Jubileumi évkönyv, 1977-2018

Tisztelt Olvasó! Intézményünk alapításának 40. évfordulóját e rendhagyó emlékkönyvvel szeretnénk megünnepelni. Kiadványunk egy jubileumi évkönyvhöz híven bemutatja az utóbbi évtized intézménytörténetét, legfontosabb tevékenységeit, képzési és kutatási területeit, hazai és nemzetközi kapcsolatait. Névsorokat, adatokat közöl, fényképekkel dokumentálja a legfontosabb eseményeket. Mindemellett valódi közösségi könyv is, amelyet nem a tények, számok és adatok tartanak össze, hanem azok a történetek, amelyeket az egykori és jelenlegi hallgatók, oktatók osztottak meg velünk. Ezek adják az évkönyv igazi tartópilléreit. A szervezeti változások miatt az évkönyv sajátos módon a szorosan vett évfordulón túlmutatva a 2018. év végéig gyűjti egybe az utóbbi bő évtized történéseit, élményeit, emlékeit. Az évkönyvben szereplő adatok a 2018. december 31-i állapotot tükrözik. A további sikereket hozó együttműködésben bízva szeretettel ajánlom mindenkinek kiadványunkat! (A szerkesztő) | „Hiszek a lélekben, mely szereti a világot; annyira szereti, hogy újracsinálja, annyira szereti, hogy meg sem elégszik vele”, írja Szekszárd nagy szülöttje, Babits Mihály Örökkék ég a felhők felett című hitvallásában. Ez a hit az alkotó ember hite. Erősebb minden társadalmi, kulturális korlátnál. Nem ismer megalkuvást. A világot szerető és e szeretet jegyében megváltoztatni akaró és tudó lélekben való hit tesz bennünket értelmiségivé, és ettől válhat az egymással együttműködni és gondolkodni tudó emberek csoportja valódi szellemi közösséggé. Aligha lehet alapvetőbb feladata tehát egy értelmiségiképző műhelyként működő egyetemnek, egyetemi karnak, mint ennek a hitnek nemzedékről nemzedékre való továbbadása és megerősítése. Ahol ez a hit hatja át az egyetemért, egyetemi karért dolgozó, alkotó emberek munkáját, ott minden feltétel adott arra, hogy a világot megértő, szerető, és ennek a tudásnak, szeretetnek a jegyében újat teremteni képes emberfők kiművelésével egy felsőoktatási intézmény betöltse legfőbb rendeltetését. Nem lehet ugyanis fontosabb célja ma sem egy egyetemnek, egyetemi karnak, mint olyan kritikusan és kreatívan gondolkodni képes értelmiségieket képezni, akik a gyakorlatban jól hasznosítható tudásuk révén hozzá tudnak járulni a világ jobbá tételéhez. Ahhoz pedig, hogy egy intézmény meg tudja valósítani ezt a célt, meg kell felelnie annak a követelmények, amit Szentgyörgyi Albert így foglalt össze 1940-ben elhangzott rektori székfoglalójában: „az egyetemnek át kell hatva lennie az igazságok szeretetétől, s falai között meg kell őriznie a teljes szellemi szabadság levegőjét, mely nélkül minden kultúra elsorvad.” Az elmúlt negyven év eredményeit összegezve bátran kijelenthetjük, a Pécsi Tudományegyetem Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kara ilyen intézménnyé vált története során. Olyan képzési, tudományos műhelyként működött és működik ma is, amely a magasszínvonalú oktatási, kutatási munka feltételeinek kialakításával biztosítja az oktatók és hallgatók képességeinek kiteljesedését megalapozó, ahogy Szentgyörgyi Albert fogalmaz, „az igazságok szeretetére” ösztönző szakmai légkört. A változó társadalmi, kulturális környezetben is az eredményes tudásgyarapítás és tehetséggondozás alapjait megteremtő, hagyományos egyetemi értékekre tudatosan építő, és ennek jegyében folyamatosan megújulni képes szervezeti egységként látja el immár negyven éve feladatait. Az oktatók és hallgatók olyan, mester-tanítvány kapcsolaton alapuló közösségévé fejlődött, amely egyedülálló, inspiratív környezetet kínál a tudás megszerzéséhez, a tudományok műveléséhez és az értelmiségi magatartást megalapozó, felelős gondolkodás kialakításához. A Kar magas színvonalú oktatási és tudományos tevékenységgel, képzési kínálatának folyamatos fejlesztésével kínál születése óta korszerű válaszokat korunk kulturális, társadalmi és gazdasági kihívásaira...