Modern építészet, 1911-2000 corvina logo

Szerző: Bonta János
További szerző: Lévai-Kanyó Judit
Cím: Modern építészet, 1911-2000
Megjelenési adatok: Terc, Budapest, 2002. | ISBN: 963 00 8241 1

coverimage Vége van a posztmodernnek, vége a modernnek? „Minden kérdés, bármi legyen is az, korlátlan. Korlátolt szellemünk, a meghatározás rögeszméje kényszeríti rá a határokat” - mondja kíméletlenül a szkeptikus filozófus, Cioran. Gondolkodásunk természete, hogy meghatározásokat keresünk, fogalmakat gyártunk, s ezzel kíséreljük meg a jelenségeket értelmezni és megragadni. Mindenütt a végjóslatok visszhangoznak: a történelem vége, a művészet vége, a természet vége, a modern vége. De milyen kezdet jön a vég után? Milyen építészet van a modern után? A posztmodern - állította Jencks a hetvenes években. A második modern - mondta Heinrich Klotz a kilencvenes években. Inkább reflexív modern - véli Ulrich Beck. A modern, posztmodern, második modern terminológiák mindenképpen problematikusak. Miközben különböző teóriákat állítunk föl, az épületek sorra születnek, és maradandóbbnak bizonyulnak az avuló teóriáknál. Hihetünk-e még az elméleteknek? Úgy tűnik azonban, akár elfogadjuk azokat, akár nem, szükségünk van a megfogalmazásokra. A modern nem stílus. „Modern minden korszak, melyben a modern ténye egy bizonyos értéket jelent” (Gianni Vattimó). A modern lényege a van folytonos meghaladása annak szellemében, hogy az új mindig nagyobb értékkel bír a régivel szemben. A modern hátat fordít a múltnak, a történelemnek. Az egyre halmozódó újak között azonban az új, mint érték elvesztette hitelét. A modern építészet - tudománytól kölcsönvett - analitikus módszere is csődöt mondott: az Egész nem bontható részeire anélkül, hogy ne sérülne. A modern mindig együtt élt saját tagadásaival, míg a tagadás dominánssá vált és robbant. Ez 1968-hoz köthető, azóta beszélünk modern utáni kultúráról.^ ’68 utáni kort egészen a nyolcvanas.úvek végéig-posztmodernként definiáltuk: a posztmodern nem a modern meghaladása, nincs iránya, nem igehirdető, normaközömbös. Míg a modern azonosulás az előrehaladó korral, a posztmodern ennek „.megkérdőjelezése, szemlélete erősen, szkeptikus. A posztmodern szóhasználata azonban mindenképpen a klasszikus modern végét deklarálja. A modern építészet létrehozott egy nyelvet, mely radikálisan különbözik a történelmitől, és ezen a nyelven próbál kommunikálni. Venturi 1966-ban megjelent könyvében (Robert Venturi: Complexity and Contradiction in Architecture, The Museum of Modern Art, New York, 1966; Összetettség és ellentmondás az építészetben, Corvina, Budapest, 1986) is fellázadt a funkcionalizmus kirekesztő egyoldalúsága ellen. A modern a tökéletesben hitt, míg a posztmodern elfogadja a tökéletlenséget. A tökéletesség felé való törekvésben a végtelen jelentés vágya érvényesül, míg a tökéletlenségben a komplexitás üt át. A posztmodern szíve a komplexitásteóriák (káoszelméletek) szerint ver, ezzel a természet mozgását veszi föl. Egyben szinte mindenki egyetért: a posztmodern nem a modern ellentéte! Sokkal inkább egyfajta folytatása annak, mely az elfogadás gesztusát gyakorolja. A posztmodern „a modern vége” tudatát hordozza. A hetvenes években még nem lehetett látni, hogy minek és hogyan van vége, és mi az új kezdet, ami kibontakozik. A posztmodernt a kultúraváltás átmeneti korszakaként éltük át. A nyolcvanas évek elején Ihab Hassen 32 ellentétpárban ragadta meg a modern és posztmodern közötti leglényegesebb különbségeket: forma/antiforma, hierarchia/anarchia, totalizáció/dekonstrukció, cél/játék, jelenlét/távollét, szemantika/retorika, típus/mutáns, tervezett/véletlen, eredeti/eltérő, metafizika/irónia, determináns/indetermináns, transzcendens/immanens stb. Jencks definiálta elsőként a posztmodern építészetet (s ezzel a modern halálát) 1977-ben a (Charles Jencks: The Language of Post-Modern Architecture, Rizzoli, New York, 1977).
Kategóriák: Építészet
Tárgyszavak: Kézikönyv, Építészettörténet, Avantgarde
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv

Védett tartalom, csak terminálról érhető el.

