Modern építészet, 1911-2000
Szerző: Bonta JánosTovábbi szerző: Lévai-Kanyó Judit
Cím: Modern építészet, 1911-2000
Megjelenési adatok: Terc, Budapest, 2002. | ISBN: 963 00 8241 1
Vége van a posztmodernnek, vége a modernnek? „Minden kérdés, bármi legyen is az, korlátlan. Korlátolt szellemünk, a meghatározás rögeszméje kényszeríti rá a határokat” - mondja kíméletlenül a szkeptikus filozófus, Cioran. Gondolkodásunk természete, hogy meghatározásokat keresünk, fogalmakat gyártunk, s ezzel kíséreljük meg a jelenségeket értelmezni és megragadni. Mindenütt a végjóslatok visszhangoznak: a történelem vége, a művészet vége, a természet vége, a modern vége. De milyen kezdet jön a vég után? Milyen építészet van a modern után? A posztmodern - állította Jencks a hetvenes években. A második modern - mondta Heinrich Klotz a kilencvenes években. Inkább reflexív modern - véli Ulrich Beck. A modern, posztmodern, második modern terminológiák mindenképpen problematikusak. Miközben különböző teóriákat állítunk föl, az épületek sorra születnek, és maradandóbbnak bizonyulnak az avuló teóriáknál. Hihetünk-e még az elméleteknek? Úgy tűnik azonban, akár elfogadjuk azokat, akár nem, szükségünk van a megfogalmazásokra. A modern nem stílus. „Modern minden korszak, melyben a modern ténye egy bizonyos értéket jelent” (Gianni Vattimó). A modern lényege a van folytonos meghaladása annak szellemében, hogy az új mindig nagyobb értékkel bír a régivel szemben. A modern hátat fordít a múltnak, a történelemnek. Az egyre halmozódó újak között azonban az új, mint érték elvesztette hitelét. A modern építészet - tudománytól kölcsönvett - analitikus módszere is csődöt mondott: az Egész nem bontható részeire anélkül, hogy ne sérülne. A modern mindig együtt élt saját tagadásaival, míg a tagadás dominánssá vált és robbant. Ez 1968-hoz köthető, azóta beszélünk modern utáni kultúráról.^ ’68 utáni kort egészen a nyolcvanas.úvek végéig-posztmodernként definiáltuk: a posztmodern nem a modern meghaladása, nincs iránya, nem igehirdető, normaközömbös. Míg a
modern azonosulás az előrehaladó korral, a posztmodern ennek „.megkérdőjelezése, szemlélete erősen, szkeptikus. A posztmodern szóhasználata azonban mindenképpen a klasszikus modern végét deklarálja. A modern építészet létrehozott egy nyelvet, mely radikálisan különbözik a történelmitől, és ezen a nyelven próbál kommunikálni. Venturi 1966-ban megjelent könyvében (Robert Venturi: Complexity and Contradiction in Architecture, The Museum of Modern Art, New York, 1966; Összetettség és ellentmondás az építészetben, Corvina, Budapest, 1986) is fellázadt a funkcionalizmus kirekesztő egyoldalúsága ellen. A modern a tökéletesben hitt, míg a posztmodern elfogadja a tökéletlenséget. A tökéletesség felé való törekvésben a végtelen jelentés vágya érvényesül, míg a tökéletlenségben a komplexitás üt át. A posztmodern szíve a komplexitásteóriák (káoszelméletek) szerint ver, ezzel a természet mozgását veszi föl. Egyben szinte mindenki egyetért: a posztmodern nem a modern ellentéte! Sokkal inkább egyfajta folytatása annak, mely az elfogadás gesztusát gyakorolja. A posztmodern „a modern vége” tudatát hordozza. A hetvenes években még nem lehetett látni, hogy minek és hogyan van vége, és mi az új kezdet, ami kibontakozik. A posztmodernt a kultúraváltás átmeneti korszakaként éltük át. A nyolcvanas évek elején Ihab Hassen 32 ellentétpárban ragadta meg a modern és posztmodern közötti leglényegesebb különbségeket: forma/antiforma, hierarchia/anarchia, totalizáció/dekonstrukció, cél/játék, jelenlét/távollét, szemantika/retorika, típus/mutáns, tervezett/véletlen, eredeti/eltérő, metafizika/irónia, determináns/indetermináns, transzcendens/immanens stb. Jencks definiálta elsőként a posztmodern építészetet (s ezzel a modern halálát) 1977-ben a (Charles Jencks: The Language of Post-Modern Architecture, Rizzoli, New York, 1977).
