonságai
488
         2. Kompetencia és performancia
488-490
         3. A kompetencia vizsgálatának első lépései
490-491
         4. Egyetemes grammatika
492
         5. Egyetemes grammatika: Egyetemes fonetika
492-493
         6. Egyetemes grammatika: Egyetemes szemantika
494
         7. Egyetemes grammatika: Egyetemes szintaxis
494-496
      Roland Barthes: A szemiológia elemei (1964) (Kelemen János fordítása)
497-522
         Bevezetés
497
         II. Jelentett és jelentő
497-507
            II.1. A jel
497-501
            II.2. A jelentett
502-503
            III.3. A jelentő
503-504
            IV.4. A jelentés
504-506
            II.5. Az érték
506-507
         III. Szintagma és rendszer
507-519
            III.1. A nyelv két tengelye
507-501
            III.2. A szintagma
509-512
            III.3. A rendszer
513-519
         IV. Denotáció és konnotáció
519-521
         Befejezés: A szemiológiai kutatás
521-522
   Elmélet
523-605
      Roland Barthes: A strukturalista aktivitás (1964) (Jávori Jenő fordítása)
523-526
      Roland Barthes: Bevezetés a történetek strukturális elemzésébe (1966) (Simonffy Zsuzsa fordítása)
527-542
         I. A történet nyelve
528-530
            1. A mondatnál magasabb egység
528-529
            2. Jelentésszintek
529-530
         II. Funkciók
531-538
            1. Az egységek meghatározása
531-532
            2. Az egységek osztályai
532-535
            3. Funkcionális szintaxis
535-538
         III. A cselekvések - A szereplők strukturális státusa felé
538-539
         IV. A narráció, a narratív kommunikáció
540-542
      Gerard Genette: Strukturalizmus és irodalomkritika (1966) (Horváth Miléna fordítása)
543-554
         I.
543-544
         II.
545-547
         III.
547-551
         IV.
552-554
      Julia Kristeva: A szöveg és tudománya (1969) (Horváth Andor fordítása)
555-565
         I.
555-561
         II.
561-565
      Jurij Lotman: A kommunikáció kétféle modellje a kultúra rendszerében (1973) (Klujber Anita fordítása)
566-578
      Tzvetan Todorov: Poétika (1967) (Angyalosi Gergely fordítása)
579-599
         2. Az irodalmi szöveg elemzése
582-599
            1. Bevezetés. A szemantikai aspektus
582-586
            2. A beszéd regiszterei
586-589
            3. A szintaktikai aspektus: a szöveg struktúrái
590-599
               1. A logikai és időbeli rend
590-592
               2. A térbeli rend
593
               4. A szintaktikai aspektus: narratív szintaxis
594-597
               5. A szintaktikai aspektus: specifikációk és reakciók
597-599
      Lucien Goldmann: A jelentéssel bíró struktúra fogalma a kultúra történetében (1962) (Jávori Jenő fordítása)
600-605
   Értelmezés
606-635
      Michael Riffaterre: Költői struktúrák leírása: Baudelaire A macskák című költeményének kétféle megközelítése (1978) (Szegedy-Maszák Mihály fordítása)
606-623
         A költemény mint válasz
607-608
         Elemzés
608-623
   David Lodge: A realista szöveg elemzése és értelmezése - Ernest Hemingway: Macska az esőben (1981) (Gyuris Norbert fordítása)
624-635
      I.
624-628
         1. Narratológia és narratív nyelvtan
625-626
         2. A regény poétikája
626-627
         3. Retorikai elemzés
627-628
      II.
629-635
Kolofon
Hátsó borító