Tartalomjegyzék

Borító
Címlap
[3]
Impresszum
[4]
Tartalom
5
VÉGET ÉRT A MODERN? A Kiadó előszava
9-14
   Felhasznált irodalom
14
BEVEZETÉS
15-24
A MODERN AVANTGÁRD ÉPÍTÉSZET
25-93
   Napfény, világosság, egészség
25-29
      Helyi, környezeti feltételek
29-30
      Kemény viszony a környezethez
30-31
   Modern anyagok, technikák, térstruktúrák
32-42
      A modern járművek és a „lakógép"
32-34
      Az új építési anyagok és technikák
34-35
      Az új térstruktúra
35-39
      Az ipari sorozatgyártás eszméje
39-41
      A sorozatgyártás veszélyei
41-42
   Építészet vagy forradalom?
43-56
      A modern avantgárd és a közízlés
49-50
      A forma a funkciót követi
50
      A funkcionalista gondolkodásmód
50-51
      A funkcionalista tervezés
51-52
      A funkcionalista kislakás
52
      A funkcionalista épülettömeg
53-54
      A funkcionalista város
55-56
   Az organikus modern
56-62
   A szerkezet a forma valósága
62-75
      A mérnöki nagyszerkezetek
62-64
      A konstruktivista stílus
64-65
      A konstruktivista utópisták
65-67
      Az absztrakt konstruktivizmus
67-70
      A „beton brut"
70-72
      Az új brutalizmus
72-73
      A strukturalizmus
74-75
   A modern avantgárd formavilága
75-88
      A modern forma elmélete
75-80
      A modern építészet és a tér-idő kontinuum
80-85
      A modern téreszmény és a város
85-88
   A modern építészet és az öröklött környezet
88-90
   Hagyományos építészet a modern korban
90-93
A MODERN KIBOMLÁSA
94-132
   Újra közelebb a természethez
94-99
   Regionalizmus
99-107
      Konzervatív regionalizmus
99
      Új regionalizmus
99-101
      Új japán építészet
102-107
   Az újjáépítés és megújítás
107-112
      Újjáélesztett városok
107-109
      Régi és új együttélése
109-110
      Az illeszkedés feladata
110-112
   Az építészet mint jelentéshordozó
113-118
   Hatásosabb, díszesebb formák
118-126
      Új eklekticizmus
120-126
   Az építőművészet megújulása
126-132
A MODERN ÖNESZMÉLÉSE ÉS REVÍZIÓJA
133-215
   A posztmodern világ
133-141
      A posztindusztriális tudomány és technika
133-134
      A globalizáció
134-135
      A korlátlan növekedés dilemmái
136-137
      A posztmodern ember
137-139
      A posztmodern művészet
139-141
   A posztmodern építészet
141-143
   Helyhez, hagyományokhoz kötődők
143-165
      Egyszerű, természetes regionális építészet
143-149
      Az új regionalizmus néhány kiváló alkotása
150-157
      Ad hoc építészet
157-159
      A régi környezet posztmodern rekonstrukciója
159-162
      Participáció
162-165
   Iróniával idézett múlt
165-181
      Követők, formagazdagítók
175-180
      Üzlet, idegenforgalom, reklám
180-181
   A racionalisták
181-203
      Szimbolikus jelentésű, archetipikus formák
182-187
      Forradalmi eszmék építészei
187-191
      Felhasított geometrikus formák
191-195
      Az analitikus racionalizmus
195-198
      Az építészeti táj
198-203
      A kontextualizmus
203
   Klasszicizáló-barokkos posztmodern
204-206
   Posztmodern art deco
206-209
   Japán építészet a posztíndusztriális korban
209-215
AZ ÚJ AVANTGÁRD MEGJELENÉSE
216-269
      Kései modern
216-218
      The New York Five
218-223
      A high-tech
223-232
      Neokonstruktivizmus az USA-ban
232-237
      neokonstruktivizmus európában
238-241
      Dekonstruktivizmus
241-242
      A dekonstruktivizmus Európában
242-251
      A dekonstruktivizmus az USA-ban
252-256
      Pli-folding
256-257
      Az organikus dekonstruktivizmus
257-262
   Mérnöki építőművészet
262-266
   Az építészet jövője
267-269
FELHASZNÁLT IRODALOM
270-277
NÉVMUTATÓ
278-282
KÉPEK FORRÁSA
283-288
Kolofon
288
Hátsó borító