Kategóriák: Építészet
Tárgyszavak: Kézikönyv, Építészettörténet, Avantgarde
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv
Tárgyszavak: Kézikönyv, Építészettörténet, Avantgarde
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv
Share
Tweet
Tartalomjegyzék
Borító
Címlap
[3]
Impresszum
[4]
Tartalom
5
VÉGET ÉRT A MODERN? A Kiadó előszava
9-14
Felhasznált irodalom
14
BEVEZETÉS
15-24
A MODERN AVANTGÁRD ÉPÍTÉSZET
25-93
Napfény, világosság, egészség
25-29
Helyi, környezeti feltételek
29-30
Kemény viszony a környezethez
30-31
Modern anyagok, technikák, térstruktúrák
32-42
A modern járművek és a „lakógép"
32-34
Az új építési anyagok és technikák
34-35
Az új térstruktúra
35-39
Az ipari sorozatgyártás eszméje
39-41
A sorozatgyártás veszélyei
41-42
Építészet vagy forradalom?
43-56
A modern avantgárd és a közízlés
49-50
A forma a funkciót követi
50
A funkcionalista gondolkodásmód
50-51
A funkcionalista tervezés
51-52
A funkcionalista kislakás
52
A funkcionalista épülettömeg
53-54
A funkcionalista város
55-56
Az organikus modern
56-62
A szerkezet a forma valósága
62-75
A mérnöki nagyszerkezetek
62-64
A konstruktivista stílus
64-65
A konstruktivista utópisták
65-67
Az absztrakt konstruktivizmus
67-70
A „beton brut"
70-72
Az új brutalizmus
72-73
A strukturalizmus
74-75
A modern avantgárd formavilága
75-88
A modern forma elmélete
75-80
A modern építészet és a tér-idő kontinuum
80-85
A modern téreszmény és a város
85-88
A modern építészet és az öröklött környezet
88-90
Hagyományos építészet a modern korban
90-93
A MODERN KIBOMLÁSA
94-132
Újra közelebb a természethez
94-99
Regionalizmus
99-107
Konzervatív regionalizmus
99
Új regionalizmus
99-101
Új japán építészet
102-107
Az újjáépítés és megújítás
107-112
Újjáélesztett városok
107-109
Régi és új együttélése
109-110
Az illeszkedés feladata
110-112
Az építészet mint jelentéshordozó
113-118
Hatásosabb, díszesebb formák
118-126
Új eklekticizmus
120-126
Az építőművészet megújulása
126-132
A MODERN ÖNESZMÉLÉSE ÉS REVÍZIÓJA
133-215
A posztmodern világ
133-141
A posztindusztriális tudomány és technika
133-134
A globalizáció
134-135
A korlátlan növekedés dilemmái
136-137
A posztmodern ember
137-139
A posztmodern művészet
139-141
A posztmodern építészet
141-143
Helyhez, hagyományokhoz kötődők
143-165
Egyszerű, természetes regionális építészet
143-149
Az új regionalizmus néhány kiváló alkotása
150-157
Ad hoc építészet
157-159
A régi környezet posztmodern rekonstrukciója
159-162
Participáció
162-165
Iróniával idézett múlt
165-181
Követők, formagazdagítók
175-180
Üzlet, idegenforgalom, reklám
180-181
A racionalisták
181-203
Szimbolikus jelentésű, archetipikus formák
182-187
Forradalmi eszmék építészei
187-191
Felhasított geometrikus formák
191-195
Az analitikus racionalizmus
195-198
Az építészeti táj
198-203
A kontextualizmus
203
Klasszicizáló-barokkos posztmodern
204-206
Posztmodern art deco
206-209
Japán építészet a posztíndusztriális korban
209-215
AZ ÚJ AVANTGÁRD MEGJELENÉSE
216-269
Kései modern
216-218
The New York Five
218-223
A high-tech
223-232
Neokonstruktivizmus az USA-ban
232-237
neokonstruktivizmus európában
238-241
Dekonstruktivizmus
241-242
A dekonstruktivizmus Európában
242-251
A dekonstruktivizmus az USA-ban
252-256
Pli-folding
256-257
Az organikus dekonstruktivizmus
257-262
Mérnöki építőművészet
262-266
Az építészet jövője
267-269
FELHASZNÁLT IRODALOM
270-277
NÉVMUTATÓ
278-282
KÉPEK FORRÁSA
283-288
Kolofon
288
Hátsó borító